A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Salomon X-Tour teszt

Szike
2015-07-13 11:18:51
Salomon X-Tour teszt

Mindenkit előre figyelmeztetek, hogy ebben a tesztben sokat fognak szerepelni a marketing/marketinges szavak, mert meggyőződésem, hogy a Salomon X-Tour, pontosabban a Citytrail kategória a fent említett szavak mögött lapuló emberek áldozata lett. Azt talán kijelenthetem, hogy a terepcipők közül a Salomont kedvelem a legjobban, és nem csupán azért, mert nagyon jó cipőket gyártanak, hanem mert eddig felvállalták azt is, hogy kizárólag terepcipőket készítenek. Eddig. De ne szaladjunk ennyire előre. A francia cég sokáig a téli sportokhoz gyártott felszereléseiről volt híres, illetve a túrabakancsairól, tehát ízig-vérig hegyisport-brand, a központjuk is a francia Alpokban van. És nem is keltett nagy meglepetést, amikor szó szerint betörtek a terepcipők piacára, és gyakorlatilag az első pillanattól kezdve remek cipőket gyártottak. Az, hogy mára a Salomon legenda lett a terepen futók körében, elsősorban az Ultra 3D modelljének, illetve a Speedcross modelleknek köszönhető. No meg annak, hogy a márka marketingesei nagyon jó érzékkel nyúltak a témához, és nem fellengzős szövegekkel bombáztak minket, hanem megszerezték a terepultra világának legnagyobb alakjait a Salomon arcainak. A Kilian Jornet által elért eredmények magukért beszélnek, és az a tény, hogy részt vesz a cipők fejlesztésében, nagyon hitelessé teszi a márkát. Értem én, hogy a cég vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy a Salomon cipői megjelenjenek az aszfalton is, de miért nem lehetett ezt úgy csinálni, ahogyan megjelentek a terepen. Tessék beleállni a kihívásba: aszfaltra való cipőt kell gyártani, ha az a cél, hogy a Salomon az aszfalton is elfogadott legyen. A gyártói kapacitás adott, a műszaki tapasztalat adott, akkor…? Akkor jönnek a marketingesek, és azt mondják, hogy fokozatosan vezessük át a brand imidzsét az ösvényekről a flaszterre. A kezdeti lépés meg is volt, hiszen pár évvel ezelőtt a Salomon kínálatában megjelent a Door to trail család, amelynek tagjai még inkább terepcipők voltak, de néhány kilométer aszfalton sem estek kétségbe. És a Salomon ezt is kiválóan megoldotta, szerintem az XR Crossmax-nak már az első szériája is nagyon rendben volt, pont arra volt a legjobb, amire ajánlották. Néhány kilométer aszfalton ki a terepig, majd akár technikás ösvényeken is lehetett vele csapatni. Én a mai napig használok ebből egy párat, mert ha otthonról indulok terepre, akkor sajnálom az igazi terepcipőim talpmintázatát legyalulni az országúton. A Door to trail kategória bevezetése szerintem nagyon innovatív volt, ráadásul a Salomon rögtön patikamérleg pontossággal mérte ki az egészséges arányt a cipők terepező képessége és a csillapítás között. És ezt a hiánypótló Door to trail kategóriát szántotta be a Salomon, hogy átadja a helyét a következőnek:

Citytrail

Őszintén szólva már a kifejezést meglátva olyan szélesre tártam a kezeimet, mint bármelyik valóságshow-hős a lábait párzás céljából az esti főműsoridőben. Ez meg mi? Ha már nem lát a cég jelentős piaci rést a futócipők piacán, akkor generál magának úgy, hogy létrehoz egy mesterséges kategóriát? Aztán lenyugtattam magamat, mert ez pontosan arra emlékeztetett, amikor a tájfutásban megjelent a sprint versenyszám, leánykori nevén a parktájfutás. Sokan – köztük én is – idegenkedtem a dologtól, bár kétségtelenül megvan annak a bája, amikor Szentendre vagy Velence szűk sikátoraiban az ember átgázol egy komplett japán turistacsoporton, miközben egy kislány vanília-tiramisu ízesítésű vattacukrának a maradványaitól tisztítja éppen a térképét, de az igazi tájfutás szerintem az erdőbe való. Azonban az idő nem a magamfajta kétkedőket igazolta, évek óta a sprintbajnokságon van a legnépesebb mezőny… Ebből levontam a tanulságot, félresöpörtem az előítéleteimet, és gondoltam, mielőtt felhúzom a cipőt, elolvasom a Salomon és néhány viszonteladó honlapján, hogy ők mit is értenek Citytrail alatt, hátha csak én nem vagyok megint elég nyitott egy új dologra. Tulajdonképpen a marketing is egy szakma, hátha jól csinálják, és meggyőznek.

Meglepő dolgokat találtam, ami visszatérő elem a különböző honlapokon, hogy a Citytrail család cipői egyesítik a terepcipők és az aszfaltcipők tulajdonságait, és – valószínűleg a gyári marketingszöveg alapján – mindenhol megjelennek a következő szavak: lépcsők, parkok, mezők, hidak, még egyszer ideírom: hidak… Mármint, hogy ezeken futva mennyire jó választás az X-Tour vagy testvére, az X-Scream. Először azt hittem, hogy ez valami gag, de aztán megláttam egy Salomon Citytrail image-fotót, amin a delikvens egy fapallókból álló hídon fut át. Akkor ez nem tréfa, komolyan gondolták, hogy lépcsőkre, hidakra meg némi parkra külön termékcsaládot hoznak létre. Remélem, nem fog odáig fajulni a futócipők evolúciója, hogy egy idő után már kifejezetten csak hidakra optimalizált cipők lesznek, mert elég körülményes lesz majd állandóan cserélgetni a cipőket, amikor egy hídhoz ér az ember. Ha igen, akkor mindenki emlékezzen arra, hogy ez a Salomon hibája. Aztán rátaláltam egy videóra is, ami kifejezetten a Citytrail promója, itt megtekinthető. Ez is ráerősített az eddig leírtakra, még a kategória  promó videójában is csak minimális „terep” kap szerepet, meg persze lépcsők, és igen: ott van benne egy kis fapallós szakasz is. Szerintem a marketinges csapatban valakinek hídépítő mérnök lehetett az apja, aki a munkája miatt sokat volt távol, mással nem tudom magyarázni ezt a hidas fixációt. Ennyi marketinges blődséggel elérték azt, hogy még egy métert sem futottam a cipőben, de már volt bennem némi kétség. De ekkor titkon még mindig bíztam abban, hogy a Salomon majd jól megmutatja, hiszen amit korábban leraktak az asztalra, az működött.

Ilyen prekoncepcióval és ennyi előzetes kérdőjellel magamban sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán hol teszteljem a cipőt. Első tesztfutásra a Margit-szigetet választottam, mert itt van park, aszfalt, kavicságy, rekortán, és ha nincs árvíz, akkor a meredek partfalon is kipróbálhatom a cipőt. Ha van, akkor meg nedves körülmények között is. Elvégre a Citytrail videók is valami ilyesmire próbálnak rávenni, hogy fedezzem fel a város eldugott pontjait. Ja, és majd elfelejtettem, hogy a sziget két végén két böszme nagy híd van. Nem olyan aranyosak, mint a reklámvideókban, de mégiscsak hidak. Továbbá a Salomon honlapján is ajánlanak néhány nagyváros esetében Citytrail útvonalakat, Budapest esetében természetesen ott van a Margit-sziget is. Ismerkedésnek a rekortánon és mellette a kavicságyon futottam egy bemelegítő szigetkört. Nos, már a rekortánon egyértelművé vált, hogy ez a cipő nem a párnázottságáról fog elhíresülni, akármennyire is a Cushion kategóriában van feltüntetve a gyártó honlapján. Folytatásként keresztül-kasul futottam a sziget belsejében, át a parkokon, aszfalton, kutyákon és ezek végtermékén. Erősen koncentráltam, hogy jobb láb után a bal jön, amikor arra riadtam fel, hogy már egy ideje gyakorlatilag ösztönösen minimalista stílusban futok, tehát talpközépre érkezem vagy a lábfej elejével fogok talajt. A sarkam még véletlenül sem ér le. Ebben a cipőben egyszerűen nem volt komfortos sarokra érkezni. Serdülő-ifi-junior koromban mást sem csináltam, mint minimalista stílusban futottam a kőkeményre döngölt salakpályán, egy kb. 2 mm talpvastagságú szöges cipőben (csak akkor még nem tudtam, hogy ez minimalista futás), manapság nekem nem fekszik ez a stílus. Ha kell, elfutogatok így, gond nélkül letesztelek egy minimalista cipőt, de ha a saját kedvemre futok, azt valami párnázott cipőben teszem. Nos, az X-Tour gyengén párnázott, ezt leszögezhetjük. És ebben nem is annyira a középtalp vastagsága a ludas (elöl 10 mm, hátul 19 mm, drop 9 mm), hanem az anyag keménysége. Ráadásul hiába viszonylag vékony a középtalp és hiányzik a párnázottság, ennek ellenére elég merev az egész cipő. Ez így kapufa, mert azoknak sem teljesen jó, akik párnázottságra vágynak, és azoknak sem maradéktalanul jó, akiknek a naturális futás jön be. Azért sem értettem ezt az egész középtalp-koncepciót, mert a már említett Salomon XR-Crossmax jóval párnázottabb, pedig az inkább terepre lett hangolva. Ez a Citytrail izé meg inkább arról szólna, hogy többségében aszfalt és vegyes – de kemény – felszín, némi nagyon light tereppel megfűszerezve. Ekkor ugrott be, hogy a videóban a szereplők is mind minimalista stílusban futottak, legalábbis a többpercnyi lehetőséghez jutó bohókás férfi páros biztosan. Akkor ez a cipő erre is lett tervezve? Ismétlem, a gyártó honlapján a cushion (párnázott vagy neutrális kategória) címszó alá van besorolva, és sehol máshol sincs említve a naturális szó (mert ez a cipő valójában a naturális kategória felé való kacsintás, a minimalista még messze van innen). Így nagyon furcsa ez a cipő. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy a középtalp anyaga egy mára már teljesen hagyományos, injektált EVA-anyag. Lehetséges, hogy a Salomonnak is szüksége lehet egy plusz ütéscsillapító rendszer kifejlesztésére? Mert ami a terepre még elég lehet, az az aszfalton néha kevés. De mire ezt leírtam, már el is vetettem ezt a gondolatot, mert egyrészt más gyártóknak is vannak kiváló aszfaltra való cipői, amelyekben csak egy sima EVA-középtalp van, másrészt a Salomon is legyártotta az XR-Crossmaxot, ami aszfalton is rendben volt… Akkor maradnak a kérdőjelek. Ez egy olyan cipő, ami terepen is jó egy kicsit, aszfalton is jó egy kicsit, de igazából egyikre sem tökéletes, ráadásul párnázottnak mondják, de közelít a naturális kategória felé – mindezt úgy, hogy valójában egyikbe sem tartozik, a kettő határán mozog valahol. A középtalp kapcsán mindenkinek csak annyit tudok mondani, hogy aki citytrail futásban gondolkozik, de kicsit is szereti a párnázott cipőket, ne válassza az X-Tourt. A parkokban, lépcsőkön és hidakon semmiféle hátrányban nem lesz egy hagyományos aszfaltcipőben, viszont a marketingrészleg belekényszeríti egy alulpárnázott cipőbe, mert ezt valahogy elfelejtették leírni a cipőről. És különben is: a futóstílusunkhoz válasszunk cipőt, ne a cipőhöz igazítsuk a stílusunkat. Ez a mondat annyira frappáns, hogy akár a futocipoteszt.hu mottója is lehetne.

És ha már kicsit feljebb a terep szó elhangzott, térjünk át a talpmintázatra. Az már ránézésre látszik, hogy az X-Tour talpa inkább az aszfaltozott részekre lett optimalizálva, de a lábfej alatti rész (ahonnan az elrugaszkodás történik) mindenféleképpen. Ez a talprész gyakorlatilag egy országúti cipőé is lehetne, a kicsit agresszívabb mintázat a talp közepére és a hátsó fertályra jutott, illetve nyomokban a külső talpél is kapott belőle. Őszintén szólva ennek a mintázatnak semmilyen előnyét nem éreztem sem aszfalton (ez még nem is gond), sem terepen. És terep szó alatt most csak a parkokat értettem. De hát minek is kellene egy füvesített parkba terepmintázat, ugyanolyan hatékonyan lehet ott futni egy országúti cipőben is. Aki nem hiszi, próbálja ki vakteszttel. Nem fogja érzékelni a pázsiton a Citytrail talp és egy normális mintázatú utcai futócipő közötti különbséget. Úgy értem, a mintázatban – a puhaság esetében annál inkább. Sőt az X-Tour talpába erősen beleragadt a föld, pedig nem volt sár, éppen csak nedvesnek lehetett mondani a talajt. És ez akkor sem változott, amikor újra kimentem az aszfaltra: ott sem tudtam megszabadulni a talpba ragadt földtől; a saroknál és a középső részen makacsul tartotta magát. Ez azért is bosszantó volt, mert ezután a kavicságy felé vettem az irányt, és itt ragyogóan beleragadt egy félmaréknyi apró kavics a talpba. Ennyit erről.

Amit a szigeten még tapasztaltam, hogy meredek rézsűn oldalazva is egészen kiváló a cipő oldaltartása, de a felsőrészről majd később. Volt még egy oka annak, hogy a Margit-szigetre mentem. Mégiscsak itt futnak legtöbben a nemzet fővárosán belül, tehát ha valaki parkokon, lépcsőkön, mezőkön és hidakon át fut, akkor elég nagy eséllyel itt is megfordul. Kíváncsi voltam rá, hogy találkozok-e ilyen futóval. Az előzetes tippem az volt, hogy nem. Csak én futkároztam összevissza, ahogy azt a Citytrail életérzés megkívánja. Aztán a végén megláttam egy embert, aki a füvön keresztül fut. Hoppá, én nullát tippeltem, és itt van egy ember. Akkor ez azt jelenti, hogy 100 %-os hibahatárral becsültem, nem vagyok rá büszke. Ha bukméker lennék, már kirúgtak volna. Közelebb kocogtam a Citytrail testvéremhez, gondoltam, hogy meg kell tudnom, milyen cipőben csapat át a parkon, lépcsőkön, hidakon. De rögtön csalódnom kellett, mert egyrészt csak egy padhoz futott oda, ahol nyújtani kezdett, másrészt egy Asics volt a lábán. Tehát az ő lába sem szorult bele ebbe a mesterséges piaci résbe.

És hiába voltak már az első futás után egyértelműek a jelek, még mindig nem akartam elhinni, hogy egy ilyen gyártó mint a Salomon, ezt bírta elénk tálalni. Ekkor láttam meg, hogy Szentedre központtal Ultra Trail versenyt szervez (szponzorál) a Salomon, aminek egyik betétversenye egy Citytrail futam lesz az Óvárosban. Na, akkor, ha a Salomon a nevét adta ahhoz, hogy Szentendre óvárosa kiválóan alkalmas a Citytrail gyakorlására (egyáltalán ezt hogy mondjuk: citytrailezek?), akkor a második és harmadik tesztet itt bonyolítom le. Aki nem ismerné Szentendre óvárosát: macskakő a köbön, lépcsők, park 1 db és igen, a Bükkös-patakon hidak(!). Már értem miért ide hozták a Citytrail versenyt. Legalábbis a marketing anyagok alapján. Én ugyanis itt szoktam futni, ha nem jutok ki éppen a hegyekbe, és hát eddig nem éreztem azt, hogy a lépcsőkön, macskakövön ne lenne jó a mindenkori aszfaltra szánt cipőm. Elébe megyek a találgatásoknak, a 2-3. tesztfutás után már biztos is voltam abban, hogy ide aszfaltcipő kell, és nem Citytrail. Pedig isten a tanúm, rengetegszer átfutottam hidakon. A középtalpról és a mintázatról nem is tudtam meg újat, csak annyit, hogy a lejtőkön lefelé azért érződött egy minimális párnázottság, de ez is inkább csak a sík szakaszokon tapasztaltakhoz mérten.

Viszont a cipő felső részéről csak jót tudok mondani. A szellőzése szerintem teljesen rendben van, nem tudok belekötni. A fűzési rendszer teljesen hagyományos cipőfűző, nem a Salomontól megszokott Quick Lacing System, és a cipő nyelve is teljesen hagyományos. Ezzel együtt a felsőrész kiváló, kiválóan idomult a lábfejemre. Néhány helyen tartalmaz merevítést és erősítést (filmréteg) a vászonrész, de ezeknek mind funkciója van, semmi felesleges díszítés. A sarokrész kialakítása is komfortos volt, megfelelően tartotta a lábam, nem volt benne semmi lötyögés vagy holtjáték, ez is rendben volt. Az orr-rész erősítése különösen tetszett, mert szerintem pontosan olyan mértékű védelmet nyújt, amilyen egy félig városi félig terepre szánt cipőtől elvárható. És ha eddig nagyon kritikus voltam is, ezen a ponton meg kell védenem a cipőt néhány külhoni tesztelő kollégával szemben. Több angol nyelvű tesztoldalon visszatérő kritika volt, hogy a cipő felsőrésze nem nyújt elég védelmet a terepen történő futás során. Mégis milyen védelem kell a parkokban és könnyű kis ösvényeken? Bőven elegendő ennyi. Tíz-húsz évvel ezelőtt a trailcipők esetében általánosan túl volt misztifikálva a védelem, azért voltak olyanok a terepcipők, mint egy tank. Aztán elkezdték olyanok tervezni ezeket a cipőket, akik már jártak, sőt futottak is ösvényeken, ezért nem gondolták azt, hogy ilyen helyekre csak golyóálló mellény szintű védelemben szabad elindulni, különben megsemmisül a futó. Mára szerencsére jóval könnyedebbek lettek ezek a cipők, ennek ellenére néha előkerülnek ezek a régi reflexek, és sokan legszívesebben kevlárral borítanák be a terepcipőket. Az off-road cipők esetében valóban indokolt lehet a fokozott védelem, de egy trailcipő esetében már csak mérsékelten szükséges, egy citytrail cipő esetében meg egyenesen érthetetlen lenne a túlzott védelem. Az, hogy a felsőrészen nem vitték túlzásba az erősítéseket, nagyon jóindulatúan hatott a cipő súlyára. A férfi modell 270 g, a női 230 g. Egyébként a férfi-női modell viszonylatban nincs egyéb különbség.

Fentebb utaltam már a cipő remek oldaltartására, ez tetszett benne a leginkább. Olyannyira, hogy kíváncsiságból külön kipróbáltam egy alföldi, erősen homokbuckás terepen is. A homokbuckák méretük ellenére elég meredek oldalakkal rendelkeznek, és számos terepcipőben elfordult már a lábam, amikor ezeken oldalazva futottam. Számtalan szögben és sebességgel próbálgattam a buckák oldalában az X-Tourt, de meg sem mozdult benne a lábam oldalirányban. Nagyon jól el lett találva a kaptafa formája: a felsőrész elég szűk, de egy normál szélességű lábfejet még nem szorít vagy dörzsöl. Azt hiszem, kijelenthető, hogy ez a tulajdonsága tetszett a legjobban a cipőnek. Viszont éppen ezért szélesebb lábfejű futóknak már szűk lehet az X-Tour felsőrésze. Az alföldi tesztelésnek még egy tapasztalata volt. A laza, homokos talajon jól érezte magát a cipő, ilyen talajra azoknak sem kell nagy csillapítású talp, akik egyébként más talajokon igénylik azt. És beigazolódott az is, hogy nem húsevő növényekkel teli erdőben futva bőségesen elegendő a cipő orr- és felsőrészének védelme, nem volt vele semmi problémám, pedig kifejezetten kerestem a bajt néhány gallyazásban és bozótosban.

A tesztfutások után komolyan elgondolkodtam, hogy kinek tudom ajánlani a modellt. Kik azok, akiknek a cipő paraméterei megfelelhetnek? És ekkor ugrott be, amit a teszt elején írtam a Citytrail és a sprint tájfutás bevezetésének hasonlóságáról. Hát persze, hogy a tájfutók sprint versenyszámára megfelelő lehet ez a cipő, ott aztán tényleg azok a talajtípusok váltakoznak sűrűn, amire elvileg a cipőt tervezték. Sőt a cipő súlya is alkalmas a versenyzésre, illetve gyors futásokhoz még azoknak is ajánlható a keményebb talp, akik egyébként párnázott cipőben végzik az edzéseiket. Akkor számoljunk. Magyarországon kb. 1000-1500 fő között szoktak indulni az említett versenytípus országos bajnokságán. Ha jóindulattal azt mondom, hogy ennek a tömegnek a 10-20%-a ilyen cipőt választ, az bizony még kevés a modell(család) létjogosultságához. A városi tájfutáshoz még hozzáadhatjuk a Salomom Citytrail rendezvényeit, mert a marketingesek rájöttek arra, hogy ha maguktól nem futnak így az emberek (vagy nem ilyen cipőben), akkor szervezni kell olyan eseményeket, amelyek biztosítják a termék létjogosultságát. Akkor hazai viszonylatban ez is jelenthet újabb 100-200 főt. És vannak azok, akiknek egyszerűen az ilyen alulpárnázott cipők jönnek be, plusz még néha rá is térnek az ösvényekre. Ezek számát nem tudom megbecsülni, de abban biztos vagyok, hogy nem az említett típus adja a futók jelentős többségét.

Összességében ennek a Citytrail kategóriának szerintem annyi a létjogosultsága, mint egy IQ tesztnek az Éden Hotelban. Nagyon remélem, hogy más gyártók ebben nem követik a Salomont, és nem jönnek ki valami UrbanTerrain vagy CityOffRoad oximoron kategóriával, mert azt már nem vészelném át mentális sérülés nélkül.

És így a végén azt kell mondanom, hogy nem is annyira a cipővel, hanem a Citytrail kategóriával kapcsolatban vannak ellenérzéseim. Ahogy a tesztelés folyamata menüpontban is leírtuk, hiszünk abban, hogy minden futócipő jó valakinek a lábára, és ez az X-Tourra is vonatkozik. A probléma inkább azzal van, hogy a Salomon ezt a termékcsaládot egy elég széles rétegnek szánta, viszont a véleményem szerint a végeredmény egy határozottan szűk csoportnak lehet megfelelő választás. A cipő számtalan színösszeállításban kapható, ez is azt bizonyítja, hogy a gyár kifejezetten tömegterméknek szánta a modellt. Szerintem elég lett volna egy szín is, mert ez egy erősen rétegmodell. És a kritikám is főleg ennek szól: Ne próbáljuk elhitetni, hogy ez egy párnázott cipő, és aki csak kicsit is le akar néha térni az aszfaltról, az válassza ezt. Az X-Tour bizony jóindulattal is csak egy alternatív cipő lehet azoknak, akik néha letérnek az aszfaltról, nem idegenkednek vagy ismerkednek a naturális futótechnikával, esetleg olyan versenyeken indulnak, ahol váltakozik az aszfalt és a könnyű terep. A teszt végén még annyit megjegyeznék, hogy az X-Tour a Citytrail család bevezető modellje, a következő lépcsőfoknak szánt X-Scream már komolyabb cipőnek tűnik, már ami a talpmintázatát illeti. Ezzel együtt is a két cipő valóban testvérek, mert az az X-Screamnek párnázottsága sem bársonyos puhaságú. És a modell elnevezése is megérne egy külön misét, de nem akarom kimaxolni a fikázást a tesztben. Viszont az, hogy az X-Tour egy alapmodell, legalább az árán meglátszik, csak, hogy még egy pozitívumot leírjak. Sajnos manapság már olcsó futócipőnek számít az a modell, aminek az ára nem hármassal kezdődik. Az X-Tour ára 26 990 Ft, de már rengeteg helyen akciózzák a teszt megjelenésének időpontjában. Ennek két oka van. Egyrészt nem volt egy nagy kasszasiker a cipő (konkrétan két nagyobb kereskedésben is megkérdeztem, hogy mennyit adtak el), másrészt frissiben megjelent a boltokban az X-tour2  is. Ezzel együtt én az eredeti listaárral kalkulálom a cipő Ft/km mutatóját, illetve, mivel egy sima injektált EVA-középtalpról beszélünk, én max. 800 km-t merek becsülni élettartamnak. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy ennyi idő alatt megsemmisül a cipő, de az EVA-talpak jellemzően ennyi km után jelentősen veszítenek az ütéscsillapító képességükből. Mondjuk az X-Tournak ebből eleve nem volt sok, így legalább ez nem fog feltűnni a felhasználónak. Szóval 33,7 Ft/km így leírva nem is annyira rossz, de felhívom a figyelmet, hogy ez saját becslés, mivel a gyár nem közölt becsült élettartamot a cipők talpára, legalábbis én nem találtam. A kedvezményes árakkal mindenki maga el tudja végezni ezt a számítást, nyugodtan hasonlítsa össze más modellek ugyanezen mutatójával, és mérlegeljen.

Mivel a tesztben kissé csapongva írtam le, hogy kinek ajánlható az X-Tour, most pontokba szedve összefoglalom:

Akik ismerkednek a naturális futással (kezdő lépésnek jó az X-Tour)

Sokat futnak parkokban, kavicsos vagy földes sétautakon

Sokat futnak homokos erdei talajon

Tájfutóknak sprint versenyszámhoz

Normál vagy keskeny lábfejű futóknak

Akikre nem igaz a fentiekből legalább egy, azok inkább más modellt válasszanak. És akikre az alábbiak közül legalább egy állítás igaz, szintén ne ezt a modellt válasszák, mert csalódni fognak:

Csak a párnázott futócipőket kedvelik

Széles lábfejűek

Technikásabb terepeken is futnak (közepesen nehéz terepekre az X-Tour testvére, az X-Scream még megfelelhet)

80 kg-nál nagyobb súlyú futók

 

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók