Easy Rider öcsém! Na, nem az Üvegtigrisben bemutatott szabados életérzés jut eszembe elsőre a Mizuno Wave Rider 19-ről, ha már hangulatkép, akkor sokkal inkább valami gépiesen tökéletes futómozgás ugrik be először, ha a cipőre gondolok. Mindenki emlékszik még a Terminator 2-ben a főgonosz klasszikus futására, amikor fokozatosan csak gyorsul és csak gyorsul? Na, ha a T1000 android írna egy e-mailt, hogy ajánljak neki futócipőt, mert a következő üldözését már nem egy rendőrségi egyen-makkoscipőben szeretné lebonyolítani, akkor a Rider 18 vagy 19 biztosan elhangzana részemről. Hogy miért, az alant kiderül.
Korábban már kiveséztük a Mizuno neutrális és stabil kategóriájának egy-egy párnázottabb modelljét, időszerű, hogy a japánok bestseller cipőiről is lerántsuk a leplet. Ezért is tettük boncasztalra a gyártó legismertebb neutrális modelljét, a Rider 19-et.
A 19-es szám a modellcsalád életkorát is jelöli, hiszen évente ugrik egyet a sorszám, jövő tavasszal érkezik a jubileumi 20-as széria. A Rider jó ideje a könnyű edzőcipő szinonimája, talán a 17-es változatban csúcsosodott ki ez leginkább, amikor is 250 g-os cipőt kaptunk, ami már gyakorlatilag egy félverseny cipő súlya. Azóta kicsit visszahízott a modell, amivel párhuzamosan a párnázottság is kicsit emelkedett, csakúgy, mint a tartósság. De annyi poént hagy lőjek el előre, hogy még mindig egy könnyű és gyors cipőt kapunk, ha kinyitjuk a Wave Rider 19 dobozát.
Mint említettem, évente ugrik egyet a sorszám, ami azt is jelenti, hogy évente egyszer némileg át is barkácsolják a cipőt. Nem titok, hogy a 18-as Riderhez viszonyítva, a felsőrészen történt a legtöbb változtatás. A legmarkánsabb facelift a lábujj bokszot érintette, ami széltében és magasságában is tágasabb lett a tavalyi évhez viszonyítva, ez azoknak jó hír, akik nem csak rövidebb gyors futásokra szeretnék használni a cipőt, hanem 20-30 km-t is szeretnének beletenni egy-egy edzés alkalmával. A hálós felsőrész tartóssága is várhatóan nagyobb lesz, mivel az orr-rész merevítésének úgy módosították a szabását, hogy az benyúljon a nagylábujj körme fölé, ami jó méret választása esetén megvédi a jól szellőző mesh anyagot az ápolatlan vagy a szándékosan megnövesztett körmöktől.
Bal oldalon a Rider 18, jobb oldalon a Rider 19 (a nagylábujjak helyét tessék figyelni)
Nincsenek filmréteg erősítések a hálón, ellenben belül vannak erősítések az anyagon, amelyek nem csak a tartósságot biztosítják a gyűrődésnek jobban kitett területeken, hanem olyan anyagból vannak, hogy a zokni csúszkálását is megakadályozzák, így a láb sokkal kevésbé van kitéve a dörzsölésnek és a vízhólyagok kialakulásának. Ez az apró részlet mindenképp dicséretes, mivel nem a látványra gyúrtak rá, hanem a praktikumra… Az ilyen apróságoktól lesz olyan japán az egész történet. Egy amerikai gyártó egészen biztosan Flexfilm csíkok garmadáját teszi a felsőrész külsejére, amire még rá is írja, hogy „Flexfilm technology”. A japánok a belső oldali erősítést meg sem említik, csak akkor derül ki, amikor belenyúlunk a cipőbe. Ez a különbség Hollywood és Osaka között…
A már tesztelt Ultima 7-ben is megfigyelt erősítést itt is alkalmazták, a hálós felsőrész közepén végigfut egy csík, ami véd az idő előtti szakadástól, kopástól. Az említett erősítés kívülről nem látszik, de a cipőbe benyúlva érezhető.
A cipő szellőzése hozza azt, amit a Mizuno az elmúlt 4-5 évben atombiztosan prezentál a közép- és felsőkategóriás cipőin: tökéletes. Csak mára sikerült eljutni odáig, hogy a jó szellőzés mellé egy kifejezetten masszív anyagszerkezet társul (a Rider 19 2016. tavaszán debütált, tehát már vannak információink a tartósságáról is).
A nyelven is feljebb került az oldalra csúszást megakadályozó fülecske, ami így hatékonyabb lett.
Hogy egy kicsit a dizájn oltárán is áldozzunk, nézzük meg a bokánkat körülölelő anyagot és a nyelv belsejét. Csak közelről látható Mizuno logók garmadája biztosítja azt, hogy ha egy muslica a lábszagtól bódultan egy Rider belsejében eszmél föl, akkor is kapásból rá tudja vágni, hogy milyen márka cipőjében is van. Az ehhez hasonló nüansznyi dolgok jelzik, hogy a Mizuno figyel a részletekre, bár azt sem lehet mondani, hogy csak a zászlóshajója esetében, mert az olcsóbb Ultimában is megtalálhatók az apró dizájnelemek. Egyébként a férfi és női modell 5, illetve 4 színben került gyártósorra 2016 őszén, ehhez jönnek még a 2016 tavasz/nyári színek, tehát elméletben van miből válogatni.
A nyelv belső oldala
A sarokrész illeszkedése nem változott, továbbra is megfelelő, az achillesz részének párnázottsága, alig észrevehetően nőtt.
Középtalp egy hajszálnyit puhább lett az előd 18-as szériához viszonyítva. Nincs nagyságrendnyi különbség, de az irány egyértelmű. A 17-18-as széria már-már a párnázott és a félverseny kategória határán mozgott, annyira könnyű volt a cipő és annyira gyors, hogy nyugodtan lehetett versenyzésre is használni, hiába volt több párnázottság benne, mint egy versenycipőben, egy maratoni távon akár egy 3 óra körüli futónak is szüksége lehet ennyi ütéscsillapításra. Ez lényegében a Rider 19 esetében is elmondható, de a konstrukció tett egy lépésnyit a párnázottabb cipők felé.
A 19-es széria esetében is a lejtőkön jön elő markánsan a Wave lemez tudása (meg a középtalpé), szépen csillapítja a nagyobb erejű becsapódásokat is, míg sík szakaszokon annyit érezni, hogy megfelelően csillapít a sarok, de ad némi tartást is a futómozgásnak. A képen látható, hogy mennyi hely áll rendelkezésre a Wave lemez rugózásához… Több, mint amennyit egy hagyományos középtalpanyag be tud rugózni…
A Wave lemez rugóútja
A figyelmesebb heel striker (sarokra landoló) futók észrevehették, hogy nem csak a Rider, de a stabil ikertesó Inspire 12 sarka is puhább lett az idei évre, de az is fontos infó, hogy míg korábban a Rider és az Inspire is hasonló puhaságú volt, mostanra egyértelműen az Inspire lett a párnázottabb sarkú…
Ha már kikacsintottunk a stabil Inspire modell felé, sajátos a Mizuno túlpronálás elleni védelme, erre majd egy stabil modell tesztjében ki fogok térni, mint ahogy arra is, hogy idehaza mennyire túl vannak dimenzionálva a pronálás elleni védelemmel ellátott cipők. Megérne egy külön írást, hogy Magyarországon miért vásárolnak 60-70%-ban stabil cipőt a futók, miközben bármelyik másik országban fele-fele arányban fogynak a neutrális és stabil modellek, ráadásul máshol a lábállás diagnosztika is sokkal elterjedtebb, de ami ennél is fontosabb, jobb műszerekkel végzik…
És ugyan a Rider egy neutrális modell, de nem győzöm eleget mondani, hogy a neutrális cipőkben is lehet parányi stabilitás, ami még nem nyúl bele érdemben a túlpronálásba, de annyira mindenképpen elég, hogy a hosszabb távok vége felé elfáradt és szétesőben lévő futómozgást kicsit megtámogassa. Nos, a Rider is abba a kategóriába tartozik, amiben egy leheletnyi stabilitás ott van, valahol a naturális cipők és a stabil kategória határa között félúton. Hogy érthető legyen: ha a neutrális cipők egy skálán 0-10-ig mozognak, ahol 0 a full neutrális cipő és 10 a neutrális és stabil kategória határa, akkor a Rider valahol az 5-6 szintjén található. A rövidebb távokra értelemszerűen a full neutrális cipők is megfelelnek (pl. a versenycipők többsége ilyen), ha nem vagyunk válogatott szintű sportolók, akkor a hosszabb távokon már jól jöhet egy olyan neutrális cipő, ami azért kicsit támogatja is a lábat. Éppen ezért nem ördögtől való gondolat egy neutrális lábra, egy enyhén stabil cipőt húzni, hogy ha éppen rendszeresen hosszú távokat futunk (pl. alapozásnál). Azért rugózok ennyit ezen a témán, mert egyre nagyobb a zavar a stabil vs. neutrális témában és azért nagyon alkalmas erre egy Mizuno cipő, mert éppen a Rider és a Mizuno Wave Connect a legjobb példa arra, hogy a neutrális és az enyhén stabil között nincs olyan nagy különbség, sőt némi átjárhatóság is van a két kategória között.
Egyébként a Rider 19 középtalpanyaga ugyanaz, mint az előd 18-asnak, sőt, a kialakítása is változatlan, a drop is maradt 12 mm (elöl 12 mm vastag, hátul 24 mm), a talpbetét is gyakorlatilag ugyanaz, a cipő mégis egy hajszálnyit puhább lett a korábbi verzióhoz viszonyítva. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a Rider 18-ban a talpbetét és a középtalp anyaga között csak egy „gézlap” volt található, ami nem csillapított semmit, csupán volt mihez varrni és ragasztani a cipő többi részét. A 19-es széria nagy újítása, hogy az említett réteget lecserélték egy Strobel board-ra, ami egy kb. 2 mm plusz ütéscsillapító rétegként is funkcionál. Ezért lett minimálisan puhább – és minimálisan nehezebb – a cipő. Ide tudom fűzni az egyetlen kritikai észrevételemet is: a Strobel board illesztése talán nem olyan precíziós és szép, mint a legtöbb konkurens esetében, és ez úgy tűnik, nem csak a tesztcipőre vonatkozik, több példányt megnézve is azt mondom, hogy a Strobel és az oldalfal közti illesztéseket és varrásokat meg lehetne csinálni szebben is. Remélhetőleg ez az apróság nem befolyásolja a minőséget, hiszen nem a varrás erősségéről van szó, csupán a kidolgozottságról…
A Rider 18 betét alatti rétege (bal oldalon), és a Rider 19 betét alatti Strobel rétege (jobb oldalon)
A középtalp anyaga az U4IC nevet kapta a keresztségben, ami a Mizuno második legpuhább anyaga. A legpuhább U4ICX matériából nem jutott a Riderbe, ami teljesen szándékos, hiszen az már egy kicsit a sebesség rovására menne (az Ultimában ott van, így az egy puhább és egyben lassabb cipő). De, hogy a Rider sarkában is megfelelően legyen csillapítva a becsapódás okozta ütés és rezgés, ugyanakkor megmaradjon az alacsony súly és a gyorsaság, egy nagyon vékony „SR Touch” réteget építettek be, ami mindezt biztosítja.
SR Touch réteg
A külsőtalp a szokásos Mizuno, X10 szénszálas erősítésű gumi a kopásnak jobban kitett részeken (pl. sarok), amúgy egy nagyon egyszerű talpmintázattal kombinálva. Anyagában jól eltalált a gumi, a nedves aszfalton sem csúszik.
A talp geometriájának jellemzésének egyetlen technológiát említenék: Smooth Ride. A lábfej külső éle erősen le van kerekítve, ami két (három) szempontból is előnyös. A fontosabb az, hogy a támogatja a természetes futómozgást, pontosabban a sarok-lábujj átgördülés utolsó fázisát, amikor a talp külső éléről áthelyeződik a testsúly a lábfej közepére és a belső régiókra. Ha pedig valaki kifejezetten szupinálva fut (kizárólag a talp külső élét terheli, ami a legritkább a futók között), egyenesen hasznos a Smooth Ride talpkialakítás, mivel tereli a lábat a neutrális mozgás felé. Továbbá azoknak is előnyös, akik nem sarokra landolnak, hanem a lábfej külső élére. Ez utóbbi elég ritka, de ha valaki az említett csoportba tartozik, a Rider jó választás. De mondok még egy negyedik tényezőt is: kifejezetten gyors tempónál, egy-egy élesebb kanyarban kiválóan viselkedik a Smooth Ride talpél, bátran bedőlhetünk a belső ívre, a lekerekített profil és rajta az X10 gumi tapadni fog.
A lábfej alatti résznek van még egy fontos tulajdonsága, amit leginkább a reszponzív szóval tudnék jellemezni. A jó geometria mellett, ezen a területen elég visszajelzést kapunk a talajról, illetve az elrugaszkodás hatékonyságának is nagyon jót tesz, hogy a lábfej alatti traktus nincs agyonpárnázva. Ettől sokkal gyorsabb cipő a Rider, mint a legtöbb neutrális futócipő.
A talpmintázat és a középtalp házasításánál meg kell említeni a hosszanti és a keresztirányú árkokat. A hosszanti barázda a megfelelő sarok lábujj átgördülést segíti elő, illetve elosztja a talpat érő erőhatásokat, míg a lábfejet keresztbe átszelő mélyedések a cipő flexibilitását szolgálják. Ezzel együtt nem kifejezetten hajlékony a cipő, de annyira igen, hogy egészen a 3:00 perces kilométerekig partner legyen a talp kialakítása.
No meg attól, hogy a férfi modell 42-es méretben mindössze 268 g(!). Aki az aktuális katalógusokat nyálazza, ne kapjon a szívéhez a hivatalos súlyadat láttán, mert az ott szereplő 280 g a teljes méretsor átlagát mutatja, ami egyrészt informatívabb, de félrevezető is lehet, amíg más gyárak a megszokott 42-42,5 méret adatát teszik mellé… Egyébként a női méretsor átlagsúlya: 230 g.
A tesztelési protokollnak megfelelően először egy hosszabbat futottam a cipőben, mérsékelt iramban. Én itt is szerettem a Ridert, de aki kizárólag 5-6 percen kívüli kilométereket fut és ezekből nagyon sokat, azok inkább a Mizuno Wave Ultima 7 vagy 8-at válasszák (vagy egyéb márka párnázottabb modelljét). Viszont amikor jöttek a gyorsabb futások, akkor a Rider is fel-fel lebbentette a fátylat a tudásáról. Félmaratoni- és maratoni iramú résztávozásra tökéletes volt, az iramváltásos futásokat is szerettem benne, mert a gyorsabb és a lassabb tempó során egyaránt gyors és kényelmes volt. Kifejezetten résztávozni (400 m-es pályán) már értelemszerűen csak akkor opció, ha nem akarunk több cipőre költeni, oda azért már egy kifejezetten versenycipőt húznék. A toronymagasan favorit futásom a Rider-ben egy Sztaravoda-forrás – Urak asztala oda-vissza futás volt, egy erdészeti aszfaltozott úton. Ez összesen 17-18 km, a fele folyamatosan emelkedik, majd ugyanarra visszafelé folyamatosan lejt. Az emelkedőn futva a lábfej alatti részben az tetszett, hogy nincs agyonpárnázva, ezért a felfelé futás közben, az elrugaszkodás nagyon hatékony volt. Illetve a cipő alacsony súlya nagyon jól jött a steig közben. Lefelé pedig 450-edszerre is rácsodálkoztam a sarokban lévő Wave tudására, ami valahogy mindig a lejtőkön adja ki magát teljesen. És mivel folyamatosan szitált az eső, az X10-es gumitalpról is bebizonyosodott, hogy a nedves aszfalton is ugyanúgy tapad, mint a szárazon. A hosszabb futásoknál tetszett, hogy az előd szériához viszonyítva több hellyel gazdálkodhatnak a táv végére bedagadó lábujjak. A rövidebb futásoknál jobban tetszett a 18-as széria kicsit szorosabb orr-része. Hiába, mindent nem lehet egyszerre, de összességében, ami fejlesztés történt a cipőn, az a gyakorlatban mind jó és előremutató.
A Mizuno Wave Rider 19 fő ismérve, hogy a párnázottságért és a sebességért felelős tényezőket (flexibilitás, alacsonyabb súly és a lábfej alatti rész közepes puhasága) patikamérlegen kettéosztották és belepakolták a cipőbe. A Rider – hivatalosan – nincs a könnyített edzőcipők közé sorolva, de egyedülálló módon a hagyományos edzőcipők és a könnyített edzőcipők közötti határmezsgyén mozog. Ez az, ami valahogy sosem hangzik el a Rider-rel kapcsolatban, mert mindenki szolgai módon kirakja a neutrális párnázott polcra, aztán ha a futó leveszi onnan, akkor a véletlennek köszönhetően vagy bejön neki vagy nem. Mindenki azt tartsa szem előtt, hogy ha igazán hosszú egyenletes iramú futásokhoz keres neutrális és jól párnázott cipőt a Mizuno kínálatából, akkor a Wave Ultima 7 és 8 szériája a jó választás, míg a Mizuno Wave Rider 18 és 19-es széria azoknak opció, akik a hosszabb futásaik mellet, már viszonylag nagyobb iramú edzéseket is beiktatnak a felkészülésbe, illetve olyan cipőt keresnek, amely az edzés mellett tökéletesen alkalmas az utcai versenyeken futott, 3:00-5:00 perc/km iramhoz is. Mindezt úgy, hogy a versenycipőknél jóval több párnázottságot biztosít. Talán azoknak a legjobb vétel, akiknek kicsit atletikusabb a mozgásuk, de valami oknál fogva a versenycipőktől idegenkednek vagy egy maratoni távon a sebesség mellett az ízületeik megkímélése is ugyanolyan fontos.
Bonus track: mivel a kiváló triatlonista, Csomor Erika is használ egy Rider 19-et, megkértem, hogy néhány mondatban foglalja össze a véleményét, ami nagyrészt összecseng az enyémmel, de néhány hasznos adalékot még tartalmaz, főleg triatlonisták számára. Íme:
A felsőrész kaptafaformája megfelelő, mivel nem túl szoros, de a fűzőt ideális szorosságúra húzva, tökéletesen illeszkedik a lábfejre, egyfajta „a saját lábam meghosszabítása” érzés, aminek köszönhetően jobban érzem benne a talajfogást és az elrugaszkodást is megfelelően lehet kontrollálni. Szellőzése – a megfelelő zoknival – nyáron is tökéletes. A frissítésből adódó cipőre kerülő nedvesség könnyen elpárolog, nem szívja szivacsként magába, ami egy hosszabb távú triatlon versenyen vagy maratonon kardinális kérdés.
A cipő súlya egy átlagos testalkatú futónak megfelelő, félmaratontól a maratonig, akár versenyzésre is alkalmas. A sarokban található ütéscsillapítás megfelelő, kellően csillapít, de nem szétfolyósan puha, aminek köszönhetően védi a lábat és késlelteti az izomzat fáradását is.
Összességében a Rider 19 egy igazi Jolly Joker cipő, köszönhetően az optimális súly/ütéscsillapítás arányának. Közepes termetű sportolóknak akár edző/versenycipő is lehet, a 10 km-es távtól akár a maratonig. Ideális olyan futóknak és triatlonistáknak, akiknek a részvétel mellett a teljesítmény is fontos.
Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.
