A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Suunto Ambit3 Peak teszt

Marosffy Dani
2016-07-27 21:58:14

Egy újabb érdekes adat – jut eszembe minden alkalommal az angol abszurd klasszikusa az Ambit3 által tárolt edzések nézegetése közben: futási teljesítmény, PTE, EPOC, VO2, kalória és recovery time, minden, amit sosem tudtam volna meg az óra nélkül, de eddig egész nélkülözhetőnek tűntek.

A Suunto gyerekkori szép emlékeket ébreszt fel bennem, akkoriban még elsősorban tájolóként kerestük, de hiába, mert a szocialista gazdaság a keletnémet ipart preferálta, így a Suunto mint valami elérhetetlen álom lebegett a szemünk előtt, majd kvázi került ki a köztudatból, mert később már inkább búváróráikra koncentráltak, mígnem a GPS technológia és a házi pulzusmérés együttes felfutása kapcsán tértek vissza a futás világába, méghozzá a prémium oldalon. Az elmúlt évek legnépszerűbb terméke, az Ambit sorozat is kifejezetten igényes, drága, sokoldalú termékként lett ismert, amely kicsit olyan érzetet kelt az emberben, mintha a Suuntonál körbe ültek volna egy vízipipát, hogy aztán a brainstorming minden ötletét egyetlen termékbe sűrítsék. Épp csak a szemetet nem viszi le, de az óra meglepően jól bánik ezzel a talán túlzottan is sok funkcióval. Mondjuk, olyan menedzser-centrikus okosságokat, mint a csatlakoztatott telefonra érkező hívások és SMS értesítések órán történő kijelzését nehezen tudom összeegyeztetni a magashegyi expedíciók által igényelt vihar-riasztással, viszonylag kicsi lehet a két halmaz metszete, de kétségtelenül impozáns.

Engem a Polar 720-asom érdemei elismerése mellett történő nyugdíjazása vezetett oda, hogy Ambit3 tulajdonossá váljak, és mivel közel 10 évet húztam le az előbbivel, értelemszerűen mindent az ex érdemeihez (vagy hiányosságaihoz) tudok csak hasonlítani.

Műholddal az élet

Égyértelmű előrelépés a beépített GPS, amely ráadásul kifejezetten jól működik. A piacon egy ideig egymással versengett a belső és a külső GPS, utóbbinak elvileg egyetlen előnye volt, az óra akkumulátorának kímélése, de végül is ezt a harcot a technológia lerendezte, ma már bírják az órák akkuidővel, ráadásul a Peak ebben a mezőnyben is kifejezetten erős, még a saját vérvonalán belül is, a többi Ambit-tól (Sport, Run) részben a megnövelt akkumulátor kapacitás különbözteti meg, gondolván arra, hogy ez részben mászóóra, ahol esetleg napokig nem jut az ember éltető áramforráshoz. Valóban, legagresszívebb stressz-tesztem ez ügyben egy 6, majd másnap egy 4 órás bringás verseny volt, ami a legpazarlóbb, 1mp-es rögzítési módban is csak 47%-ig merítette le az akkut, jó eséllyel belefért volna még egy harmadik nap, ami viszont az én kapacitásomba nem fért volna bele, tehát néhány gladiátort leszámítva a nagy többség nyugodtan tekinthet úgy az órára, hogy az tovább fogja bírni, mint ő. 

A GPS ezen túl – az ésszerűség határain belül, mert azért nem geodétáknak tervezték – kifejezetten precíz és gyors is, indításkor másodpercek alatt talál jelet, majd utána szépen fekszenek a görbék a megjelenített térképre, még az is kivehető, hol mentem át az utca túloldalára egy gyanús küllemű kutya miatt. 

Ami talán vitatható, az a magasságmérés, egyik tesztünk például három különböző órával (egy csak GPS alapú Polar M400, egy régi, még csak barometrikus Polar S710 és a kettőt egyszerre ismerő Ambit3) egy 140 km-es biciklizés  alatt több 100 méteres eltéréseket mért, ebben papíron az Ambitnak kell a legjobbnak lenni, amit a FusedAlti nevű funkció garantál. Ez nagyjából arról szól, hogy a két módszerből majd ő valahogy megmondja, mennyi az annyi. Ha nem hasonlítgatom más órákkal, csak abba tudok belekötni, hogy az edzés indításakor mintha következetesen 20-30 méterrel feljebb lőne, mint a valóság, de ennyi eltérés vélhetően a legtöbb ember életébe belefér, akinek meg nem, annak lehetősége van kézzel is kalibrálni a magasságot.

Sebességmérése kifejezetten jó, ami GPS alapú óráktól nem evidens. A pillanatnyi sebesség reflexió okozta ingadozását a Suunto a FusedSpeed nevű algoritmussal korrigálja, ami az órában lévő gyorsulásmérőn alapszik, és ha az ember nem variál a kezével (pl. nem nézi hosszasan az órát), akkor ez sokkal pontosabb mérést tesz lehetővé, akár GPS nélkül is, igaz, meg kell békélni azzal, hogy érdemben csak otthon lehet majd visszanézni a sebességi adatokat.

Minden, amit tudni akarsz

Az óra menürendszere kifejezetten barátságos, tulajdonképpen a kézikönyv legcsekélyebb olvasása nélkül is kapásból kezelhető, már ha megelégszünk azokkal a beállításokkal, amiket a gyártó kigondolt.

Edzés közben két gombbal lehet váltogatni a látottakat, ehhez nekem egy ideig mindig el kellett olvasni a gombok melletti feliratokat, annyira eltér a logikájuk a Polarnál megszokottól, ami persze, magánügy, de abban, sajnos, az ex nyert, hogy az Ambiton a gombok kiosztása nem sikerült a legszerencsésebben: a jobb felső start/stop gomb túlzottan is kézre esik, például bringázás közben kétszer is sikerült sima kormányfogás-váltás közben leállítanom a mérést, amit aztán csak 10 perc múlva vettem észre (mindezt egy időlimites versenyen, ez a méreg, nem a cián), ugyanakkor a részidőket kezelő gomb a bal felsőre került, az meg jobbkezesként annyira távoli, hogy szinte tornamutatványnak tűnik megnyomni, sokszor nem is sikerül rendesen, ez sem kevésbé bosszantó, amikor az ember épp a belét kifutja, hogy a résztáv pár másodperccel jobban sikerüljön, mint az előző, aztán ezt az órakezelésen bukja el. Úgy tűnt, akkor járok a legjobban, ha menet közben nem birizgálom az Ambitot, ez sajnos más kontextusban is előkerült, de ezen majd a Movescountot érintő szomorú diagnózisomnál bosszankodom kicsit később.

Pedig amúgy rendkívül szórakoztató és kicsit addiktív is a nézetek váltogatása. Tíz sportághoz definiálható fejenként nyolc képernyő, azon belül is számtalan nézet van, eleinte az ember futás közben folyamatosan ezekkel játszik, komolyan kitéve magát annak a veszélynek, hogy felcsattan egy jókora bükkfára. Idővel aztán elmúlik az újdonság varázsa, és kiderül, hogy igazából egy képernyő is elég. Mindenesetre a lehetőség adott.

Az Ambit alapból is elég bőkezű az információval, nehéz elképzelni olyat, ami ne lenne kapásból az órában, beleértve a minimalista edzéstervezést, illetve a különböző regenerációs teszteket, de ráadásként még külső fejlesztésű applikációk is tölthetők rá, amelyek bőséggel állnak rendelkezésre a gyártó oldalán, sőt, ha valakinek van kedve megismerni a Suunto saját fejlesztésű programnyelvét, maga is írhat egyet. Nagyon izgalmas lehetőség, de én hosszas böngészés után sem találtam olyan applikációt, ami kicsit is érdekesnek tűnt volna, bár annál egy pillanatra elgondolkodtam, amelyik kiszámolja, hogy eddig hány sör energiatartalmát mozogtam le.  

Hardveres szinten is jó pár kiegészítő gondoskodik az ínyencekről (foot-pod, kerékpáros sebesség-, pedálfordulat- vagy wattmérő), amelyek mind Bluetooth alapúak, így nyitott a pálya a Suunton kívüli versenyzőknek is. Némi hezitálás után én arra jutottam, hogy az egyetlen, ami érdekelt volna, a kerékpáros sebességmérő sem szükséges, a GPS tökéletesen helyettesíti: egy drága és potenciálisan elromolható alkatrésszel kevesebb.

Maradt az alapból kapott pulzusmérő öv, amivel kapcsolatban egyetlen elvárás lenne, hogy észre se vegyem, de mérjen pontosan (jó, ez már kettő). Ezeket zokszó nélkül hozza is, sőt, a Smart Sensor ennél elvileg jóval okosabb, önmagában is tudja tárolni a pulzus adatokat, ha elvesztené a kapcsolatot az órával, ez kifejezetten hasznos úszóknak: el lehet indítani az órát, majd letenni a rajtkőre, mehet az edzés végkimerülésig, a Smart Sensor szépen jegyzetel, majd lerendezi az órával, ha újra találkoztak. Nagyon tudnám élvezni ezt a funkciót, ha nem kapnék hidegrázást az uszodáktól.

Ha már itt tartunk, a teljes élményhez még az iOS-en és Androidon elérhető Movescount Mobile App is hozzá tartozik, ez lehet második képernyő az óra mellett, sőt, elvileg akár az óra is kiváltható vele, de mivel így pont a tesztalany hiányozna, erről csak annyit, hogy az értékek jegyzetelésén túl leginkább az online, valódi térképes navigációval dobja meg az edzés értékét, illetve lehet fényképeket is rögzíteni közben, ha valakit ez lázba hoz. Az óra beállításainak számítógéptől távoli módosításaira viszont tényleg hasznos, ehhez még mobilnet sem kell, elintézik egymás között Bluetoothon.

Hegyre fel!

Mivel az én hű társam az Ambit családon belül a Peak, muszáj hosszabban elidőzni a hegyisportoknak nyújtott funkciók tájékán, mégiscsak ez lenne a lényege. A hegymászók vélhetően egy sokkal kevésbé hálás közönség, mint pl. a triatlonosok, akik meggyőződéses technokratának tűnnek, és könnyen rávehetők, hogy pénzt adjanak ki, mondjuk, egy kisebb légellenállású óraszíjért (egyébként, őket az Ambit3 a multisport funkcióval kényezteti, ami lehetővé teszi, hogy edzés közben váltsanak sportprofilt). Egy mászó mire kíváncsi? Hány óra van és milyen magasan jár? Ezt az Ambit kapásból tudja, a magasságméréshez el se kell indítani az edzést. Rögtön azt is kijelzi, hogy változott a magasság - vagy a légnyomás - az elmúlt pár órában, illetve, hogy hány fok van, amely ugyan csapda, mert az ember ritkán kíváncsi arra, hogy hány fokos a csuklója, a pontos külső hőmérséklethez tehát ki kell tenni a hátizsákra, de akkor meg a nap süti, szóval nehéz pálya ez, de erről tényleg nem az óra tehet.

Ugyancsak könnyen elérhető az iránytű, amely már lényegesen hasznosabb, bár én fundamentalista tájfutó lévén nem nagyon bízom egy digitális tájolóban, de szükség esetén ez is megteszi, nyilván nem versenyzésre találták ki, hanem hogy az ember ne a hegy másik oldalán kössön ki.

Használható az óra barométerként is, ekkor ugyan le kell mondani a magasságmérésről, de gazdagabbak leszünk egy vihar-riasztással, amely szintén nem rossz, az életben, ezt sajnos - vagy szerencsére - nem volt alkalmam kipróbálni. A két üzemmódot egyébként (altiméter, barométer) automatán váltogatva is tudja az óra, ekkor a mozgásból próbálja meg kitalálni, hogy melyik a praktikusabb.

Ma már minden magára valamit adó GPS-es óra megpróbál tájékozódni, aminek nyilván a képernyőméret szab erős korlátokat, de nem is gondolnám, hogy elvárható egy outdoor GPS nagyképernyős tudása egy karórától, így meg kell elégednünk az alapfunkciókkal, amely az Ambit esetében kifejezetten retro élmény, gyermekkorom első videojátékait idéző pixeles vázlatokkal próbálja terelgetni az embert, amúgy sikerrel. Az órához hozzáadható 250 POI (azaz pont), vagy 100 track (azaz útvonal), ezeken az óra egyszerű eszközökkel ugyan, de tisztességgel eltájékozódik. Menet közben is hozzáadhatók a fontosabb helyszínek, illetve alapból kínálja a visszakövetést a kiinduló pontra, mit nem adtam volna egy ilyenért, amikor anno a Herdubreiden kerestem a ködben a levezető utat!

Mászóként tehát az óra kifejezetten célratörő és pont elég, közel sem hozza azt a funkcionális tobzódást, mint az atlétikus sportok esetében, de ide nem is hiányzik bonyolultabb eszköz, arra ott vannak a kézi GPS-ek.

Csak hazamenni ne kéne

Az Ambittal való együttélés boldog idillje akkor felhősödik be kissé, amikor véget ér az edzés, pontosabban, move, mert a Suunto a terminológiában is határozottan arra törekszik, hogy ne csak az versenyzők vegyék az óráikat, hanem lehetőleg mindenki, és ezzel kétélű fegyvert vett kézbe, vajon ki lehet-e mindenki igényét elégíteni egyetlen eszközzel? Ebben a kérdésben egyelőre marad az erős kétkedés.

A probléma a Suunto órák elválaszthatatlan párjánál kezdődik, a netes alkalmazásnál. Ez, sajnos, ma már trend, mindegyik gyártó szabadul a telepített kliens-programoktól, és a netes alkalmazások felé terelik a felhasználóikat, valami túlpörgetett divattól vezérelve, amit a közösség-építés homályos víziója ihletett. Meg annak az adathalmaznak a marketing értéke, amit így maguknál tarthatnak. A Suunto is rákényszeríti az addig lelkes felhasználóra a Movescount alkalmazást, anélkül megáll az élet, még az óra beállításait is csak igen korlátozottan lehet elvégezni, az edzések, pardon, move-ok mentését pedig egyáltalán nem - pontosabban a logbook önmagát idővel felülíró, szerény információt adó bejegyzéseire kellene hagyatkoznunk.

Eleve a csipeszes USB kábel egy rémálom, mert tízből kilencszer nem találja elsőre az érintkezést, majd bejön végre a Movescount, amely olyan, mint a KFT-nél Elizabet: gyönyörű, de fájóan ostoba. Ezt még az sem menti, hogy a többi gyártó sem volt képes érdemben sokkal használhatóbb alkalmazással előállni. Az etalon számomra a jó öreg Polar ProTrainer, amiben bármit meg lehetett csinálni egy edzéssel, szabni-varrni, módosítani, a Movescountban pedig semmi, de tényleg semmi ráhatásom nincs az adatokra, marad a gyönyörködés a görbékben, a GPS-track térképre kiterített képében, a végtelen sok érthetetlen elemző adatban, de egy részidőt nem tudok kézzel letenni, se egy tévesen mért szakaszt törölni, vagyis akkor jár jól az ember, ha menet közben mindent pontosan rögzít és nem számít semmi utómunkára. Aki már edzett komolyan, az tudja, ennek hosszú távon mennyi az esélye. Talán szélsőséges példa, de az egyik versenyről hazavezető úton az autóban önállósodott mérésem – start/stop gomb, ugye - egy 209 km-es futás formájában máig ott van az edzésnaplómban, mert képtelenség leválasztani az előtte levő versenyről.

Még szerencse, hogy ez a teszt nem elsősorban a Movescountról szól, mert az Ambit3 önmagában kifejezetten kellemes, robosztus partner az edzésekben, megbízható társ a hegyen, de olyan, mint egy szerető, ha hazaviszem, már jönnek a gondok.

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Ha pedig professzionális tanácsadásra van szükséged az óraválasztáshoz, keressd Zergééket.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók