A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Saucony Progrid Jazz 17 teszt

Szike
2015-08-07 21:18:00

Egy percig sem volt kérdéses, hogy a futocipoteszt.hu első Saucony modellje, amit tesztelés alá vonunk, az éppen aktuális Jazz lesz. Ennek teljes mértékben személyes oka van – bocs, de önző vagyok. Kristálytisztán emlékszem, hogy a Saucony hogyan robbant be a hazai futócipők kínálatába, valamikor a ’90-es évek első felében. Akkoriban az Adidas, a Nike és néha már az Asics és a Brooks is elérhetők voltak, de utóbbiak üzembiztos beszerzését nem segítette az, hogy éppen akkoriban tanulta mindenki a kapitalizmus nevű társasjátékot, ezért az egyik héten még létezett a bolt, ahol megláttam egy jó Brooks futócipőt, de a következő héten már lehúzták a rolót. Ezért a Saucony már azzal biztos helyet vívott ki magának az itthon elérhető márkák között, hogy egyszerűen volt magyarországi importőre és forgalmazója. Az már csak hab volt a tortán, hogy akik kipróbálták az akkori Saucony modelleket, rendszerint be is rakták a szekrénybe az Adidas cipőket. Jellemző az akkori futócipő kínálatra, hogy a ’95-ös Bécs–Budapest–versenyen az Adidas által szponzorált csapat egyik tagja Sauconyban futott, csak a logóra Leukoplastból ragasztott három csíkot…

Már ebben az időszakban szemeztem a Saucony cipőkkel, de valahogy mindig más került a lábamra. Aztán valamikor ’96 körül lett elegem a 400 m-es atlétikapályán való körözgetésből, és egy éles váltással belevetettem magam a tájfutásba. Két dolog volt rögtön szembetűnő. Az egyik, hogy a hétvégi kétnapos versenyeken néhányak úgy tudnak maratoni terhelésnek megfelelő nehézségű pályákat, brutális időkkel ledarálni, hogy éjszaka a (de)hidratálás egy egészen speciális válfaját is mesterfokon űzik, a másik, hogy a fél mezőny lábán a Saucony Jazz modellje van. No, nem abban versenyeztek, de azt használták edzőcipőnek. Amikor megláttam a cipő talpmintázatát, rögtön értettem, miért. A klasszikus Saucony háromszögek voltak rajta, olyan profilmélységgel, hogy akár terepre is nyugodtan lehetett használni, azzal együtt, hogy ez alapvetően egy aszfaltra tervezett cipő volt. Ezt akkoriban más gyártó cipője nem tudta, mint ahogy azt sem, hogy jó cipőt adjanak megfizethető áron. Ami jó volt, az drága, ami olcsó, az rossz. De ez már engem is meggyőzött. Ekkor én is beszereztem az első Saucony cipőmet, de úgy alakult, hogy ez sem a Jazz lett. Legalább 6-7 Saucony modellt elkoptattam az évek alatt, egyik sem Jazz volt, viszont mindig is érdekelt, hogy valóban olyan jó-e, mint ahogy mondják.

Mire eljutottam oda, hogy hivatásszerűen futócipőket teszteljek, a Jazz már a 17-es szériaszámnál jár, de jobb később, mint soha.

Mielőtt egy métert is futottam volna benne, körbetapogattam a cipőt, hogy megtudjam, miért tudja ilyen olcsón (fogy. ára: 26 990 Ft) adni a Saucony ezt a modellt. Az, hogy a megszokott árszintnél olcsóbb a cipő, a gyakorlatban csak két ponton lehet azonosítani. A felsőrész anyagválasztásánál és a középtalp ütéscsillapításához választott technológiánál.

Kezdjük a felsőrésznél. Itt a leginkább szembetűnő, hogy a gyártó nem az aktuális trendnek megfelelő anyagokat használja a Jazz 17 esetében, hiszen a merevítésekhez az évekkel ezelőtti szintetikus, műbőrhatású csíkokat alkalmaztak, ahogy a cipő orr-részén is ez az anyag található. Általában a súlycsökkentés jegyében száműzték ezeket az anyagokat a csúcsmodellek esetében, ehhez képest a Jazz 17 súlya 275 g (férfi) és 241 g (női), a súlyadaton kívül nincs különbség a férfi és a női modellek között. Amíg ilyen könnyű egy általános futócipő, addig nekem teljesen mindegy, hogy trendi-e az anyaghasználat vagy sem. Persze legújabb szokásomnak most is hódoltam, a cipő mázsálását elvégeztem a grammpontosságú konyhai mérlegen. 274 grammot mutatott, ami két dolgot jelent: a konyhai mérlegnek is van 1-2 gramm mérési hibahatára, illetve hogy a Saucony nem trükközik, amikor megadja a súlyadatait. A felsőrész „vászonanyaga” már teljesen megfelel a mai kor szellemének: könnyű, kiválóan szellőzik, és nem irritálja a lábat. A szellőzése olyannyira jó a cipőnek, hogy én elküldeném egy-két egyéb gyártó ipari kémeinek, hogy tessék, így kell low-budget szemlélet mellett is első osztályú felsőrészt csinálni. Ezt csak azért írom, mert van olyan gyártó, amelyik történelmileg nagyon büszke a cipői szellőzésére, ehhez képest a jelenlegi csúcsmodelljei ezen a téren meg sem közelítik a Jazz 17 képességeit. Ha a szellőzés nem elég, és a futó lába mégis elkezd izzadni, akkor a Jazz 17-ben ott van a Hydramax bélésanyag, ami segít elvezetni a nedvességet. Ennek hatékonyságát nem tudom megítélni, de az tény, hogy semmi gondom nem volt a zoknim átnedvesedésével, esetleg vízhólyag kialakulásával. A fűzési rendszer és a cipő nyelve teljesen hagyományos, a régi iskolát követi, de használat közben ennek semmi hátrányát nem éreztem. A cipőfűzőket meghúzva a felsőrész közepe is teljesen a lábfejre simul, amit talán az oldalsó TPU hegesztésnek köszönhetünk.  

Persze mielőtt azt hinnénk, hogy a Saucony nem figyel oda az olcsóbb cipőinek a fejlesztésére, nézzük csak meg a Jazz 17 logóit. A külső oldalon hagyományos méretű, ellenben könnyű anyagú, viszont a cipő belső oldalán kis méretű logó található, ráadásul nem a cipőre varrva, hanem flexibilis anyagra nyomva, ami egyértelmű bizonyítéka a súlycsökkentési szándéknak. Igen, amikor grammokért megy a verseny, akkor az is számit, hogy milyen anyagú és méretű a márkajelzés. Továbbá az elődhöz képest új technikai cipőfűzőt is kapott a modell. Számomra szimpatikusak az ehhez hasonló apró fejlesztések, mert igazából filléres megoldásokkal is sokat lehet javítani egy cipő komfortfokozatán. A komplett felsőrész esetében a legfontosabb megállapítás azonban az, hogy a modellhez használt kaptafa a Saucony egyik legkeskenyebb modelljét eredményezi. Keskeny lábfejűek szeretni fogják, normál lábszélességű futók – mint én is – azt mondják: milyen jó az oldaltartása. Széles lábfejű futóknak más modelleket ajánlanék. Azoknak, akiknek nem a nagylábujjuk a leghosszabb (hanem a mellette lévő lábujj), kifejezetten ajánlom a Jazz 17-et; a folyamatosan keskenyedő lábujjbox talán nekik a legjobb választás.

Amit a tesztfutások alkalmával a középtalban a legjobban szerettem, hogy a lábfej alatti részt nagyjából olyan puhaságúnak éreztem, mint a sarokrészt. Ez azért is nagy művészet, mert a sarok alatt ott van a ProGrid rendszer, de ennél a modellnél elöl hiányzik. A Grid rendszert 1991-ben mutatta be a Saucony, amely egy Hytrel-szálas háló. A sarok becsapódásakor hasonlóan működik, mint a teniszütő hálója, vagy mint egy ugrószőnyeg. A ProGrid alapelve ugyaez, csak magában foglal egy Respond-Tek elnevezésű lapot is, amely hab és szintetikus gumi keveréke.

Ezt azért is hangsúlyozom, mert éppen a Saucony számos modelljére jellemző az, hogy a sarokrész kevésbé párnázott, mint a lábfej alatti rész, legalábbis a labormérések alapján. A kiegyensúlyozott párnázottságban egészen biztosan szerepe van a HRC Strobel Board technológiának. Ezt az ütéscsillapító réteget bárki megtekintheti, aki kiveszi a talpbetétet a cipőből. Itt található a cipő teljes hosszában végigfutó réteg, ami a ProGrid és az EVA-hab mellé ad még némi többlet-csillapítást. Ez a fajta pluszréteg a Saucony sajátja (de nincs jelen mindegyik cipőjében), egyéb futócipőmárkák modelljeinél még nem találkoztam hasonlóval. Amit még ki tudok emelni, az a saroktól a lábujjakig történő átgördülés minősége. Csúcsmodelleket megszégyenítő a Jazz 17 képessége ezen a téren. Talán a párnázottság mértéke és az előbb említett gördülékenység miatt ez az egyik olyan cipő, amelyikben lassú tempót és gyorsabb tempót egyaránt szerettem futni. Mostanában ezt csak a Mizuno Wave Connect2 esetében tapasztaltam. Ez azoknak nagyon jó hír, akik egyetlen futócipőt szeretnének tartani a cipősszekrényben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kifejezetten résztávozni már nem ezt a cipőt venném fel, de olyan talán nem is létezik, hogy egy cipő minden speciális részfeladatra megfeleljen. A Jazz 17 így is éppen elég sokoldalú. Amit nagyon fontos kiemelni, hogy a középtalban nincs semmi belső megtámasztás, tehát egy neutrális modellről beszélünk. Aki túlpronálással fut, felejtse el ezt a cipőt!

A sarok és a cipő orra közötti magasságkülönbség 8 mm. A Saucony mostanság 4 különböző mértékű droppal készíti a cipőit − pardon, offsettel, ahogy ők mondják. Szerencsére ahány gyártó, annyi kifejezés ugyanarra fogalomra… Tehát 12 mm, 8 mm, 4 mm és 0 mm. Ráadásul minden Saucony talpbetétjén jelölve van, hogy az adott modell melyik értékkel rendelkezik ezek közül. Szimpatikus megoldás mind a kategorizálás, mind az erről való tájékoztatás. Számomra a Jazz 8 mm-es (hátul 26,5 mm, elöl 16,5 mm vastag a talp) dropja kifejezetten tetszett, ideális keveréke volt a párnázottságnak és a talajjal való közvetlen kapcsolatnak.

A talpmintázat mára csak nyomokban tartalmazza az egykor védjegynek számító hatalmas méretű háromszögeket. Ennek ellenére aszfalton futva is megmutatkozott a külső talp harapóssága, mert minden elrugaszkodáskor hallottam a lábam alól: flakk-flakk-flakk. Szeretem az ilyen harapós talpakat, mert vizes aszfalton is jól funkcionálnak, és az aszfaltról letérve sem esnek kétségbe. Persze nem terepfutásra kell gondolni, de dózerutakon, egyszerű földutakon megfelelőek. Ez a tesztfutások alkalmával is bebizonyosodott: vizes macskakő, vizes aszfalt, földút, mind ki volt pipálva. És mindezt úgy tudja a talp, hogy a kisebb kavicsok nem szorulnak be a talpmintázat blokkjai közé. Ez apróságnak tűnik, de valójában kevés talpmintázat tudja.

Mint már említettem, a tesztfutások alatt a legszembetűnőbb az volt, hogy hosszú futásokra és tempósabb edzésekre egyaránt kiváló volt a cipő, de ezen belül is kiemelném, hogy 20 km felett sem éreztem fáradtak a lábam benne − egyrészt a párnázottság ideális mértékének és a felsőrész számomra optimális szélességének köszönhetően. Ezek a tényezők mindenki esetében más eredményt fognak hozni, de határozottan úgy érzem, hogy a Jazz 17-tel nem nagyon tud melléfogni senki azok közül, akiknek neutrális lábállása és keskeny vagy normál szélességű a lábfeje. A gyorsabb tempó esetében én nagyjából 3:40 p/km-ig éreztem igazán partnernek a cipőt, az ennél gyorsabb tempóhoz talán egy flexibilisebb talpú cipőt választanék. Persze akik az edzéseik törtrészét töltik ebben a sebességtartományban, nyugodtan válasszák ezt a modellt, nem fognak csalódni. Ha feltétlenül valami negatívumot kellene mondani a cipőről, akkor az előbb említett merevség lenne az, de igazából ez sem hiba, hanem a párnázott cipők egyik sajátossága. A műanyagipar még nem állította elő azt az anyagot, amellyel egy futócipő egyszerre lehet párnázott és flexibilis. Sajnos választanunk kell a kettő között.

A fentiek alapján talán a Saucony Progrid Jazz 17 az a cipő, amit a kezdő futótól a haladóig szívesen ajánlok bárkinek, mert egyszerűen kevés gyenge pontja van, nagyon kiegyensúlyozott cipő – és még az ára is kedvező. Félreértés ne essék, akár a Saucony kínálatában is találunk alacsonyabbra pozicionált cipőket még alacsonyabb áron, de az én szememben valahol a Jazz 17-nél kezdődik a futócipő. És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ott is ér véget. Igazából mindent tud, amit egy futócipőnek tudnia kell. Persze minden márkának van ennél magasabb polcra tett cipője, és kétségkívül van ennél jobban párnázottabb, kisebb súlyú és hajlékonyabb modell is, a Jazz azzal tűnik ki a tömegből, hogy nem tűnik ki. Vagyis egyik tulajdonsága sem kiemelkedő, de mindenben hoz egy nagyon magabiztos szintet. Az olyan futók, akik nem kedvelik a túltervezett csúcsmodelleket, mindenképpen vegyék fel a kívánságlistájukra a Jazz 17-et. Ha a Volkswagen Golfra azt mondják: Das Auto, akkor a Saucony Jazz 17-re én azt mondanám, hogy Der Laufschuh. Elvégre mindkettő az alsó középkategóriában mozog a maga szegmensében, és mindkét tárgynak az a legfőbb jellemzője, hogy egyetlen részletébe sem lehet belekötni.

Ha valakit nem sikerült meggyőzni a személyes tapasztalataimmal, akkor most előveszek két számadatot, amelyek előtt nem lehet mást csinálni, mint térdre borulni. Igen, jöhet az általunk bevezetett Ft/km mutató. A Saucony gyári adatai alapján a ProGrid rendszerrel ellátott cipőket minimum 800 km-t lehet nyüstölni (nagyobb súlyú futók, kizárólag aszfalton stb.), míg ha könnyebb futók, hibátlan futóstílussal használják a cipőt, akkor ez az érték 1600 km is lehet. A Jazz 17 fogyasztói ára 26990 Ft, tehát a legrosszabb esetben is 33,74 Ft költség jut egy lefutott kilométerre, de ha a jobb forgatókönyvet vesszük alapul, ez az érték 16,87 Ft/km (!). Mondanom sem kell, hogy ez a legalacsonyabb érték, amit az eddig tesztelt cipők esetében számoltunk, és igaz, hogy ez még csak az 5. tesztünk, de nagyon erős a gyanúm, hogy jó darabig a Jazz 17 fog állni a Ft/km verseny dobogójának tetején.

A teszt alapján a Saucony Progrid Jazz 17-et azoknak ajánlom, akik:

  • neutrális, jól párnázott, de viszonylag gyors cipőt keresnek,
  • csak egyetlen futócipőt szeretnének használni, de több talajtípuson is megfordulnak, illetve lassabb és gyorsabb edzéseket egyaránt végeznek,
  • keskeny vagy normál szélességű a lábfejük,
  • a testsúlyuk átlagos,
  • szeretnének utcai futóversenyen indulni (akár maratonon), de nem akarnak külön versenycipőt vásárolni,
  • fontos, hogy vizes aszfalton, kövön is jól tapadjon a cipő talpa.

Nem ajánlom azoknak, akik:

  • belső bokatámasztással rendelkező, stabil cipőt keresnek,
  • széles lábfejük van,
  • heti két alkalomnál gyakrabban végeznek résztávos edzéseket,
  • nagyobb súlyú futók.

 

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók