A Sauconyt mint gyártót két szóval tudnám jellemezni: rafinált és kockázatkerülő. Utóbbi azért, mert a mindenkori kínálatában nagyítóval kell keresni a különc modelleket; 99%-ban olyan cipőt gyártanak, ami nem rendelkezik gyenge pontokkal, viszont nem is kiemelkedő semmiben, ergo nagyon, de nagyon sok futónak beválik, kevesen húzzák le a lábukról fintorogva. Kitűnő példa erre a két zászlóshajó, a stabil kategória ásza, a Guide és a neutrális Ride. A kaptafaformájuk olyan kialakítást kapott, hogy a széles lábfejűeknek is komfortos, viszont a fűzési rendszerüknek köszönhetően szorosra húzva a normál szélességű lábfejnek is tökéletes. Ehhez még hozzájön az említett modellek 8 mm-es dropja, ami nem sok, de nem is kevés, illetve a támadhatatlan párnázott, ám mégis könnyű koncepció. És rafinált a Saucony azért, mert az ilyen sokoldalú cipőket sokkal nehezebb műszakilag megoldani, mint egy rétegmodellt, ami egy-egy tulajdonságában kiemelkedik − sok másik tulajdonság rovására. Pontosabban azért, mert a Saucony így tud meghatározó gyártó lenni, egyenletesen jó minőségű cipőket készítenia tömegek széles rétegének, kerülve a nagyon speciális modelleket. Magyarországon ez különösen bejön, hiszen mi a többi piachoz viszonyítva kicsinek számítunk (még úgy is, hogy soha nem futottak annyian, mint ezekben az években), ezért inkább a tömegtermékekre van igény, viszont a Saucony kínálatában olyan üdítő kivételnek számító modell, mint a Kinvara, az idei évtől már nem kapható, mert alacsony volt rá az érdeklődés… Pedig az a rétegmodellek között az egyik kedvencünk volt, nagy kár érte. Arról meg már nem is beszélek, hogy a Saucony Peregrine soha nem is jutott el hozzánk, amiért még nagyobb kár.
(A tesztben szereplő képeken a női és a férfi modellek egyaránt bemutatásra kerülnek.)
Éppen a fent leírtak miatt volt hatalmas meglepetés, amikor 2015 elején kezemben foghattam a Saucony Powergrid Nomad TR egyik bemutató példányát. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a többi modellt úgy félresöpörtem az asztalról, mint Schobert Norbi a velős pacalt, és csak ezt forgattam a kezemben. Első ránézésre látszott, hogy ez valami új, a talpmintázatra sok kifejezés eszembe jutott az első rácsodálkozás során, de közülük csak az innovatív az, amit elbír a nyomdafesték. Az már akkor biztos volt, hogy a 2015. őszi – ami a gyakorlatban július-augusztus volt – megjelenés után azonnal tesztelni fogjuk. Terepcipőket egyébként is sokkal hálásabb feladat tesztelni, mert ezerszer több kritériumnak kell megfelelniük, mint az aszfaltra szánt társaiknak. Az olyan hibrid (aszfalt és terep vegyes felhasználású) cipőket, mint a Nomad TR meg különösen szeretjük szétcincálni, mert gyártói szempontból ezt a kategóriát a legnehezebb jól megcsinálni – éppen ezért tesztelői szempontból egy aranybánya, vagy inkább a fikázási lehetőségek csimborasszója. Merthogy a Nomad TR a Saucony „Run anywhere”, vagyis fuss bárhol (bármilyen felületen) kategóriájának cipője, de hívhatjuk Door to trail modellnek is, ha valaki a Salomon háztáji elnevezéseiben jobban otthon van.
Mielőtt belecsapnánk a tényleges tesztbe, szeretnék egy személyes megjegyzést is hozzáfűzni a cipőhöz. Méghozzá a dizájnról. Ha egyszer például egy internetes gyűjtésen összejönne annyi pénz arra a nemes célra, hogy személyesen kirepülhessek a Saucony főhadiszállására egy hétfő reggeli meetingre, amikor a teljes dizájnért felelős csoport be van zsúfolva egy tárgyalóba, nagyon szívesen berontanék oda, és előre megfontolt szándékkal mindenkinek kiosztanék egy közepesnél erősebb tockost. Aztán, amíg oda nem érnek a biztonságiak, hogy leteperjenek, gyorsan még egy széria körmöst is kapna mindenki. Mindezt a múltban elkövetett néhány Saucony-modell megjelenéséért tenném (és persze a világbékéért), mert nem hiszem el, hogy nem szándékosan csinálják azt, hogy minden modell színválasztékában legalább egy okádék változat is van. Viszont, úgy látszik, hogy mostanában új embereket is felvehettek, akik nem csak random módon színezik ki a cipőket, mert a Nomad TR szerintem a férfi és a női változatban is egészen jól néz ki. Ez persze ízlés kérdése, de abban megegyezhetünk, hogy alapjában a sárga megy a kékhez (férfi modell), és a pink is megy a kékhez (női modell). Ennyi. Máskor is csak erre kellene figyelni.
Amilyen nagy hévvel kezdődött a tesztelés, olyan sokáig is tartott, mivel az augusztusi kánikulai időszak nem kedvezett a saras körülmények közötti kóstolgatásnak, kicsit várni kellett az őszi időjárásra, hogy minden terepviszony között meg legyen futtatva a Nomad TR. De így az augusztustól októberig terjedő időszakban sikerült csontszáraz, enyhén saras, közepesen saras és extrém saras viszonyok közt is tesztelni. A tesztfutások (szám szerint 14 db) során volt kizárólag terepfutás, végig aszfalton történő futás, de a legtöbb esetben arra használtam, amire a gyártó tervezte: döntően terepen történő edzésre, néhány kilométer aszfaltos szakasszal. Mondanom sem kell, hogy a terep szó alatt az ösvényeket értem, mert ez a cipő csak oda való, az off-road felhasználási opció nem aktiválható ennél a terméknél.
Azt javaslom, hogy köpjük szembe minden dramaturgiáról szóló egyetemi tankönyv tartalmát, és vegyük előre a katarzist, tehát a talpmintázat elemzését. Engem is ez érdekelt előzetesen a legjobban, hátha más is így van ezzel. Abban megegyezhetünk, hogy más gyártó még nem csinált ilyen, de még ehhez hasonló struktúrájú talpmintázatot sem. A talpmintázat szinte teljesen homogén, a cipő talpának kb. 80%-án ugyanazok a rombusz alakú minták ismétlődnek. Egyedül a sarok és az orr-rész kapott hagyományosnak mondható, lineáris kapaszkodóbordákat, illetve az Asics, Guiadence line technológiájára hajazó hosszanti árok töri meg a talp egységét.
Amíg nem futottam a cipőben, végig arra gondoltam, hogy ez vagy egy korszakalkotó talp lesz, vagy óriási bukta. Nem csigázok tovább senkit sem, a megfejtés az, hogy egyik sem. A gyakorlatban ez egy teljesen átlagosan viselkedő talp, ami egy vegyes felhasználású cipő esetében inkább dicséret, mint lekicsinylő minősítés. A terepen száraz körülmények között teljesen átlagos, vagyis köveken, gyökereken, füvön, laza talajon is egyenletesen jól viselkedik, de sehol sem nyújt kiemelkedőt. Saras körülmények között egyértelműen gyengébb, mint a legtöbb terepcipő talpa, ami ha jobban belegondolunk, nem olyan nagy sértés, mert a versenytársak is viszonylag hamar elvéreznek a két napig áztatott ösvényeken. Terepen az egyértelmű gyengéje az, hogy a kicsit is nedves talaj beleragad a talpon található hosszanti árokba, nem is értem, hogy ezt miért alakították ki. A lent látható kép az után készült, hogy egy augusztusi kisebb eső után megfuttattam a cipőt. Nem volt nagy sár az erdőben, de a cipő talpán található mélyedés szépen összegyűjtötte. És akaratomon kívül, de azt is leteszteltem, hogy a kutyaszar is kiválóan beleragad a talp mintázatába. Ha valaki ugyanígy jár, és tanácstalanul áll a probléma előtt, javaslom a fülpiszkáló pálcika-fogpiszkáló kombó alkalmazását, nekem bevált, mikor a legkisebb résből is szerettem volna kinyerni ezt az értékes anyagot.
De nézzük meg kicsit részletesebben ennek a hosszanti ároknak a kialakítását. Természetesen tudjuk, hogy a megfelelő saroktól lábujjakig történő átgördülést segíti elő, de mivel mégiscsak egy elsősorban terepre szánt cipőről van szó, jó lett volna a trail-képességeket prioritásba tenni, nem az aszfaltos tulajdonságokat hegyezni. Ha egy cipőt 60-70%-ban terepen használunk, akkor a technológiák 60-70%-a is erről kell hogy szóljon. Szerintem hiba olyat belepakolni a cipőbe, ami ezek ellen megy. Egyértelműen ez volt a legnagyobb negatívum, amit a cipővel kapcsolatban tapasztaltam, ami azért előre vetíti, hogy összességében a Nomad TR egy jó cipő. Amit még le kell írni, hogy a sár viszonylag nehezen távozik a talpból, köszönhetően annak, hogy eléggé zárt blokkokból épül fel a mintázat – hol is távozhatna. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez a cipő saras körülmények között csak erős kompromisszumos készségekkel rendelkező futóknak való. Ezzel együtt a Nomad TR talpmintázata terepen sokkal jobb, mint egy aszfaltra tervezett cipőé, és csak egy kicsit gyengébb, mint egy átlagos trail cipő mintázata. Ez a talp pntosan megfelel egy olyan cipőnek, ami terepre és városi felhasználásra készült. És jön a meglepetés része: a külső talp aszfalton nagyon jól vizsgázott. Ez egyértelműen annak köszönhető, hogy a rombusz alakú minták talajjal érintkező felülete gyakorlatilag sima, ebben szinte minden terepre szánt cipőtől különbözik. A versenytársak többségének talpán „kiálló” mintázatok vannak, ami terepen ugyan jó, de az aszfalton általában bizonytalanabbá teszi a talajfogást, ráadásul elég gyorsan kopik, tehát egy idő után már terepen sem olyan jó. A Nomad TR mintázata pontosan ugyanolyan szerkezetű és tulajdonságú marad, akármennyit is koptatjuk az aszfaltos futások során. Na, ezért a nagy dobás a Sauconytól ez az új talpmintázat, aminek egyébként az a neve, hogy PWRTRAC. Ami még érdekes megoldás a talpon, az a Razor-cut elnevezéssel bíró megoldás: pengevékony metszésekkel választották el néhány helyen a talpmintázat blokkjait a lábfej alatti részen. Ez a talp flexibilitását hivatott biztosítani, a metszések mentén tud mozogni a talp az elrugaszkodás fázisában. Ezzel együtt flexibilisnek egyáltalán nem nevezném a cipő talpát, a kötelező szintet, ha alulról is, de eléri ezen a területen. A Nomad TR-ben egészen jó volt futni aszfalton és terepen is, ilyet utoljára a Salomon XR Crossmax-ban éreztem, viszont annak a talpmintázata hajlamos volt kopni a városi felhasználás során. A sarokrészen és a cipő orrán található lineáris lamellák szintén nagyon el vannak találva. Nagyon jól kapaszkodnak a terepen (száraz talajon), és a lejtőkön lefelé is biztos a talp talajfogása, viszont az aszfalton ezek sem koptak meg még minimálisan sem. Még egyszer mondom, 14 futást raktam a cipőbe és némi városi sétát, ennyi használat után számos utcai futócipő talpán már kopásnyomok vannak, itt meg semmi amortizáció.
A komplett talp szélessége is megérdemel egy bekezdést. A lábfej alatt és a sarokrészen is egyértelműen szélesebb kialakítású, mint egy átlagos trail cipő. Ez megint a Saucony azon huncutságai közé tartozik, amiért az elején azt mondtam, hogy a gyártó nagymestere annak, hogy minél több futónak megfelelő választás legyen egy adott modell. A lejjebb kifejtett alacsony drop és ez a széles profilú talp együttesen azt eredményezi, hogy elképesztően stabil a cipő terepen, és most stabilitás alatt nem a boka alatti rész megtámasztására gondolok (mivel neutrális cipőről van szó), hanem a talajfogásra. Ezt a cipőt nyugodtan használhatják gyengébb bokaszalagokkal rendelkező futók, a rándulás kockázata minimális a Nomad TR-ben. Viszont cserébe nem túl fordulékony, ennek a tulajdonságnak nem kedvez a széles talpkialakítás. De hát nem is terep-versenycipő – az igazán agilis futásokhoz ott van a Mizuno Wave Hayate vagy akármelyik másik rétegmodell.
Említettem, hogy egészen jó volt az érzet az aszfalton is. Nos, az igazsághoz hozzátartozik, hogy először szokni kellett a cipő középtalpát, ami az ütéscsillapításért felel. A talp vastagságában még nincs semmi különös, vannak ennél vastagabb és vékonyabb talpú cipők is, a saroknál 22 mm, elöl 18 mm vastag, amiből rövid fejszámolás után kiderül, hogy mindössze 4 mm-es droppal rendelkezik. Egyértelműen ez a számadat határozza meg leginkább a Nomad TR-hez kapcsolódó futási érzetet, hiszen a 4 mm-es drop már erősen a naturális kategóriában sorolható. Ennek ellenére én merészen azoknak is tudom ajánlani, akik sarokra érkeznek futás közben, hiszen a sarokrész alatt (és csak ott) jelen van a Powergrid ütéscsillapító rendszer. Viszont az is kétségtelen, hogy a Saucony Nomad TR azoknak a legjobb választás, akik a terepviszonyoknak és a körülményeknek megfelelően váltogatni tudják azt, hogy sarokra, talpközépre vagy talppárnára landoljanak. Ennek megfelelően ki lehet jelenteni, hogy ezt a modellt ne válasszák azok, akik még csak most ismerkednek a futással, mert keserves csalódás lesz a vége (a teszt vége felé teszek ajánlást a kezdőknek a felhasználás módjára, ha mégis erre a cipőre voksolnának). Kivéve, ha papírvékony talpú „dorkóban” kezdték el a futást, mert annál azért jobb lesz. Terepen még akár elég lehet a párnázottság egy rutintalanabb futónak is, akinek a mozgása még nincs felkészülve a 4 mm-es dropra, de az aszfaltos szakaszokon egyértelműen előjött az, hogy „Run anywhere” ide, Powergrid oda, a Nomad TR-ben bizony csak azok érzik magukat teljes mértékben otthonosan, akik életükben legalább egyszer már végig tudták csinálni a futóiskola minden gyakorlatát, tehát koordinált a mozgásuk. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy csak félprofi futóknak való a cipő, de aki korábban csak 8-12 mm-es droppal rendelkező cipőkben futott, az feltétlenül melegítse be rendesen a vádliját és az Achillesét, mielőtt a Nomad TR-rel elindul futni, illetve az említett testrészek futás utáni nyújtását a szokottnál alaposabban el kell végezni. Ezekre és a helyes futótechnikára odafigyelve akár mindennapi edzőcipőnek is használható ez a Saucony cipő (feltéve, ha mindennap terepen vagy terepen és aszfalton váltakozva tudunk futni), de a párnázottabb és nagyobb droppal rendelkező cipők kedvelőinek is egy nagyon jó alternatív edzőcipője lehet, amennyiben változatosságot akarnak vinni a futóútvonalukba, illetve a futásra használt cipőik sorába. Egyébként az a tény, hogy a Powergrid anyag csak a sarokrész alatt található meg, és elöl csupán egy szimpla EVA-középtalp található, a terepen maximum a lejtőkön érződött meg (ott jelentkezett igazán a Powergrid tudása), viszont az aszfalton nagyon is meghatározta a futás érzetét. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy elöl kevés volt az ütéscsillapítás, hanem hogy a Powergrid egy nagyon jó szerkezetű anyag, és ez a Nomad TR-nél érhető leginkább tetten. Ugyanis ennél a cipőnél szinte nincs is más anyag a talpnál, csak a külső talp és a Powergrid (és minimális EVA), ezért aszfalton kiválóan érződött az ütéscsillapító anyag tényleges tudása.
A Powergrid anyagot bárki megnézheti, aki kiveszi a cipőből a talpbetétet. Az itt látható, steril gézlapra hajazó anyag alatt ott sárgállik maga az isteni Powergrid. És ha már itt tartunk: én a cipőbetét alá beraktam volna a HRC Strobel Board technológiát, ami a Saucony sajátja (a leírását lásd a Saucony Progrid Jazz 17-tesztben), ez adott volna még egy jelentős többletet az ütéscsillapításhoz a teljes talp hosszában, viszont súlyban és a talp vastagságában már nem okozott volna jelentős növekedést. Na, mindegy, hátha a cipő update-jéig elolvassák a tervezők ezt a tesztet, és korrigálnak.
Ha már kivettük a talpbetétet, azt is nézzük meg. Először is elég vastag és puha anyagú, tehát fontos szerepe van az ütéscsillapításban. A sarokrész kelyhének méretét is nagyon eltalálta a Saucony; nekem nagyon tetszett az az érzés, amit a talpbetét biztosított. Ráadásul a talp közepénél lyukak találhatók a betéten, ami a jobb nedvességelvezetést és a csúszásgátlást biztosítja a zokni és a betét közötti viszonylatban. A talpboltozatot megtámasztó kialakítás is ad egy kis plusz stabilitásérzetet, én szeretem az így kialakított betéteket.
Mindenki emlékszik, hogy miért a cipő talpával kezdődött a teszt? Igen, előzetesen tényleg a cipőtalp érdekelt a legjobban, de igazából kicsit hazudtam, amikor erre hivatkoztam. Valójában azért kezdtem a talppal, mert így a cipő felsőrésze maradhatott a végére. Az ugyanis egy csoda! Azóta, ahányszor csak eszembe jut a cipő, mindig egy égből rávetülő fénysugár ragyogtatja meg a felsőrészét a lelki szemeim előtt.
Leginkább azért, mert elég széles a cipő kaptafaformája a cipő elején, így a lábujjaknak bőven jut hely, szélesebb lábfejűek is nyugodtan választhatják ezt a típust. Ennek ellenére az én normál szélességű lábfejem sem csúszkált vagy hánykolódott faltól falig a cipőben, és még a hegyoldalakban szintezve, oldalazva is stabilan tartotta a lábam. Ennek azért is örültem nagyon, mert a túrós batyuba rakott mazsolánál csak egy dolgot utálok jobban: ha egy terepcipő nem tartja jól a lábfejem, és elfordul benne. Persze, ha létezne a hegyoldalban harántolva futásnak világbajnoksága, nem ebben a cipőben indulnék rajta, de egy vegyes felhasználású cipőtől szerintem nem várható el ennél több. Az, hogy a Nomad TR felsőrésze komfortos, egyszerre több lábtípusnak is megfelel, mégis stabilan tartja a lábfejet, több tényezőnek köszönhető. A két legfontosabb a fűzési rendszer (Pro- Lock), és hogy a felsőrész egy varrásmentes anyag, ezért gyakorlatilag mokaszinként simul a lábfejre. A lapított profilú cipőfűzők nemcsak a Flexfilmmel erősített oldalfalat húzzák rá a lábfejre, hanem a cipő belsejébe rejtett két hevedert is, amelyeken keresztül át vannak vezetve. Emiatt a felsőrész tökéletesen körbefogja a lábfejet. Nem egy ördöglakat, de én sokkal jobban szeretem az ilyen egyszerű megoldásokat, mint az agyontervezett hárombetűs technológiákat, amik aztán a gyakorlatban nem működnek. Egyébként akármennyire is kötődöm a futócipőkhöz, városi viseletnek nem ezeket hordom, de a Nomad TR mokaszinjellegű felsőrészét annyira szerettem, hogy többször felhúztam utcai felhasználásra is. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem is kaphat tőlem. Egyébként a felsőrész anyaga nem tűnik iszonyatosan vastagnak, mégis elég rosszul szellőzik. Először egy hidegebb októberi futásnál érzékeltem, hogy mégis bejut valamennyi levegő. Cserébe elég masszív az anyag, tehát nyújt annyi védelmet, amennyi egy hibrid felhasználású cipőnél elvárható, sőt nemcsak az ágaktól, tüskéktől óvta meg a lábam, de a port és a sarat is sikeresen távol tartotta a zoknimtól. Ebben a cipő nyelvének is szerepe volt, mert rendhagyó módon a fele egybe van varrva a felsőrésszel, a fele pedig a hagyományos iskolát követi, és kifordítható a cipőből. Megtámadhatatlan megoldás, amivel mindkét iskola hívei tudnak azonosulni, ráadásul a gyakorlatban is jól működött. Engem megvettek vele.
A lábujjak védelme elég minimális, szerintem mégis elegendő, ha azt feltételezzük, hogy az igazán durva ösvényekre senki sem egy ilyen cipőt húz fel, hanem egy echte trail futócipőt. Könnyű ösvényekre és városban nekem megfelelt, azt a néhány igazán köves szakaszt meg kibírtam benne. Ha választani kell a nagyobb védelem vagy a könnyebb súly között, én egy hibrid cipő esetében az utóbbira szavazok, szerintem jól döntöttek a Saucony tervezői.
A sarokrészen semmi jelentős újítás nincs, viszonylag alacsony kialakítású, az Achilles védelme érdekében nincs bemetszés a bokát körbeölelő galléron. Azt meg mondanom sem kell, hogy nagyon stabilan tartotta a sarkam, de ebben a már agyonmagasztalt talpbetétnek is szerepe van.
A cipőfűző előtt található egy apró műanyag szem, ami a kamásli rögzítési pontja. Ezt egy kicsit megmosolyogtam, mert a Nomad TR-t azért nem tudom olyan körülmények között elképzelni, ahol már kamáslira is szükség van. Vízálló változata nincs, tehát ha kamáslit felveszünk hozzá, akkor a bokánál nem jut be a víz vagy hó, de a vászonrészen igen. Esetleg, ha valaki a Marathon Des Sables sivatagi futóversenyen akar indulni, ott hasznát veheti a homok ellen, mert amúgy a cipő vászonanyaga elég jól ellenáll annak is, és oda már kamásli is kell. De kétlem, hogy a tervezők ezért rakták volna rá. Mindegy, a cipő technikai adatlapján jól mutat.
A Nomad TR nem csak abban a tekintetben tűnik univerzálisnak, hogy különböző felületeken bevethető, az edzések hosszának variálásával sem találtam benne gyenge pontot. 20 km felett is teljesen komfortos volt, és rövidebb távokon is szerettem. Haladó futóknak egyértelműen ajánható, kezdőknekcsak azzal a kikötéssel, hogy ha korábban nem volt ilyen kis droppal rendelkező cipőjük, akkor csak a fokozatosság elve mellett kezdjék használni a Nomad TR-t, tehát váltogassák a nagyobb droppal bíró cipőjükkel, és fokozatosan emeljék az adagokat a Sauconyban.
A gyári súlyadatok: női 230 g, férfi 261 g, ami saját mérésben 284 g volt.
Nagyon örülnék neki, ha a gyártók végre pontosan meg tudnák adni a súlyadatokat, mert akkor nem kellene minden tesztpéldányt mérlegelnem. Ugyanis amellett, hogy fogy a türelmem a gyártók súlyadatokkal kapcsolatos hanyagsága/szándékos félrevezetése miatt, a grammpontosságú konyhai mérlegünkben is erősen merül az elem.
A Ft/km mutató alja kerekítve 37,5 (listaár: 29990 Ft/800 km), abban az esetben, ha valaki többet használja aszfalton, kicsit nagyobb súlyú, illetve nem tökéletes a futóstílusa. Ha az utóbbiak nem befolyásolják a cipő élettartamát, akkor lemehetünk 20 Ft/km költségig is (29990 Ft/1500 km).
Amire a Saucony ajánlja a cipőt, arra valóban alkalmas a Nomad TR, sikerült megtalálni a kompromisszumos pontokat a terepezőképesség és az aszfaltra hangolás között. Sőt az általam eddig kipróbált hibrid futócipők közül ezt tartom a legjobbnak. Ráadásul néhány technológiai megoldása alapján nyugodtan lehetett volna egy kísérleti jellegű koncepciócipő, amivel inkább villog és marketingel egy sort a gyártó, aztán nem teszi be sorozatgyártásba. De betette. Úgy pedig különösen tökös húzás a Nomad TR, hogy a Saucony talán a legnagyobb biztonsági játékos a futócipőgyártók között. Eddig inkább a tutira játszott, sosem húzott lapot 19-re. Most megtette, és szerintem bejött.
Ha valaki szeretné átismételni a cipőben alkalmazott technológiákat, mielőtt felmondaná, és ráadásul vizuális típus, nem kell újra elolvasnia a tesztet, itt egy videó, amiben a gyártó összefoglalta nekünk. Egyébként a videóban látható piros színváltozat itthon nem kapható.
Kiknek ajánlható:
Akik egy edzésen belül könnyű terepen és aszfalton is megfordulnak.
Átlagos vagy kis súlyú futók.
Normál vagy annál kicsit szélesebb lábfejjel rendelkeznek.
Párnázott cipőjük mellé egy kisebb droppal rendelkező, alternatív futócipőt is keresnek.
Akik szeretnének nyitni a naturális futás felé, de a fokozatosságot is szem előtt tartják.
Kiknek nem ajánlható:
Sérülékeny a vádlijuk és az Achillesük.
Túlzott pronálással futnak.
Nagyobb súlyú futók.
Lúdtalpas (harántsüllyedéses) futók (a szélesebb lábfejrész nem javasolt nekik).
Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.
