A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Salomon Speedcross 4 teszt

Szike
2016-12-29 18:31:56

Ha megkérdezünk egy futót, hogy mondjon egy tetszőleges trailcipőt, akkor nagy valószínűséggel a Salomon Speedcross fog kicsúszni a száján. Az is ismeri, akinek még soha nem volt a lábán. Népszerűsége töretlennek tűnik, amit rendesen meg is lovagol a francia gyártó, mivel a 3. széria öt éven át volt a gyártósoron, mire 2016 őszére megérkezett a Speedcross 4.  Ha már az éveket emlegetjük, akkor a teszt publikálásának napja előtt, szinte pontosan egy évvel jelent meg a Speedcross 3 tesztünk. Az egy elég részletes és hosszú írás volt, nem akarom magamat az unalomig ismételni, ezért az SC4 esetében főként az újdonságokra fogok fókuszálni. A többi infóért pedig tessék végignyálazni a SC3 tesztet. Azok kedvéért, akiknek nagyon drága az ideje, néhány címszóban összefoglalom az elődmodell fő tulajdonságait.

Speedcross 3 általános tulajdonságok:

  • terep-edzőcipőnek megfelelő súly, versenycipőnek kicsit nehéz
  • a hagyományos (vízálló membrán nélküli) változat belsejéből nehezen távozik a víz, ha egyszer bejutott oda, az ott is marad

Felsőrész:

  • kiváló védelem kövek és gallyak ellen
  • rossz szellőzés
  • fantasztikus illeszkedés és oldaltartás

Középtalp:

  • megfelelő ütéscsillapítás és kövek elleni védelem
  • magas és keskeny sarokszerkezet, kemény felületen instabilitás

Talpmintázat:

  • kifejezetten agresszív talpmintázat
  • sárban és hóban egészen kiváló, etalon a laza felületeken
  • vizes sziklán kicsit csúszik
  • túl lágy gumiötvözet, gyors kopás, éles sziklák, akár egész darabokat ki tudnak vágni a mintázatból

Speedcross 4 férfi modell, egy színváltozat a tucatból

Kezdjük a felsőrésszel, már csak azért is, mert itt történt a legkevesebb változtatás. Ha felületesen szemléljük, akkor gyakorlatilag ugyanaz maradt a lábfejünket körülölelő traktus, mint évekkel ezelőtt volt. Ez igaz is a cipő elejére, hiszen az orr-rész, a hálós felsőrész, a Mudguard védelem, a cipő nyelve és a Quicklace fűző változatlan formában van ott az SC4-en (oké, a Mudguard hangyányit másképp néz ki, de ugyanazt tudja). Viszont nem kegyelmezett a modellváltás plasztik sebészi szikéje a bokát körülölelő gallérnak (kicsit más lett a kialakítása), illetve az Achillesz vonalában a sarokrésznek, ami minimálisan alacsonyabb felépítésű lett.  Utóbbinak két következménye van: a cipő kevésbé támasztja meg az Achilleszt hátulról és oldalról, ami miatt az érzékenyebb bokával rendelkezők – minimálisan – nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Cserébe azoknak, akiknek nincs gond a bokájukkal, szabadabb mozgást enged a cipő, ami kedvez a gyorsabb tempójú futásoknak. Éppen ezért ezt én sem tudom kifejezetten előnynek vagy hátránynak minősíteni, mindenki árazza be magának a dolgot a saját lába szemszögéből. Számomra egyedül ez a részlet tetszett jobban az SC3-ban, mivel ha marasztaló habitusú sárba kicsit jobban bele akart ragadni a cipő talpa, akkor a 3-as széria minimálisan masszívabb sarok-tartása jobban elősegítette, hogy a lábunkon maradjon a cipő. Minden egyéb (védelem, szellőzés, illeszkedés) változatlan maradt. Idáig semmi különös, maradt az izgalom, hogy minden idők No. 1 népszerűségnek örvendő trailcipője merre is tart.

A női színválaszték is gazdag a decenstől, az extravagánsig

A megfejtésért evezzünk is komolyabb vizekre, nézzük meg a középtalpat.

Nem sok feedback jön a talaj felől, a nagy talpvastagság miatt nem igazán tudjuk, mi történik a talpunk alatt. De a határozott talpvastagságnak van másik oldala is: mindenféle „rockstop” vagy egyéb hangzatos elnevezésű műanyag lemez nélkül is maximálisan védve van a talpunk az éles/hegyes kövek ellen. Mondjuk ez a tulajdonság változatlan az első széria óta. A középtalp anyaga sem változott, ellenben ­– velem együtt – annyian nyígtak, hogy túl magas a sarok felépítése, hogy a Salomon nemes egyszerűséggel lenyesett belőle 1 mm-t, „akkor itt van, nesztek, ne rinyáljatok annyit, hanem fussatok” jelleggel. Ezzel a huszáros megoldással hátul 23 mm, elöl 13 mm vastag lett a középtalp. Vagyis a korábbi 11mm-ről 10 mm-re csökkent a drop (a sarok vastagsága pedig 4,2%-kal csökkent). Mielőtt bárki legyintene a csökkentés mértékére, valóban kevésnek tűnhet 1 mm mínusz, de jobban belegondolva ez a drop majdnem 10%-os változtatása. Ha bárki fizetését csökkentik ilyen mértékben, azt is garantáltan megérzi, ahogy futás közben is határozottan érződött, hogy az SC4-ben kicsivel közelebb kerültünk az anyaföldhöz. Stabilabb is lett benne a mozgás, ugyanakkor még így is bőven maradt ütéscsillapítás a sarkunk alatt.

Most, hogy elkezdtük felsorolni a középtalp változásait, rögtön a végéhez is értünk. Ugyanis ennyi a történet. Továbbra is azt mondom, hogy a Speedcross (és még néhány más Salomon trailcipő) akkor lenne az igazi, ha valami plusz ütéscsillapítási technológia beépítésével, vékonyabb talppal készülne a modell, a jelenlegi párnázottság megtartása mellett. Viszont idáig a Salomon kizárólag az EVA talpanyagainak különböző variánsaival operált, semmi zselé/levegő/szintetikus háló rendszerrel nem rukkolt elő. Annecyben, a Salomon főhadiszállásán valószínűleg üzembe állíthattak egy olyan keresőrobotot, ami a tesztelők rinyálásait vadássza le a neten, mivel 2017 tavaszán már a kezünkben is lesznek az első olyan modellek, amelyek talpában ott lesz a régóta hiányolt spéci ütéscsillapító motyó. Egyelőre nem a Speedcrossban, de most már legalább van remény.

A felsőrész és a középtalp változásai itt történtek

A talpbetét a szokásos Ortholite, ami teljesen rendben van, jól tart, komfortos, szárazon jól tapad, egyedül a már évek óta ismert betegsége maradt meg: a túlzott nedvességet nem viseli jól. Ezzel együtt minőségi darab, búvárkodni ne ezzel menjünk, de futni megteszi.

Az SC3 esetében a talpmintázatot emeltem leginkább pajzsra és hordoztam körbe a kedvenc downhill ösvényemen jól teljesítő cipők dicsőségcsarnokában. Első blikkre az SC4 talpmintázata is nagyon hasonló. Pedig valójában itt történt a legtöbb változtatás. Ami maradt, az a Chevron nyilak. A mélységük is változatlan (5-6 mm), ellenben kicsit keskenyebbek lettek és a talpon történő elosztásuk is módosult. A leginkább lényeges változás, hogy csak egész nyilak kaptak helyet a talpon, az SC3 talpszélén még fél minták voltak (kép felső részén bekarikázva). A sarok alatti területen (a lenti képen alul, a Salomon feliratnál) egy folyosó lett kialakítva a mintaelemek között, ami a természetesebb sarok-lábujj átgördülést hivatott támogatni, már ha az olyan kemény terepeken, amire a SC4 szánva van, egyáltalán van két egyforma futólépés és szabályos sarok-lábujj átgördülés…

Mielőtt bárki legyintene, hogy a háromszögek minimális átméretezése és átpakolgatása nem fejlesztés, csak kettő, azaz kettő darab mintaelemre hívnám fel a figyelmet. A talp elején a szélekre került két nyilacska (az SC3-on ez a terület „üres”volt). Az elrugaszkodás közben ezek a talpminta-elemek nagyon fontosak, mivel mindkét oldalon megtámasztják a lábat (a képen alul a talp jobb szélén, két karikával jelölve). Az SC4-ben sokkal stabilabb minden egyes ellépés, mint az előd SC3-ban. Számomra ez volt a legnagyobb pozitívum. Az SC3 ezerszer billegősebb ellépést tett lehetővé, aminek a jelentőségét senki se becsülje le. Mindenki számolja, ki, hogy egy 20 kilométeres futás során hányszor rugaszkodik el egy-egy lábával. Találós kérdés: ha mindegyik elrugaszkodás során csak 0,1%-kal többet kell dolgozniuk a lábszár stabilizáló izmainak az SC3-ban, mint az SC4-ben, akkor a táv végére melyik cipőben (és mennyivel) lesz fáradtabb a lábunk? Na, ugye! Persze nem tudom százalékosan kifejezni a különbséget, de sík terepen és emelkedőkön is az SC4-re tenném le a voksom. Végső következtetés: sose becsüljük le a két legapróbb bizbasz jelentőségét se egy futócipőn, főleg ha az egy Salomon!

Speedcross 3 (felül) vs. 4 (alul) talpmintázat, hasonló, mégis más

És akkor még csak a talpmintázat alaktani változtatásain vagyunk túl, mert szerencsére a gumi anyagát is módosították. Az SC3 talpának stigmája az volt, hogy túl lágy a gumi anyaga, egy-egy élesebb szikla egész darabokat tudott kihasítani belőle. Az átlagosnál keményebb felületen történő tartós használat is szépen, lassan el tudta koptatni. Ennek vége, az SC4-en jóval keményebb, így tartósabb is a gumi… Aminek a tartósságon kívül vannak egyéb szövődményei is: a keményebb talpmintázat kevésbé vesz részt az ütéscsillapításban, ezért (és az 1 mm-el vékonyabb középtalp miatt) az SC4-ben minimálisan alacsonyabb párnázottságot érezhetünk, mint az elődjében.

Ha valakinek a leírás és a képek hatására, erős de ja vu érzése lenne, az azért van, mert az SC4 gyakorlatilag megkapta a Speedcross Pro talpmintázatát. De mielőtt bárkinek kigyúlna a fejében a százas izzó, hogy azonos gumitalp plusz 10 mm-es drop, akkor kaptunk egy olcsóbb Pro változatot, nos, nem. A Speedcross Pro felsőrésze továbbra is teljesen más (többek közt az EndoFit rendszer miatt), és a középtalp esetében is csak a drop azonos az SC4-el, a talpvastagság eltérő. Szóval a talpmintázatot leszámítva az SC4 és a Pro verzió továbbra is két külön ligában játszik (tudásban és árban egyaránt).

A Contagrip talpmintázat továbbra is a Speedcross legnagyobb fegyvere, amit a gyártó is igyekszik hangsúlyozni. A "Play with grip" szlogen is erre hajaz, illetve a teljes Contagrip talpcsaládnak forgattak egy kisfilmet, mondjuk ez nem kuriózum a Salomonnál, ugyanis szinte mindenre van egy videójuk. De legalább nem modellek futnak a terepen patyolat tiszta és élére vasalt ruházatban, hanem hús-vér trailrunnerek. Ügyes termék, ügyes marketing. Aki kellőképpen befogadó egy kis marketingtartalom iránt, az ne nyomja meg a stop gombot az alábbi videóban.

Kihagyhatatlan adat a súly, ami kemény 2 grammal csökkent, így már csak 308-at mutatott a mérleg. A Salomon továbbra is versenycipőnek szánja a modellt, én mindennel együtt inkább egy terep félverseny/edzőcipőnek mondanám. De gyakorlatilag felesleges is skatulyába tuszkolnom a cipőt, mivel az én okoskodásom nélkül is szinte mindenki edzésre és versenyzésre egyaránt használja, szóval ezt helyén kezelik a felhasználók.

Ami a fentiekből futás közben átjött, az több mint bíztató volt. A felsőrész egyetlen érdemi különbségének terepi vetületét már említettem, a középtalp 1 mm-es vékonyítása is előnyére vált a cipőnek. Határozottan stabilabb lett a mozgás a cipőben, sík talajon, köveken és gyökereken egyaránt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezen a területen még mindig lehetne fejleszteni, de az előrelépés tagadhatatlan. Az ütéscsillapítás minimális csökkenése egyáltalán nem zavaró, saras, laza talajon ennek nincs is igazán jelentősége, keményebb felületeken, illetve meredek downhill közben még így is elegendő. A talpmintázat saras, laza talajon továbbra is etalon, a köveket sokkal jobban tűri és a keményre döngölt, fagyos ösvényeken is egyszerűbb a mozgás, ha nem deformálódik ezer felé a talpunk alatt az anyag. Amiben nem éreztem különbséget a korábbi verzióhoz viszonyítva: a vizes köveken továbbra is kicsit csúszós ez a talp. Bár a modell első megjelenése óta jelentősen megszaporodtak a trónkövetelő vetélytársak, a Speedcoss negyedik verziója is az egyik legjobb a sárral és laza erdei talajjal vívott küzdelemben. Téli, havas futásokra is meleg szívvel ajánlom, főleg úgy, hogy a hagyományokhoz híven több féle membrán (Climashield, GoreTex) között választhatnak a száraz zokni hívei. Aki pedig a jég hátán is szeretne megélni, válassza a Spikecrosst. Versenyzésre (trail) akkor ajánlom, ha nem a pehelysúly a fő szempont, hanem a tapadás. OCR felhasználásra szerintem a Salomon palettáján belül is van jobb választás (Fellraiser/Speedtrak), de bizonyos kompromisszumokkal egész jó opció). Alföldi, homokos talajokra is kifejezetten ajánlom (a teszt során a kiskunsági dűnéken is megfuttattam a cipőt), nekem bejött, hogy a nagy talpminták szépen beleharapnak a homokba, illetve a felsőrész védelme miatt bátran tértem le az ösvényekről, akár frissen legallyazott erdőben is megfelelően védte a lábam. Ráadásul a futóhomok volt az a felület, ahol semmi hátrányát nem éreztem a magasabb sarok felépítésnek.

Összességében, ugyan maradt még a 3-as szériából pár megörökölt betegség, de ami fejlesztés történt az jó és előremutató. Ha technológiailag és a futások során tapasztaltak alapján kell választani, akkor én egyértelműen az SC4-re szavazok. És ahhoz sem kell nagy jóstehetség, hogy kijelentsem, a Speedcross még évekig a legnépszerűbb trailcipők között lesz.

 

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók