Be more human! Arooo! Lassan már ismerős csatakiáltások, a rövid, de annál sokatmondóbb jelmondatok az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Spartan Race akadályfutó versenyekkel csak most ismerkedők körében is.
Nem csak a versenyformával ismerkednek sokan, szaporodnak a kifejezetten OCR edzéstervek és ami minket a legjobban érdekel: egyre több futócipőt hegyeznek ki akadályfutásra, de még mindig nagyítóval kell keresni a megfelelő cipőket. Ahogy gyűlnek a tapasztalatok, már nem csak annyi a tét, hogy kimondjuk a különböző cipőkre, hogy alkalmasak vagy sem az akadályfutásra, néhány modell esetében már arra is vállalkozunk, hogy megmondjuk melyik távra ideális választás. A Mizuno Wave Hayate egy terep-versenycipő, és mivel már voltak a cipővel korábbi szerkesztőségi tapasztalatok, kifejezetten arra voltunk kíváncsiak, hogy a Spartan Race sprint távján hogyan viselkedik. Hogy miért éppen a sprinten, az ki fog derülni a tesztből.
Ennek megfelelően nem csak edzéseken vetettük be a Hayate-t, hanem ellátogattunk egy Spartan Race Sprint futamra (Litovel, 2016. 08. 20.), ahol élesben próbáltuk ki a japán gyártó üdvöskéjét.
Hogy mindenkinek legyen némi képe a helyszínről, hoztunk egy képet az akadályok darabszámáról, illetve pontos megnevezéséről, egy kis térképet a terepről, melyben a vízcseppek természetesen a vizes akadályokat szimbolizálják, melyek olykor futás helyett úszást jelentettek, a futam végén pedig szinte mindenhol sár volt, ott is, ahol egyébként nem vizes akadály volt. A vizes gödrökből való kijutás után rendszerint kötélmászás vagy palánkmászás volt a ráadás, ahol szintén jól lehetett tesztelni a cipő tudását éles körülmények között.
A verseny jellegzetességei között szerepel, hogy előre nem ismertetik az akadályokat, a terepviszonyokat csak sejteni lehet korábbi versenyekből, de az előző évek indulói is találkozhatnak meglepetésekkel, mely cipőválasztásunkat olykor megnehezíti, cserébe viszont kiválóan alkalmas egy jó kis tesztelésre.
Mielőtt a rajtból adrenalin vezérelten kilőnénk magunkat, picit nézzük meg közelebbről ezt – a női és férfi változat esetében egyaránt – esztétikus darabot Mizunotól. A gyártó szerint egy ideális „off-road” cipő, ahol a technikás terep mellett kiemelt figyelmet kap a sebesség. Egyébként a 2. széria és az előd között nincsenek hatalmas különbségek, a gumitalp ugyanaz, a középtalp vastagságában van 1 mm különbség, a legtöbbet talán a felsőrész anyaghasználata változott, de a végeredmény (jó illeszkedés, víz ki-be jutása) hasonló maradt.
Mizuno Wave Hayate 1
Mizuno Wave Hayate 2
Kézbe véve is meglepően könnyű, lábon viselve az általános edzőcipőkhöz mérve rögtön szimpátiát ébreszt (női modell: 215 g, férfi modell 250 g), hiszen egy sprint futamban nem szeretnénk a súlyt plusz teherként cipelni.
Felülről kezdve elsőre a vászon felsőrészt emelném ki, ahol az apró lyukakból rögtön látszik, egy jól szellőző, így egyben vízelvezető cipővel van dolgunk. A jól ismert gyorsfűző, az úgynevezett Quicklace ebben az esetben elmarad, ne is keressük, hagyományos módon beköthető társsal van dolgunk, ami engem nem zavart, mindkettővel barátságban tudok élni, habár a kikötődött cipőfűzőkről vannak már kellemetlen emlékeim, de egy kis szigszalag csodát tesz ezzel is. Keskeny orra stabil lábfogást nyújt, nem lötyögött benne a lábam, kényelmetlennek sem éreztem, azonban széles lábfejűeknek hátrányt jelenthet, de ez szinte minden versenycipőre igaz. A keskeny orr-résznek van egy nagyon előnyös tulajdonsága: a fal/palánk akadályokon segíti az átjutást azzal, hogy a – sziklamászó cipőkhöz hasonlóan – kisebb területre koncentrálja a láb által kifejtett erőt, így a függőleges felületekre hatékonyabban lehet átvinni a mozgási energiát. Ha ez a keskenyebb orr-rész megfelelő anyagú és mintázatú gumitalppal van kombinálva, már fél sikerünk van a palánkon.
És itt hadd ragadjam meg az alkalmat megemlíteni a Spartan Race versenyek hosszabb távjainak jóbarátját, a Salomon Fellraiser modellt (a Spartan Race Európabajnokságon ilyet viseltem), aminek szélesebb az orra, erélyesebbek stoplijai, tehát inkább a futásra van kihegyezve, mint az akadályokra. Mint később még visszatérek rá, mindkét kialakításnak megvannak az előnyei és hátrányai, de ha tudjuk, hogy számunkra mi a fontosabb, akkor könnyebben megtaláljuk az ideális választást a különböző távokra.
Vágjunk is bele a versenyzésbe, ezzel együtt pedig a talpak vizsgálatába, hiszen az akadályfutásban lényeges szempont, hogy mi történik alattunk, mennyire érezzük, amin állunk. Futás közben már az első métereken érződik, hogy a súllyal valóban nem lesz gondunk, a cipő kiváló partner a gyors tempóban. Már az első km-en megmártózhattam a patakban, ahol megtelt a cipő vízzel (figyeljünk a jó zoknira, lehetőleg vékonyabb, technikai zoknit viseljünk, különben mindegy milyen jó a cipőnk), sáros mederből négykézláb mászás és sprint tovább. A Fellraiserhez hasonló ütemben távozik a víz a vászonlyukakon, kezdetben előjön az ismerős cuppogó hang, de csak egy kis mennyiség marad a cipőben. A vászon előnye, hogy könnyebben megválhatunk a víztől, de tény, hogy az oldalsó nyílással ellátott cipőkhöz viszonyítva lassabban távozik a bejutott víz. Cserébe nem jut a cipő belsejébe apró törmelék, ami még egy sprint távon is tud kellemetlenségeket és sebeket okozni.
Mivel az elkövetkező 1 órában legalább négyszer állta utamat vizes, sáros akadály vagy kellett az áramló patakban úszni, nyugodtan állíthatom, hogy a cipő a vízzel jól elbánik, de a szárazabb talajon jobban előjönnek a jó tulajdonságai. A Mizuno terepcipőinek sajátos csillagalakú talpmintái alapvetően jól vizsgáztak. A talpminták méreténél fogva nyilvánvaló, hogy a Mizuno nem versenyezhet a Salomon Fellraiser (2016 őszétől Salomon Speedtrak) hatalmas talpmintáival a sárban folytatott küzdelemben, azonban az akadályokon éppen a Mizuno talpának profilmélysége az előnyösebb. Sőt, a keményebb felületeken történő gyors tempónak is jobban kedvez a Hayate gumitalpa. Különösen az egyensúlyozást igénylő akadályokon jelenthetnek hátrányt a nagyobb stoplik, tehát egy cölöpön is könyebb megállni a Mizunoban, mint a kifejezetten nagy sárra kihegyezett vetélytársaiban. A vékony talp is kifejezetten előnyös, szinte minden akadálynál, hiszen több a kapcsolatunk a talajjal, pontosabban az akadállyal. Egyedül az oldalra dőlő falaknál vettem észre, hogy csúszik a talp, melyet egyensúlyozással igyekeztem kompenzálni, illetve a hozzá kapcsolódó kötelet megragadva segíteni magamon. Kötélmászás esetén nem volt érezhető sem előny, sem hátrány, meg tudtam ragadni a kötelet a lábammal is a nélkül, hogy elmászkált volna, a nedves, átázott kötél ellenére sem véltem felfedezni a megszokottól eltérő mértékben csúszást.
A szigorúbb, technikásabb talajokra visszatérve: nincs kifejezetten kövek elleni védelem a talpban, de ez egy versenycipő esetében teljesen érthető, hiszen nem egész napos alpesi túrafutásra tervezett cipőről beszélünk. A cipő középtalpa elöl 7 mm, hátul 16 mm vastag, ami egy versenycipő esetében átlagos érték, a számoknak megfeleően a drop: 9 mm, ami közepes mértékű. A Mizuno esetében már-már kötelező elem a sarokban található Wave lemez, ami még egy ilyen vékony talp esetében is megfelelő ütéscsillapítást biztosít. A saras felületen ennek nincs sok jelentősége, de szinte minden versenyen fordulnak elő keményebb felületek, sziklás szakaszok, ezeken még egy versenycipő esetében is jól tud esni némi komfort a sarkunk alatt. Ha pedig végig kemény sziklás talajon futunk, akkor kifejezetten szükséges némi ütéscsillapítás, ami tökéletesen beigazolódott egy Alpokban történt tesztfutás során…
A robosztusabb kialakítású konkurensekkel szemben van még egy előnye a Mizuno középtalpának, ez a XtaRide technológia. A cipő talpának közepén egy X alakú árok található, illetve ezek között a fekete gumitalptól eltérő színű két „sziget”. Ezeknek kettős szerepe van. Az X alakú mélyedés szabályozza a torziós mozgásokat, tehát a sarokrész és a cipő eleje bizonyos mértékig egymástól függetlenül is tud mozogni. Gyakorlati haszna a kövekre és gyökerekre történő érkezéskor van, illetve az olyan akadályoknál, ahol nem jó egy merev talpú cipővel átvergődni (pl. palánk). És amiért nem egyszerűen csak az X alakú mélyedés van ott a középtalpon, hanem két gümő is, prózai az oka: ha talpközépre érkezünk egy kőre vagy faágra, esetleg cölöpre, legyen ami védi a talpunkat.
Összességében a Mizuno Wave Hayate 2 is egy újabb bizonyíték arra, hogy a Spartan Race és egyéb akadályversenyek különböző hosszúságú pályáira nincs egységesen jó választás. A sprinten arányaiban nagyobb a hangsúly az akadályokon, tehát az erre kihegyezett cipőkkel többet lehet profitálni, míg a hosszabb távokon érdemesebb olyan cipőre szavazni, amivel a futószakaszokon (és a sárban) nyerhetünk időt és energiát, cserébe néhány akadályon kevésbé lendületesen juthatunk át. Mivel a Hayate talpa nem kifejezetten nagy sárra fejlesztett mintákkal rendelkezik, a sárban csak átlagos képességekkel rendelkezik, cserébe az akadályokon nem hátráltatnak a nagy stoplik. A felsőrész jó illeszkedése, a keskenyebb orr-rész szintén előnyösebb az akadályokon, továbbá a hajlékonyabb talp is néhány sárcipő elé helyezi a Mizuno-t. A víz eltávolítása és a lábfej védelme egészséges egyensúlyban van, míg a cipő alacsony súlya szintén nagy előny a sprint távon, néhány nevesebb trail brand nehéz cipőivel szemben.
Ha valaki kizárólag sprint távú versenyeken indul, a Hayate ideális választás (a hosszabb távokra inkább egy Salomon Fellraiser/Speedtrak jellegű cipő javasolt), de azoknak is jó alternatíva rövidebb távú versenyekre, akik éreznek már magukban annyit, hogy indokolt lehet a különböző távokra eltérő cipőket beszerezniük.
