A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü

Salomon Sense Ride teszt

Szike
2018-03-07 00:30:20

A Salomon fejlesztő-központja a francia Alpokban található. Ezt a tényt nem csak az ingatlan tulajdoni lapjáról lehetett sejteni, hanem a gyárból kikerülő modellek is erre rímeltek. Alpesi terepeken remekül működő, kövek elleni védelemmel agyontuningolt, kőnehéz futócipők garmadájáról derült már ki, hogy idehaza nem éppen optimális választás felhúzni őket. A gyártót ennek ellenére hatalmas trail-hype övezi, főként a Speedcross családnak köszönhetően, ami valóban jól muzsikál laza talajon és sárban. Valljuk be: a fenti két szélső kategória közötti terület eléggé légüres tér volt korábban a Salomon kínálatában. Ahogy egyre népszerűbb lett a terepfutás, a gyár is kénytelen volt belátni, hogy a hegyi ultrákon és a sártúráson túl is vannak igények, illetve valahogy egy világatlasz is kerülhetett a tervezők kezébe, mert egyértelműen most döbbentek rá, hogy Európában nem csak magashegységek és vizenyős területek vannak, a kontinentális területeken tanácstalanul tébláboló trailrunnerek lábára is kellen adni valami használhatót. 2017-ben be is robbant az említett légüres térbe a teszt főhőse, a Salomon Sense Ride, ami úgy kellett a franciák kínálatába, mint egy falat kenyér. Azóta pedig még jobb a helyzet, mert szinte öntik a nyakunkba a magyar terepeken is értelmezhető modelleket (Sense Pro Max, XA Elevate, Sense Escape, XA Lite stb.), de mégis csak úgy illik, hogy ezek közül az úttörő Sense Ride –ról rántsuk le a leplet.

A fejlesztő csapatban szerencsére nem csak dizájnerek kaptak helyet, hanem mérnökök is. Még úgy is azt mondom, hogy hatalmas fejlesztői munka van a modellben, hogy kiszúrja a szemünket a Sense Ride és az SLAB Sense Ultra modell közti arcpirító hasonlóság. Olyan a két cipő egymás mellett, mint egy ikerpár, akiket gyerekkorukban elszakítottak egymástól. Az SLAB Sense Ultra egy lakatlan szigetre került és semmit nem fejlődött, míg a Sense Ride egy gazdag család gyermekeként nőtt fel, egy technokrata társadalomban, folyamatosan megkapva a legújabb technológiákat. 2018- ban, ha egymás mellé rakjuk a két ikerpárt, akkor a külső jegyek valóban megtévesztésig hasonlítanak, de a Sense Ride egy tartalmasabb cipő lett, ráadásul alacsonyabb áron, mint az SLAB modell. Végre minden szempontból jó irányba halad a futócipők evolúciója a’la Salomon. Ha ezt a két mondatos családi drámát lefordítom a technológiák szintjére, akkor a tesztalany annyiban különbözik a magasabbra pozicionált SLAB tesótól, hogy a talpába még bekerült az OPAL ütéscsillapítás pluszba, illetve jóval olcsóbban adják... Mi kell még? Éppen egy épkézláb (hatékony de könnyű) ütéscsillapítás hiányzott eddig, és hogy megfizethető legyen a csúcs Salomon is. Persze van még néhány apró különbség a két modell között (pl. a drop), de akkor is...

A mainstream férfi színben

De az előzmények után térjünk rá a cipőre a felsőrésznél, aminek anyaghasználata hibátlan. Kifejezetten masszív hálós anyag veszi körbe a lábat, nem is emlkékszem hasonló struktúrájú anyagra másik cipőről. Ami fontos: egyetlen cm2 műbőr erősítés sincs a cipőn, mindent a hálós anyaggal és flexfilmmel oldottak meg, ami egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag varrásmentes felsőrészt kaptunk, ami szinonimája az irritációmentes cipőnek. Külön figyelemre méltó részlet, hogy a nagy lábujj környezetében extra flexfilm erősítést kapott a hálós anyag, így védve van a körmöktől, mégis alacsony maradt a súly (és még jól is néz ki). Egyedül a nyelv végének rögzítése történt varrással, de hát ez minden cipőn így van. A cipő oldalfalát a már szokásos Sensifit rendszerrel oldja meg a gyártó, illetve a Sense Ride megkapta a prémium kategóriának járó Endofit technológiát is, ami a cipő belsejében található. Ennek lényege, hogy a nyelv két oldala egyebe van varrva egy-egy elasztikus anyaggal, ami fantasztikusan tartja a lábfejet futás közben, egyedüli hátránya, hogy a lábfej közepénél rosszabb a szellőzés, illetve némi plusz súlyt is jelent. Egyébként nagy szerencséje van a Salomon-nak, hogy bepakolták a cipőbe az Endofit-et, de erről kicsit később. A Sensifit rendszert természetesen a Quicklace fűzővel lehet a tökéletes szorosságúra húzni, ezt továbbra is szeretjük, többet erről nem is tudok írni. Na, de itt van a felsőrész boka körüli traktusa. Na, ezen nagyon látszik a sok munkaóra. Egyértelmű kiindulási pontnak tűnik, hogy a Sense Ride tervezésénél az alacsony súly volt az egyik vezérelv. A sarok merevítésén rengeteg súlyt spóroltak, határozottan vékony anyaggal oldották meg és nem is méretezték túl a dolgot. Éppen annyi merevebb anyag van a sarkunk körül, ami ad némi tartást a cipő hátsójának, egy grammal se több. Igen ám, de ez azzal jár, hogy ez a megoldás önmagában kevésbé tartja a boka környezetét. Semmi gond, a cipő boka-gallérját kicsit közelebb hozták a bokacsonthoz, illetve a cipő nyelvét egészen extrém módon meghosszabbították a boka felé. Ha megnézzük fentről és oldalról a cipő bokarészét azt látjuk, hogy alig van nyílás a lábnak. 

Oda a kezünk segítsége nélkül nem bújunk be, cserébe futás közben nagyon jól tart.

Ránézésre kicsit furcsa, futás közben meg tökéletesen működik, a boka tartásával semmi probléma nincs. Sőt, a meredek lejtőkön történő nagy sebességű futások során szerettem a Sense Ride felsőrészét a leginkább, mert egyáltalán nem csúszott előre a lábam a cipőben, a bokarész, az Endofit és a nyelv fantasztikusan tartott. Viszont az egyik kritikai észrevételem is éppen a sarokhoz kapcsolódik. Az achillesz környezetében el tudtam volna viselni több puha anyagot főként a hosszabb távok közben. Nagyon vékony zoknival már kicsit zavaró is volt a sarok spártaibb kialakítása, amit olyan zoknikkal kompenzáltam, amelyek külön erősítéssel rendelkeztek az achillesznél. Ha lehetne fejlesztési javaslatom, akkor az egyik biztosan az lenne, hogy 2 grammal több szivacs jusson az achilleszhez, mert ez nem lenne drámai súlytöbblet, de a hosszú futások komfortját jelentősen növelné. A rövidebb futások során egyáltalán nem okozott gondot a sarok-kehely kialakítása. A sok-sok pozitívum mellett, a cipő egyik neuralgikus pontja a feksőrészhez köthető, ez a kaptafaforma, illetve annak egyetlen részlete. A lábfej legszéleseb részén (lábközépcsontok végződése), a cipő is határozottan széles, talán már indokolatlan mértékben. Normál lábszélességgel annyit érzékelünk, hogy jobban meg kell húzni a fűzőket, illetve hiába van ott az Endofit a lábfejünk körül, meredek hegyoldalban oldalazva bizony el tud kicsit fordulni a lábunk a cipőben. Ugyanez a kicsit bizonytalanabb érzet van,  ha technikás ösvényeken hirtelen kell irányt váltani. Keskenyebb lábfejjel ez hatványozódhat, a szélesebb lábfejjel rendelkezők pedig egyhangúan imádják a cipőt... Ha egy kicsit keskenyebb lenne a kaptafa, sokkal szerencsésebb lenne a konstrukció, mivel a felsőrész 3D strech anyaga nevének megfelelően minden irányban tud nyúlni, bőven maradna mozgástere a lábfejnek. Talán ez az egyetlen tényező, ahol szerintem a Salomon kicsit elkottázta a tervezési stratégiát, mivel így be van határolva a cipő felhasználási területe. Ha kicsit jobb lenne a felsőrész oldaltartása, akkor egy szinte mindenre használható terepcipőnk lenne, amibe félelmetes belegondolni, mert jelenleg nincs a piacon olyan modell, ami egyaránt alkalmas a kifejezetten hosszú futásokra és a gyors technikás edzésekre is. A Sense Ride-nak csak minimális hiányzik a bravúrhoz, remélem a modell update-nél ebbe az irányba mennek el a fejlesztők. Egyértelműen a cipőnek ez a kicsiny részlete szabja meg a teljes koncepció határait, mivel ha itt egy kicsit is szorosabban illeszkedne a felsőrész, akkor azt mondanám, hogy – a saras viszonyokat leszámítva- kaptunk volna egy tökéletesen sokoldalú trailcipőt, ami a hosszú távoktól, a rövid tereprésztávokon át, a szimpla dózerutaktól, a technikás ösvényekig bárhol bevethető.  Viszont egészen komfortos környezetben tudhatunk le, akár egy 40-50 km-es távot is, mivel a lábujjaknak is tökéletes a helykialakítása és a bedagadó lábfejnek is marad hely. Egyedül a nagyon technikás ösvényeken éreztem azt, hogy határt szab a cipő, pontosabban a kaptafaforma, mivel egyébként a többi beépített technológia egész jó lett volna a köves, gyökeres ösvényeken is. Sőt, annyiban pontosítanék, hogy lehet technikás az ösvény, jöhetnek kifejezetten sziklás, gyökeres szakaszok, csak nem kelljen közben élesen irányt váltani. Tehát egy hosszabb terepversenyre nyugodtan válasszuk a Sense Ride-ot, akkor is, ha végig sziklás, de egy szlalomversenyre valami mást válasszunk. Szerencsére részlegesen lehet orvosolni a szélesebb kialakítást azoknak is, akiknek normál szélességű a lábfejük. A Quicklace fűzőt ne úgy húzzuk meg, ahogy azt a gyári útmutatón lerajzolták nekünk (csupán a fűző végét megfogva). Szépen az ujjunkkal húzzuk megfelelő szorosságúra a fűzőt a lábujjakhoz közeli végén, majd csak eztán húzzuk meg a  fűző másik végét. Így egészen jó illeszkedés érhető el.

...és az egyik női változat.

A szélesebb kaptafának egyenes következménye, hogy a 3D Mesh anyag gyűrődik a keskenyebb lábfejen, ami könnyen az anyag lyukadásához vezethet. Mondjuk a Sense Ride tipikusan az a cipő, amit gondolkodás nélkül viszek el a cipészhez felsőrészt foltoztatni, mert ezt a talpat érdemes az utolsó cseppig kihasználni, de erről kicsit később. Szélesebb lábfejre meg szépen ráfeszül a felsőrész, ott nem jelentkezhet a probléma. A felsőrészhez némi szubjektív észrevételt is adagolnék: nekem különösen bejött a letisztult dizájn, ami már-már skandináv stílusú. Minden színváltozaton két szín uralkodik, a logó és a modell neve nem hivalkodik. Minden részlete a funkciót szolgálja és éppen ezért lehet ráaggatni a manapság divatos sexy/fancy/posh kifejezések tetszőleges kombinációit. Ezzel együtt egy terepcipő összesarazva néz ki a legjobban, de az biztos, hogy a Salomon diktálja a trail-fashiont, és ahogy nézem a következő két szezonban a letisztult dizájnnal fognak operálni... De a műszaki tartalom szerencsére nem halt bele a szépségbe, a felsőrész durvának tűnő anyaga meglepően jó szellőzésű.

Látható a Sensifit, belül rejtőzik az Endofit

Középtalp: hát ez megint csak egy önálló írást érdemelne, mivel elérkeztünk arra a pontra, hogy a Salomon is kifejlesztette a saját ütéscsillapító technológiáját, amiért már mi is térden állva könyörögtünk egy ideje. Úgy tűnik, hogy szakszerűen fohászkodtunk... Salomonék ugyan félig-meddig biztonsági játékot játszottak a fejlesztés során, mivel az Opal névre keresztelt cucc alapjaiban nagyon hasonlít a mostanság divatos vonulat anyagaira (Adidas Boost és Saucony Everun), de az első néhány hónapnyi teszt-tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy sikerült egy egyszerű másolásnál jóval többet letenni az asztalra és továbbfejleszteni a riválisok technológiáját. A középtalpon a VIBE felirat is utal arra a fejlesztői irányra, amire a Salomon 2017-ben letette a voksát. Ennek lényege, hogy futás közben a lábat érő erőhatásoknak több fajtája létezik. Ha végletekig leegyszerűsítjük, akkor talajfogáskor a futó teljes vázrendszerét (csontokat, ízületeket, vázizmokat) egy sokk-szerű erőhatás éri, illetve az izomzaton egy rezgés-szerű erőhatás is vigigfut. Hogy szemléletesebb legyen: ugyanannak a mozgásnak a következtében nagy amplitúdójú hullámok és apróbb rezgéshullámok is vigigfutnak a testen. Ez mérnöki szempontból hatalmas kihívás, mivel a cipőbe úgy kell elhelyezni  a különböző sűrűségű és tulajdonságú ütéscsillapító rétegeket, hogy minden fellépő erőhatást megfelelően semlegesítsenek úgy, hogy közben az elrugaszkodásból ne vegyenek el sok energiát... A talajfogáskor fellépő ütés csillapításának szükségességét senkinek nem kell elmagyarázni, ha sokáig szeretnénk térd-, csípőprotézis nélkül élni, akkor két dolgunk van: folyamatosan erősíteni a core izmainkat és megfelelő futócipőt választani... illetve három dolgunk van, mert a jó futócipőt is időben kell lecserélni. Az izomzaton végigfutó kisebb rezgésekhez tennék egy kis lábjegyzetet. Ezeket azért kell kioltani, mivel ezek felelősek az izomzat idő előtti fáradásáért. A mokányabb olvasók már legyinthetenek is: „azért edzünk, fárasztjuk az izmokat, hogy adaptálódjanak a terheléshez, így folyamatosan fejlődjenek”. Igen ám, de a rezgések egészen másképp „fárasztják” az izmokat, mint a mozgás hatására történő folyamatos izom-összehúzódás. A túlzott rezgésnek kitett izomzat fáradásának következménye nem az edzettség lesz, hanem a sérülés. A legújabb technológiák pontosan ezért próbálják kiiktatni a vibrációt, illetve ezért (is) húzunk kompressziós ruházatot. És a Salomon is ezért írja nagy betűkkel a Sense Ride talpára: VIBE. Egy kicsit ugyan kaotikus a rendszer, mivel a VIBE alatt magát az Opal ütéscsillapítást és az ezt körülvevő Energy Cell+ talpanyag együttesét kell érteni. Hogy érthető legyen, itt egy fénykép a VIBE rendszerről.

Salomon VIBE

A kék maga az Opal, körülötte pedig egy remek EVA alapú talp (Energy Cell+) található, amit már rég óta reszelget a Salomon, tudtuk, hogy jó, de tökéletessé csak most válhatott, miután beopálosították. Egy dolgot vegyünk észre: az Adidas vagy full boost talpat rak a talpunk alá, de a sarkunk alatt mindenképp a teljes keresztmetszetben boost anyag van, a Saucony pedig a középtalp tetetjére rak egy vékony Everun réteget vagy ők is full Everun talpat kínálnak. A Salomon Opal-ja is hasonló anyagszerkezetű, de ahogy a talpunk alá rakják, az egyedi. A Sauconyval ellentétben nem csak rányesnek a középtalp tetejére egy szép szeletet, hanem szépen be van ágyazva a középtalpba. Ezzel azt érik el, hogy a talpunk alatt lévő puhább réteg nem kenődik oldalra, mikor nagyobb erőhatás éri, tehát ugyanazt az ütéscsillapítást megkapjuk, csak határozottabb talajfogás-érzettel. És terepen ennek van némi jelentősége.... Ahogy annak a nagyon vékony Profeel Film nevű szürke rétegnek is az Opal alatt. Feladata kettős: a hegyes kövek, sziklák ellen védi a talpunkat, illetve optimalizálja az elrugaszkodásunkat.

VIBE= OPAL (kék)+EnergyCell+ (bordó)

Én utóbbi tulajdonságáért szeretem jobban, mert valóban működik. A rock stop rétegként egészen biztosan van jobb a piacon, de egy dolgt nem lehet elvitatni a Profeel Filmtől: egyetlen vetélytárs anyaga sem iyen könnyű. Mindenki eldöntheti, hogy egy ultra távon mi számára a fontosabb, a talp maximális védelme vagy a pille súly. Magyar terepeken nem ismerek olyan helyszínt, ahová nem lenne elegendő a Salomon technológiája...

Egyébként, ha valaki meg akarja nézni az OPAL anyagot, csak ezért ne vágja szét a cipőt, elég ha kiveszi az Ortholite talpbetétet (ami szintén elég vastag és puha), maga is láthatja az OPAL kék anyagát, mivel a gyár volt olyan jó, hogy a kíváncsibb futóknak vágott egy kis ablakocskát a Strobel Board rétegen.

Mindennel együtt nem túl vékony  a talp (elől 19 mm, saroknál: 27 mm), tehát a drop 8 mm, ami mostanában az aranyközép a terepcipőknél. De nem is ez a számadat a lényeg, hanem hogy egy kifejezetten jó ütéscsillapítású terepcipőt, UK8,5, eu 42 2/3 méretben milyen súlyban hoztak ki: 275 gramm... nem is mondok erről mást, mindenki legeltesse a könnybe lábadt szemeit ezeken a számokon... (...kettőszázhetvenöt gramm, banyek...)

Ez azt jelenti, hogy az átlag feletti ütéscsillapítás, az alacsony súly és egy határozottan jó flexibilitás van egyetlen középtalpba gyúrva. Magyarul mindaz, amit manapság elvárunk egy élvonalba tartozó, sokoldalú trailcipőtől. Ráadásul az Opallal végre kiküszöbölte a Salomon az évtizedes hiányosságát, mert az alacsonyabb súly mellett a hidegebb időben is ugyanolyan ütéscsillapítást kapunk a talpunk alá, mivel az új anyag közel sem olyan érzékeny az alacsony hőmérsékletre, mint a korábbi EVA középtalp. Azt meg mondanom sem kell, hogy minél újabb egy fejlesztés, annál gyorsabban nyeri vissza az anyag az alakját egy-egy talajfogás után, mert hogy a gyártók most éppen ezen kezdtek el versenyezni... Szóval az új VIBE technológiával és azon belül is az Opallal engem meggyőztek a franciák, támadhatatlan a konstrukció.

A Contagrip talpmintázat túl mély nyomokat nem hagyott bennem, magasztalni nem fogom, de nagy negatívumot sem tudok róla mondani, legalább is a tapadását illetően. Röviden összefoglalva: száraz, köves talajon kiváló, sárban és vizes köveken inkább csak átlagos. Amivel nincs is gond, hiszen nem sárra tervezett cipő. Viszont a gyártó folyamatosan hangoztatja, hogy nedves körülmények között is mennyire jó a talp, nos én ezt diplomatikusan lezárnám annyival, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Tény, hogy nem csúszkáltam benne sehol sem extrém módon, de nem is reklámoznám azzal a cipőt, hogy ezzel aztán bárhová mehetünk, piócaként fogunk tapadni bármilyen felülethez...

Contagrip

Amiben viszont extraklasszis a gumitalp, az maga az anyag flexibilitása. Egyáltalán nem teszi merevvé a teljes talpat. Ezt nem csak onnan tudom, hogy a fenti képeken látható különálló talpat megannyi irányban és módon csavargattam szinte akadálytalanul, hanem futás közben is az volt az egyik legnagyobb meglepetés, hogy a tekintélyes talpvastagság ellenére egészen hajlékony a teljes konstrukció. Éppen ezért a tempósabb futást is remekül támogatja a talpszerkezet, határozottan szerettem benne néha felpörögni, iramváltásokat beiktatni a hosszabb edzésekbe. Persze a Contagrip talp anyaga önmagában még kevés lenne az üdvösséghez, de szerencsére a struktúrával sincs gond, sőt, minél többet vizsgálgattam, annál inkább meggyőződtem arról, hogy a ránézésre egyszerű talpmintázat, nagyon is tudatos tervezés eredménye. A talpminták olyan szerkezetben vannak elhelyezve, hogy a kapaszkodás mellett több funkciót is ellátnak. Egyrészt nincsenek nagy mintablokkok a talpon, a jellemzően önálló rombuszok alkotnak rendszert. Néhány talpminta van csak párba rendezve, de ezek között is vékony metszés található, így ha hajlik a talp, a minták szét tudnak válni, nem akadályozzák a láb mozgását. A lábfej alatti részen látható három darab árok, ami széltében megszakítja a gumitalp folytonosságát, tökéletesen lett kialakítva, a talp egyáltalán nem áll útjában a lábfejünk mozgásának. Utóbbi tényező a meredek emelkedőkön is előnyös volt, jól segítette a kapaszkodást, különösen ott, ahol az ösvényeken rengeteg volt a kő. A talpintázatról összességében el lehet mondani, hogy senki ne ezzel menjen dagonyázni, de a száraz és enyhén nedves körülmények közti ösvényekre tökéletes, amit oda tudni kell egy talpnak, azt a Contagrip üzembiztosan hozza, sőt...

Kiknek is ajánlom a modellt? Nagyon könnyű dolgom van, mert a Sense Ride pontosan oda robbant be, ahol az átalakulóban lévő futási szokások miatt kevés az épkézláb modell. Ennek megfelelően a célközönség elég széles. De gyorsan ledarálom azt hogy kinek nem ajánlom, mert ez a felsorolás sokkal rövidebb lesz: annak, aki kifejezetten technikás terepre keres futócipőt, sok hegyoldalban történő oldalazással, sok irányváltással. Illetve nagy sárra sem alkalmas a cipő, de ez evidens. Anatómiailag pedig az extrém keskeny lábfejjel rendelkező futóknak nem biztos, hogy a Sense Ride a legjobb választás.

Talán itt érvényesül legjobban a Sense Ride: sok kő, száraz ösvény, nagy szintkülönbség

(a lábak gazdája Zsebe Isti korábbi tesztelőnk, amint éppen a Fogarasi-havasokban futtatja a Sense Ride-ot)

Akiknek különösen ajánlom: kifejezetten hosszabb távokat futó trailrunnereknek, akik időnként gyorsító edzésmunkát is végeznek. Különösen ajánlom azon terepultrásoknak, akik valamilyen maximál stílusú (pl. Hoka, Altra, Salomon Sense Pro Max stb.) cipőjük mellé keresnek egy gyorsabb, de még mindíg átlag feletti párnázottságú cipőt. Azoknak is jó választás, akik most ismerkednének a terepfutással, de kezdetben a rövidebb távokhoz is igénylik az aszfaltcipőknél megszokott ütéscsillapítást. Illetve, azok is fellélegezhetnek, akik évek óta keresnek egy normális vegyes felhasználású (aszfalt/terep) cipőt, amiben ki tudnak futni a városból az ösvényekre. Megpróbálom érthetően megfogalmazni: ki kell dobni a pics@ba az eddigi door to trail/city trail/ hibrid terepcipőket, mert megérkezett a Sense Ride. Ismerek olyan futót, aki már nem is vett aszfaltcipőt a Sense Ride mellé, mivel inkább terepen fut, arra a néhány alkalomra a flaszteren meg csodálatosan bevált a Sense Ride. Igaz, hogy így kicsit hamarabb kopik a talpmintázat, de így legalább két cipőt kapunk egyben.

Ha bárki képekben szeretné átismételni a Salomon Sense Ride technológiáit, akkor nézze meg a gyáriak hivatalos kisfilmjét:

Ugyanez hosszabban, amerikai stílusban:

Összességében a Salomon Sense Ride erőssége az ütéscsillapítás, a jó flexibilitás, az alacsony súly és a jó szellőzés. Kicsit olyan, mint ha a Salomon-t is meglepte volna, hogy csinált egy sokoldalú cipőt, ahol a legfontosabb tényezőket megoldotta tökéletesre, ezért 1-2 apróság esetében elrejtett némi bizonytalanságot. Pont úgy vagyok vele, mint anno a Twin Peaks minden egyes része után, hogy kaptam valami újat, izgalmas is, jó is, egyedi is, de kicsit várom a következő részt, hogy megtudjam hová fejlődhet még ez az egész. A Salomon Sense Ride is egy nagyon izgalmas új vonalat képvisel, nagyon várom, hogy miként fogja reszelgetni a Salomon a modell evolúcióján található apró sorjákat, de ha őszinte akarok lenni, akkor sem esnék kétségbe, ha mostantól ilyen maradna... megtalálom a helyét a futócipőim között, pedig nekem van egy-két tucat.

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók