Salomon again! Mondom ezt, mint lelkes és többszörös Salomon terepcipő felhasználó, és teszt szempontjából sem először olvasunk erről a márkáról. 20 év futómúlttal a hátam mögött, sokáig kerestem az igazit, de a Salomonnal csak pár évvel ezelőtt alakult ki a bizalmi kapcsolat, mely máig tart. Tájfutóként és terepfutóként is lényeges szempontok voltak a különböző szélsőséges terepviszonyokon – mint például, saras, jeges talajon, vagy mondjuk egy kunsági terepen, ahol bokáig ér a homok – való megfelelés, emellett fontos szempont volt a választásban, hogy hasonlóan terepfutó lábbelikként funkcionáló körömgyilkos cipőktől eltérően, legalább egy évig ugyanazzal a lábujjkörömmel vészeljem át a felkészülési- és versenyidőszakot. Ez egy igen lényeges szempont volt, miután évekig szenvedtem ezzel a problémával. Igazából nem tudatosan találtam rá az első Salomon Speedcrossomra, egy versenyen árulták, igen jó benyomást keltett a cipős dobozon, bizalomgerjesztő külsővel, első ránézésre a felső rész kialakítása azt sugallta, hogy ez az ultra-keskeny női lábfejeket is szépen meg fogja tartani. Ha úgy vesszük, belső sugallatra kötöttem ki a cipő mellett, nem hiába a női megérzések ritkán tévednek!
Az egyik női színváltozat
Akkor sem tévedett, mikor megkaptam aktuális tesztalanyomat, egy Salomon Speedcross Vario-t. Hiába a Speedcross család tagjaként lett bemutatva, azért éreztem, hogy kicsit tovább fog tartani az ismerkedési időszakunk, mint a tesóval, nem biztos, hogy azonnal jó barátok leszünk, de próbálkoztunk kitartóan. Ha új terepcipőről van szó, első dolog, hogy fejre állítom, és megnézem a talpmintázatát. A Salomon család tagjainak külsejét tekintve tele vannak aggatva információkkal, feliratokkal, egyből feltűnt, hogy a Vario esetében csak a contagrip felirat található meg a Speedcross 3, M&S contagrip feliratával szemben.
Van benne ismerős részlet, mégis teljesen új
A Vario, amint a neve is mutatja, eltérő (havas, saras, köves, sziklás, kemény, nedves, száraz stb.) körülményekre szánták, kiegészítendő az SC lazább talajra és hóra optimalizált tudását. Így természetes, hogy a leglátványosabb különbség a talpon azonosítható. A hagyományos SC mennybe magasztalt Chevron nyilaival szemben, a Vario merőben más mintázatot kapott. Minden egyes nyíl mellé állítottak egy rombuszt is, a két mintaelem együttese pedig már egy komoly „bütyköt” alkot. A sarokra landolás esetén pedig a Variora külön tervezett lineáris elrendezésű talpzónára érkezünk, ami szintén a keményebb felületre hangolás ismertető jegye. Amit ezzel elértek: a mintázat mérete és szellős elrendezése miatt a sárban továbbra is jól kapaszkodik, de keményebb felületen kb. 25-30 %-kal nagyobb felületen érintkezik a talajjal, mint az SC talpa. Ez papíron telitalálat, éppen egy ilyen több fronton bevethető modell hiányzott a Salomon – és a teljes trailcipő piac – kínálatából. A külsőtalp jól is vizsgázott, de a teljes konstrukciónak meg vannak a korlátai, ami két cipőrésznek köszönhető. Jöjjenek a részletek.
Az első lépések a megismerkedés útján a Mátrában zajlottak, február hónapban, száraz időben, néhol saras, nagyon jeges utakon, kemény talajon, hó nélkül. A cipő nagyon jól viselkedett, vette a terepadta változatos viszonyok akadályait. Nem tapasztaltam jégen-sárban csúszkálást, nem éreztem, hogy a zord körülmények folytán az „egyet lépek előre, kettőt hátra” szindrómát egy jeges emelkedőn felfelé kapaszkodva. Hosszútávon ez rengeteget számít, sok energiát lehet veszíteni, ha nemcsak a táv leküzdésével kell foglalkoznom, hanem azzal is, hogy talpon tudjak maradni egy síkos felületen és ne essek hasra. Tehát összességében elmondható, hogy a talp a mintázatából adódóan nagyon jól viselkedett bármely erdei terepen. A cipő kiválóan működött változatos terepen, amire tervezték. Terepfutások mellett rengeteget használtam tájfutóversenyeken is a tesztelt modellt, mindjárt el is mondom, hogy mi a konkrét oka. Ugyanis nem kifejezetten tájfutásra dolgozták ki a modellt, az egy más jellegű teszt lenne.
Az egyik férfi színváltozat
Ennek ellenére sokszor felhúztam a Vario-t, ugyanis már a kora tavaszi hosszú futások során kiderült, hogy annak ellenére, hogy ez a modell elvileg többet kellene, hogy tudjon SC3 társánál annyiban, hogy keményebb talajon is megállja a helyét, a talp nem volt olyan jó hatással a lábszáraimra, mint amilyen jól felvette a kesztyűt a változatos terepekkel. Fontos észrevétel, talán tény, hogy az SC3 talpán lévő bütykök jóval puhábbak és mélyebbek, és nagy szerepük van az ütéscsillapításban, ami a lábszárra nézve igen kíméletes, emiatt is szerettem bele, mivel a jó talajfogás mellett a lábszáram is maximálisan kíméli (ez az SC4 esetében már nincs teljesen így). Ugyanis ezt megelőzőleg több rossz cipőbe is ˝belefutottam˝, aminek használata után, egy hétig sajgott a sípcsontom.
Így kicsit nosztalgikusak voltak a hosszúfutások az első kilométerektől kezdve, amikor is megjelent a bokától fölfelé, térdtől lefelé az ismerős érzés, ami a párnázottság hiányának biztos jele. Rég éreztem ilyet. Ez a Gödöllői Félmaraton esetén kicsit kínos volt, versenyről lévén szó, furán nézett volna ki, ha megállok kicsit sétálni, mikor már a rajt után el kezdtem érezni a sípcsont feszítését. Igaz, az első kilométerek aszfalton vezettek, éppen ezért próbáltam az út melletti füves-földes talajon leküzdeni a nemkívánt terepviszonyokat. Bebizonyosodott, hogy a SC Vario talpán lévő bütykök túl merevre sikeredtek, nem hajlanak úgy, mint az SC3 talpmintázata, ezért nem vesznek részt az ütés csillapításában. És még egy apróság miatt kevesebb a Vario talpa, mint az SC-nak. A sarkunk alatt 2 mm-el kevesebb anyag található (saroknál 29 mm, elöl 19 mm, drop 10 mm). Ez a súlypontnak és a stabilabb mozgásnak ugyan jót tesz, de az ütéscsillapításnak már nem.
Összegezve a talpról és a talp mintázatáról azt mondanám, hogy jól gondolkodtak a Salomon mérnökei annak tekintetében, hogy fejlesszenek az SC-nak egy kemény terepre is alkalmas testvérét, de a hatalmas ziccert csak kapufára tudták dobni, én inkább rövidebb és közepes távra ajánlanám a viseletét, mert aki nincs hozzá szokva a keményebb cipőkhöz, ott igencsak megterhelő lehet a lábaknak. Ez a középtalp a Speedcross alá még elég, a Varioban levékonyítva és más mintázattal, már egy kicsit kevés… Egy nagyobb tudású középtalppal jolly joker lenne a Vario, így csak olyan, mint ha a palackból kiszabadult Gin csak félig teljesítette volna a kívánságunkat.
Viszont nyugodtan felhúzhatjuk a lábunkra, ha esett, vagy épp behavazott, vagy akkor is, ha a hidegben vannak lefagyott útszakaszok, ami dicséretes, csak ezt a korábbi SC is tudja. A homokot viszont már nem tolerálja úgy, mint az SC mélyebb barázdái. Nehezebben haladtam.
A közepes ütéscsillapítású talp nem egy szitokszó, hiszen vannak olyan felhasználók, akik kifejezetten ilyet keresnek, de legyünk tisztában a Vario határaival. Ami viszont mindenkit egyaránt érint, az a számomra kicsit sokkoló hatású cipőfűző. A Salomon modellek többségének egyik nagy előnye a talpmintázata mellett a quicklace fűzőrendszer, minden általam használt modellt ezzel a technikával tudok „befűzni”, ami gyors, kényelmes, biztosan tartja a lábfejet a cipőben és tartós, nem kötődik ki. Az SC-hoz képest a legszembeötlőbb „újítás” a Vario felsőrészén a hagyományos cipőfűző.
Persze vannak, akik idegenkednek a quicklace technikai megoldásától, így akár jó opció is lehetett volna a hagyományos cipőfűzési módszer, de ehhez valami minőségi darabot kellett volna beszerezni… És ez most nem sikerült. Egy profibb cipőfűzővel talán megmagyarázható lett volna, hogy a gyártó az eddigi terepfutó célközönség mellé szeretné elnyerni azon futók bizalmát is, akik inkább a hagyományos kötözési módszert helyezik előtérbe, és esetleg pont a quicklace miatt nem választják a Salomon termékcsaládot a sportoláshoz.
Legyen szó terepfutásról vagy tájfutásról, mindkét esetben meggyűlt a bajom a cipő fűzőjével, ami sokkal vastagabb, mint általában a futócipők fűzője. Több ízben meg kellett állnom, mert egyrészt kikötődött, másrészt az indulás előtt nem igazán sikerült elég szorosra beállítanom, így később ezt mindig korrigálnom kellett. Persze egy hosszúfutás esetén annyiból nem gond, hogy legalább tudom mire fogni, hogy megálltam, és így van alkalmam plusz pihenőket beiktatni, de egy versenyen nincs megállás, így szigetelőszalag alkalmazása nélkül rendszerint kikötött cipővel érkeztem be a célba.
Emellett esztétikailag is sokat rontott, hogy a cipőfűző kevés használat után kidörzsölte a legfelső cipőfűzőlyuk melletti felsőrész szövetét, így az bomlásnak indult.
A jó illeszkedésért érdemes minden fűzőlyukat kihasználni
A cipőfűzőről alkotott véleményem nem bogoznám tovább, összegezve azért a SC quicklace rendszerét nem cserélném le semmiért, de az ellentábornak is egy sokkal jobb minőségű cipőfűzővel kívánok. Sőt, mivel quicklace fűzőt külön is lehet vásárolni, szerintem nem elvetendő ötlet utólag vásárolni egyet a Vario-hoz és átfűzni. Máris jelentősen javul a cipő összképe és használhatósága…
A cipő felső részén, szemmel látható különbség, hogy bár testvérekről van szó, az SC és a Vario felsőrész kialakítása eltér egymástól, két lényeges különbség a kaptaformájukban és a cipő nyelvének kialakításában rejlik. Az SC esetében rendszerint vízhólyagosra futottam magam minden alkalommal, köszönhetően annak, hogy nem beszélhetünk túl jó szellőzésről, a Vario használata közben viszont egyszer sem alakult ki a fentebb említett probléma. A teljes felsőrész tekintetében ez a legnagyobb előrelépés, végre egészséges a szellőzése egy Salomon felirattal ellátott cipőnek, ami egy kicsit rejtélyes is, mivel ránézésre nincs különbség az anyamodell és a Vario anyagai között. A Mudguard védelem a Varion is ott van, azonban a lábujjakat védő TPU anyag kisebb méretű az SC-hez viszonyítva, ezért főleg fentről kevesebb védelem jut erre a területre. Sokan azt mondják, hogy a két cipő kaptafaformája ugyanaz, ami lehet, hogy a gyártósoron igaz, mivel azonban a cipő nyelve más, az orr-rész kialakítása is eltérő, egészen más érzet a két rokonmodellt viselni.
Mivel elég keskeny lábfejjel rendelkezem, nehéz cipőt vagy bakancsot találni a lábamra, ez örök probléma, így mindig is fontos volt a keskeny boltozatú, kialakítású cipő, ami az SC és a Vario esetében is telitalálatnak bizonyult. Mindkét modell tökéletesen fogja a lábfejem, bár a Vario esetében annak is függvénye, hogy a cipőfűző gondosan, szorosan be legyen kötve. Igaz, talán az SC-ban komfortosabban, szabadabban érzem magam, ez a Vario vastagabb cipőnyelv kialakításával is indokolható. Másik, a futók zömének nagyon fontos és kényes szempontja lehet az, hogy a lábujjaim hogyan viselkednek, mozognak, nyernek teret a cipőben futás közben. Nálam ez különösen kényes kérdés, mivel ezelőtt évente 1-2 körmöm lepottyant a nem megfelelő cipő használata miatt, ebben a kérdésben a Vario modellben a lábujjkörmeim nagy biztonságban voltak, az orrkiképzése kiválóan vizsgázott nálam. A cipő felsőrészének kidolgozása, anyaghasználata miatt dicséret illeti a tervezőket, egy jól szellőző, kényelmes, és vizes terepen történő használat esetén gyorsan száradó termékről beszélhetünk.
Adós vagyok még a súlyadattal: férfi modell eu42 2/3 méretben 318 g, ami 8 grammal több, mint a hagyományos SC gyári adata. Ami újabb rejtély, mivel a felsőrész nagyjából megegyezik az SC megoldásaival, a középtalp még vékonyabb is… A megoldás nem lehet más, mint hogy az új külsőtalp ennyivel nehezebb. A női modell egyébként 270 g. A súlyadatok nagyjából megfelelnek a mai trailcipők átlagának, köszönhetően annak, hogy a főbb vetélytársak is visszahíztak a korábbi évek súlycsökkentési láza után. De a cipőn található „Racing product” felirat azért senkit se tévesszen meg, a Vario inkább egy edzőcipő, a verseny feeling továbbra is valahol 300 g alatt kezdődik…
Összegezve a leírtakat, a Salomon Speedcross Vario egy középkategóriás, nem csak laza, sáros, de keményebb terepekre is tervezett, terep-edzőcipő. Inkább rövidebb és közepes távokra ajánlom a talp ütéscsillapításának mértéke miatt. Jól szellőző, ezért nyáron is komfortos, a lábfejet biztosan tartja. Esetemben nagyon jó szolgálatot fog tenni a tájfutóversenyeken, ahol 40-50 perces pályák teljesítéséhez megfelelő, jól alkalmazkodik a különböző terepviszonyokhoz, a hosszabb, 20-30 km-es távok leküzdéséhez maradok hűen az SC-nál. Másoknak is a kb. 60 perces időlimitet húznám meg a komfortzóna tetejének. Viszont nagyon kíváncsian várom, hogy a Salomon merre fogja mozdítani a Vario modellt, mert az alapötlet nagyon jó és néhány változtatással ki lehetne szélesíteni a potenciális felhasználói kört.
