Második Salomon-tesztünk, és én ismét ostorozni fogok. Csak ezúttal nem a gyártót, hanem azokat a felhasználókat, akik nem rendeltetésszerűen használják a modellt. Én szóltam előre. Persze akinek nem inge, ne vegye gatyára.
A Speedcross 3 mindent megtestesít, amiért a Salomon az egyik kedvelt terepfutó márkám. Világos és jól körülhatárolt koncepciója van a cipőnek, valós igényekre ad választ, precízen van meghatározva a célközönsége és a felhasználási területe, és bónuszként maga a gyártó is elismeri a gyengébb pontjait, hiszen ezek éppen azért vannak, hogy más területen kiemelkedő legyen a cipő. Gyorsan, még az elején vegyük is végig, hogy maga a Salomon hogyan definiálja a Speedcross 3-at.
A katalógus alapján a hívószavak: könnyű, gyors, szuperpontosan illeszkedő felsőrész és kiemelkedő tapadás minden körülmény között (de főként hóban és sárban).
De a hangzatos szöveges jellemzésnél a Salomon továbbmegy. 1−5-ig terjedő skálán adja meg a cipő specifikációját, ezzel is rávilágítva, hogy mely képességeket tettek prioritásba és ennek érdekében melyeket soroltak szándékosan hátrébb. Tehát:
Tartósság: 3/5
Szellőzés: 3/5
Védelem: 3/5
Stabilitás: 2/5
Párnázottság: 4/5
Súly: 2/5
Persze ide jár némi magyarázat is. A védelembe beleérti a gyártó a vízállóságot is, 5-ös osztályzatot csak GTX-membránnal ellátott cipő kaphat a Salomonnál. A nem vízálló modellek eleve max. 4-est kaphatnak (ez a XA Pro 3D modell, ami szinte golyóálló), így még a 3-as minősítésű Speedcross is elég jelentős védelemmel rendelkezik. A súly esetében az osztályzás fordított, az 5-ös értékkel a legnagyobb súlyú cipőket minősítik, tehát a jelen esetben a 2-es egy viszonylag könnyű cipőt jelent. A párnázottság esetében is a Salomon saját modelljein belül tudom értelmezni ezt az értéket, de a többi osztályzat szerintem a globális terepfutócipő-piacon is jól elhelyezi a Speedcrosst. Ami már a katalógus alapján és a cipőt kézbe véve is látszik, hogy kaptunk egy elég magas fokú védelemmel ellátott terepcipőt, amiért cserébe le kell mondanunk a jó szellőzésről, továbbá viszonylag nagy ütéscsillapító képesség mellé csak minimális stabilitás jár, de mivel egy neutrális modellről beszélünk, ez természetes. A tartóssággal majd egy későbbi bekezdésben foglalkozom, viszont a cipő súlyánál elidőznék picit. A férfi modell (UK 8,5; EU 42 2/3 méretben) 310 g, a női modell (UK 5,5; EU 38 2/3 méretben) 260 g. Ez teljesen rendben is lenne egy általános trailcipő esetében, de a cipő nyelvén ott virít a felirat: racing product. 2015-ben egy versenycipőnek már illik 300 g alatt lennie még akkor is, ha olyan nagyszerű védelmet nyújt, mint a Speedcross. A jó osztályzatot szintén azért kapta a cipő, mert a gyártó terepflottáján belül valóban az egyik legkönnyebb cipő a Speedcross, tehát sajátjai között lehet próféta ez a Salomon-modell, de ha a versenytársakat is bevesszük a buliba, akkor bizony már csak váltósúlyban lehet bajnok, a harmatsúly bajnokaihoz még fogynia kell (l. Mizuno Wave Hayate: 249 g).
És még valami: a gyártó egyértelműen definiálja, hogy a Speedcross laza(!) talajra, sárra és hóra van kifejlesztve. Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, a felsorolásból hiányzik a kemény talaj és a szikla.
Kérem, hogy a fenti felsorolást égessük be együtt a retinánkba, és ha valaki a jövőben azokat a tulajdonságokat említi negatívumként, amelyeket a gyártó felsorolt, nyugodtan fel lehet világosítani az illetőt, hogy nem a cipővel van a gond, hanem az ajánlottól eltérő felhasználással.
A felsőrészt jobban megvizsgálva kezdtem átértékelni magamban a teszt elején lefikázott súlyadatot. Ilyen védelem láttán már nem is olyan sok az a 310 g, sőt inkább kezdek meghajolni a Salomon fejlesztői előtt. Kezdjük az orr-résznél, talán az a leginkább látványos. A Speedcross megkapta a Mudguard védelmet, tehát a cipő orrától induló, a talp és a felsőrész találkozása mentén, a sarokrész kezdetéig végighúzódó extra bevonatot, ami a sár és a törmelék cipőbe jutását akadályozza meg. De nem csak ezért felelős: a kövek ellen is remekül védi a lábfejet. Egyedüli hátránya, hogy kicsit merevvé teszi a középtalp anyagát, ezért ez a technológia csökkenti az egész cipő flexibilitását. De engem ez érdekelt a legkevésbé, miközben lefelé csapattam a Bölcső-hegy és a Lom-hegy kőmezőiben, majd a Holdvilág-árok felé véve az irányt még némi húsevő növényzeten is átvágtam. Kövek, szederinda és az erdészet szponzorálásában egy komplett legallyazott erdő, mind jöhetett a cipőnek, egyiktől sem rettent meg. A cipő miatt nem kellett lassítanom, pedig itt nem is az ösvényeken haladtam, hanem a terepen. Persze nem csak a Mudguard keményebb rétege felelős a védelemért, a hálós textilrész is határozottan sűrű szövésű (Anti-debri Mesh), ami az elnevezésének megfelelően távol is tartja az apró törmeléket, és ellenáll a növényzet és gallyak szúró-szakító hatásainak is. Éppen ezért az, hogy rosszul szellőzik, nem nevezhető rossz tulajdonságnak, hanem adottságnak − a valamit valamiért minősített esete. A tesztelést még a nyári kánikulai időszakban kezdtük meg, és egy ekkor készült képpel szeretném demonstrálni, hogy mennyire nem erre az időszakra van optimalizálva a cipő szellőzése. A felsőrész szövött anyagát, néhány négyzetcentiméter híján teljesen átizzadtam. Pedig ez egy kora reggeli futás után készült kép, amikor még nem 30 fok volt, csak 21-22 (igen, direkt feljegyeztem). De ezzel sincs igazán gond, mert a gyengébbek kedvéért oda van biggyesztve egy betűszó a cipő oldalára: M&S, azaz mud & snow, vagyis az egész konstrukció a saras és havas viszonyokra van fejlesztve. Úgyhogy engem is beleértve, ne merjük a szellőzés hiányát számon kérni a cipőn.
A cipő nyelve is teljesen hagyományos lenne… Ha nem lenne ott is egy törmelék ellen védő háló, amihez hozzá is van erősítve a nyelv. Ez a megoldás ad bizonyos fokú szabadságot a felhasználónak, mert a gyári kialakítás megakadályozza azt, hogy a nyelv nagyobb mértékben el tudjon csúszni oldalirányba, de azért kicsit lehet mozgatni, mivel az oldalfallal nincs egybevarrva. A komplett felsőrésszel kapcsolatban meg kell jegyezni, a kaptafaforma határozottan keskeny. Normál lábszélesség mellett egy kifejezetten szorosan illeszkedő felsőrészt fogunk érezni, ráadásul a lábujjak boksza is elég szűkös, ennek ellenére az én körmeimet egyáltalán nem bántotta sem a hosszú futás során, sem a meredek lejtőkön. Ugyanis annyira jól tartja a cipő a lábfejet, hogy az szinte egyáltalán nem mozdul el, tehát nem is nyomódik oda a köröm a keményebb Mudguard anyaghoz, így hiába szűk az egész konstrukció, a megfelelő méret kiválasztásával minimális lesz a feketére festett körmök kockázata.
A felsőrész top-feature díját egyértelműen a Salomon egyik legnagyobb technikai dobása kapja: ez a Quicklace, vagy ahogy egyszer fél füllel hallottam valakitől, a cipőfűző nélküli cipőfűző. Persze fűző része ennek is van, csak kevlárból, továbbá nem kell kötögetni, csak meghúzza az ember, és a gyorsfűzőt berakja a nyelv tetején található zsebbe. Persze ennek is van némi hátránya: például ki kell tapasztalni, hogy mi az ideális szorossága, mert én menet közben nem szeretem kihámozni a fűzőt a zsebből és utánahúzni/kilazítani. Viszont ha már a kezünkben van, hogy mennyire kell meghúzni a fűzőt, többé nem lesz gondunk a kibogozódott masnikkal, a növényzetbe beakadt cipőfűzőkkel, illetve azzal, hogy egy Spartan Race-rendezvényen újra kell kötni a fűzőnket, de a kezünkön lévő 2 kiló sártól ez valamiért nem megy. A Quicklace másik lelkes felhasználói csoportja a tájfutók, a Speedcross esetében el lehet felejteni a fűzők szigetelőszalaggal való ragasztgatását, ez bizony nem fog beakadni és kilazulni semmilyen aljnövényzetben. Ennek megfelelően megszaporodott a tájfutóversenyeken látható Speedcrossok száma, persze ez nemcsak a felsőrésznek és a gyorsfűzőnek, hanem a talpnak is köszönhető, de erről később. Egyébként, ha valakinek elszakadna a Quicklace fűzője, külön is lehet kapni a szakboltokban, de nekem még soha nem kellett ezzel a problémával megküzdenem, pedig már három olyan cipőt elkoptattam a múltban, amelyeknek gyorsfűzője volt. Az, hogy a Quicklace össze van kötve a Sensifit elnevezésű rendszerrel, ami a cipő oldalfalán található, szinte feleslegesnek is tartom kivesézni, mert már a kaptafaforma miatt közel van a tökéleteshez az illeszkedés, a Sensifit inkább már csak bebiztosítja azt, hogy minden lábformára rásimuljon a felsőrész. Egy szó, mint száz: a felsőrész védelmébe és illeszkedésébe nem tudok belekötni, pedig minden tesztcipő esetében nagy az ez irányú igyekezetem. Na jó, egy kis kritikát kicsikarok magamból. Ha tökig merültem a vízben és teljesen átázott a cipő és a zoknim, akkor a meredek hegyoldalakon futva már elfordult benne kicsit a lábfejem, hála a vizes zokninak (a felsőrész nedvszívó képességéről később).
Egyébként – sok trailcipővel ellentétben – a felsőrész védelme nem ér véget a cipő nyelvének vonalában. A bokacsontok alatt is megtalálható a Mudguard anyaga, ami kiválóan véd a kövek ellen. Aki futott már kőmezőben, és full-kontakt jelleggel elkapott a bokacsontja alatti területtel egy élesebb követ, tudja, hogy ez miért fontos. A sarokkehely kialakítása is fokozza a védelmet, az Achilles-ín területét sem kell félteni a külső behatásoktól, bónuszként pedig elég kényelmes kialakítású.
Persze a kényelemhez kell egy olyan betét is, mint amilyen Speedcross 3-ban található. Nem a Salomon fejlesztése, hanem egy külső beszállító, az Ortholite terméke. A talpbetét többkomponensű, amit nemcsak a betétet vertikálisan nézve kell érteni, hanem a saroktól a lábujjakig is. A világos anyag a párnázottságért felel, a fekete (gumiszerű anyag) a megfelelő illeszkedésért és a csúszásmentességért. A betét sarokrészén látható kehelyszerű kialakítást meg talán nem kell dicsérnem, mindenki el tudja képzelni, hogy milyen nagyszerűen körülöleli a saroknál a lábat. Mikor a cipőbe bújtattam a lábam, elsőre a „szoros emberfogás” kifejezés jutott eszembe. Ha kivettük a talpbetétet, láthatjuk, hogy a Salomon is használja a strobel board réteget, ami jelen esetben kék színű. Talán ez az egyik legvékonyabb strobel board réteg, amit láttam, ezzel együtt aktív szerepe van a lábat érő erőhatások csillapításában, illetve mint minden strobel technológiával készült cipő esetében, a Speedcross felsőrésze is ehhez a réteghez van hozzávarrva, illetve a középtalp ehhez van ragasztva. Ha megnézzük a varrás minőségét, szép egyenletes, tartós benyomást kelt. Az egész felsőrész-talpbetét páros esetében egyetlen negatívumot azért meg tudok említeni. Ahogy már utaltam rá, maga a felsőrész anyaga és a talpbetét is remekül magába szívja a vizet pl. ha szügyig merülünk a vízben, ami elég gyakran előfordulhat egy terepfutóversenyen vagy bármelyik akadályfutó rendezvényen. Viszont ha már megszívta magát a cipő, a nedvesség bent is marad. Ez egy rövidtávú versenyen nem gond, de egy hosszabb erőpróbán már kellemetlen lehet. Itt jegyzem meg, hogy a gyártónak erre a problémára is van már válasza, úgy hívják: Salomon Fellraiser. Viszont a Speedcross is nedves, saras körülményekre lett tervezve, ezért nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy van a nedvességnek az a foka, ami már nem fekszik a cipőnek. Persze erre lehet megoldás a GoreTex membránnal ellátott változat, ami jó is egészen addig, amíg a víz szintje a bokánk vonala alatt található. Mert, ha megmerítkezünk nyakig egy vizesárokban, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy a bokánknál be fog folyni a víz a cipőbe, viszont ki már nem fog jönni, mert a vízálló membrán tényleg vízálló… Ezért én általános trail felhasználásra (laza talajjal, sárral, porhóval) a Speedcross 3-at ajánlom, latyakos, pocsolyás, enyhén vizes futásra a Speedcross 3 GTX-változatát, míg az akadályfutásokra, ahol még a testnyílásainknál is ki-be folyik a víz, inkább a Fellraiseren gondolkodnék el. Hogy miért? Ki tudja, lehet, hogy egy tesztben fogjuk majd elmondani…
Nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a Speedcross is csak egy egyszerű EVA-középtalpat kapott, ami önmagában nem baj, hiszen semmi gond nincs a párnázottság mértékével, bár senki ne várjon földöntúli puhaságot, csak annyit, amennyi az ösvényekre pont elég. Pontosabban kétféle EVA-anyag kompozitjából áll a talp, amit a Salomon Lightweight Muscle névre keresztelt, jelentsen ez bármit is. Úgy értem, a nevén túl semmi érdemit nem lehet róla tudni a „rugalmas, vékony és könnyű” marketinges hívószavakon kívül. Az egész középtalp – és a cipő – koncepciójában ott érzek némi bizonytalanságot, hogy ahhoz, hogy az alkalmazott EVA-anyaggal elérjék ezt a megfelelő ütéscsillapítást a sarok alatt, elég nagy vastagságú réteget kellett beépíteni. A sarkunk 20 mm-re van a talaj fölött, a lábfejünk 9 mm-re (plusz a talpmintázat), tehát 11 mm-es a drop, ami önmagában még nem lenne hatalmas probléma, csakhogy a Speedcross sarokszélessége elég keskeny. Magas sarok + keskeny felépítés = instabilitás. Bizony, a Speedcrossban futva jobban oda kell figyelni a bokánkra, nekem konkrétan kétszer bicsaklott meg a lábam benne, pedig nincsenek gondjaim a bokaszalagjaimmal. Rögtön hozzá is teszem, hogy mindkétszer kemény talajon futottam, ami nem a Speedcross első számú felhasználási területe, a saras ösvényeken, illetve a puhább, laza felszínű erdei talajokon egyáltalán nem volt ilyen problémám. Csak néha elkerülhetetlen, hogy egy puha talajra fejlesztett cipővel keményebb felületre rátévedjünk, ilyen esetekben tényleg figyelni kell a bokánkra. A középtalp nem kapott plusz védelmet a kövek benyomódása ellen, de itt is csak ismételni tudom a korábban leírtakat: a Speedcross nem is köves, sziklás terepre lett hangolva, hanem puha, sarasra. Ezzel együtt nekem nem volt hiányérzetem a talp védelmét illetően a kövesebb szakaszokon sem, viszont ha valaki bármelyik alpesi terepen rendezett trailversenyben gondolkozik, nem biztos, hogy a Speedcross 3 a legjobb választás. Ezt azért írom le ilyen konkrétan, mert az UTMB-ről és hasonszőrű versenyekről készült videókban elég gyakran lehet a futók lábán látni a Speedcross cipőket. Értem én, hogy népszerű a cipő, és ezeken az említett versenyeken is lehetnek saras szakaszok, de mégiscsak a kövek és sziklák dominálnak az Alpokban. Oda pedig van jobb cipő, még a Salomon kínálatán belül is. El is fogom árulni, melyik, de ehhez még tovább kell olvasni. Az egész középtalppal kapcsolatban újra csak az jutott eszembe, amit már évek óta gondolok a Salomonról. Nagyon időszerű lenne már egy kicsit továbbfejleszteni a cipőik középtalpának anyagát, ha nem is raknak bele plusz ütéscsillapító technológiát, legalább az EVA-anyagokon bütykölhetnének egy kicsit. Jót tenne a súlynak, a talpvastagságnak és a flexibilitásnak egyaránt. Ha csak egy kicsit is fejlődnének ezen a területen, támadhatatlan lenne a Speedcross, hiszen a felsőrész nagyon rendben van, lenne egy jó középtalp (alacsonyabb sarokkal) és mindezek aljára jöhetne a jelenleg is használt M&S Contagrip talpmintázat.
Na, ez utóbbin viszont ne változtassanak, hacsak valami csoda folytán nem tudnak még ennél is jobbat alkotni. Azt hiszem, nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne áradozott volna a Speedcross tapadásáról. Nincs is ebben nagy csoda, hiszen a 5 mm méretű nyíl alakú minták szinte harapják a puhább talajt, ha én nevezhettem volna el a cipőt, biztosan így hívnánk: Salomon Erodator. Egy kisebb zalai dombot könnyedén le lehet erodálni a cipővel. És itt térnék vissza az elején pedzegetett tartóssági szemponthoz. Visszatérő kritika a külső talppal kapcsolatban, hogy hamar kopik, köves talajon akár egy-egy talpmintadarab is le tud válni. Ja, kérem, ha köves talajon használjuk, akkor ne is csodálkozzunk ezen. A biztonság kedvéért ideírom, hátha valaki csak ezt a bekezdést olvassa: a Speedcrosst laza, puha talajra tervezték. És ha valóban puha talajon használjuk, nem fog idő előtt amortizálódni a talpmintázat. Ennyi. És nemcsak kopik, de a kemény talajon ráadásul még kevésbé is tapad. Ez annak köszönhető, hogy a nagyméretű, puha anyagú talpminták minden irányban deformálódnak a kemény talajjal találkozva, tehát nem tudják betölteni szerepüket. Egyébként ezt érezni is lehet kemény ösvényen futva; én futás közben szinte kerestem a cipővel a lazább talajt. Persze ha valakit mindez nem zavar, el lehet benne száguldozni a keményebb talajon is, de én biztosan sajnálnék egy több mint 30000 Ft-os cipőt idő előtt tönkretenni csak azért, mert nem arra használom, amire való.
Sőt mostanában többször láttam a városban utcai felhasználásra befogott Speedcross cipőket, és én ugyan elég faarcot tudok mindenhez vágni, de ezt látva úgy kitágulnak a pupilláim, mint egy kezdő heroinistának egy kiadós trip közben. Az aszfalton néhány futás alatt le lehet gyalulni ezt a mintázatot, tehát ne vigyük oda!
A tesztfutások során is akkor jöttek elő a Speedcross 3 erényei, amikor vagy letértem az ösvényekről, és az avarban futottam, vagy amikor megérkeztek az őszi esők, és merő takonnyá váltak az erdei utak. Továbbá amikor olyan területekre merészkedtem, ahol a lejtőszög értéke magasabb volt az IQ-mnál. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy a cipő talpmintázatának képességei meghaladták a tesztelőét, mert néhány meredek falú horhosnál ugyan még jól tapadt a cipő talpa, de én már összebarnáztam a gatyámat, és úgy döntöttem, hogy olyan helyen nem futok le max sebességgel, ahol a zergék is csak csukott szemmel mernek leereszkedni. Azt hiszem, lehet azt mondani, hogy futás szempontjából nagy downhill fanatikus vagyok, de a Speedcross lehetőségeit nem mertem minden helyzetben kiaknázni. Ez a jó terepcipő ismérve, amikor nem a lábbeli képességei miatt kell lassítani, hanem a futó parázik be. Hozzáteszem, hogy van az a mély sár, ahol már a Speedcross talpa is kapitulál, de az biztos, hogy ebben a műfajban a TOP 3-ban van, a nem szöges talpú futócipők mezőnyében (egyébként van belőle szöges változat is). És hogy mennyire saras viszonyokra tervezték: viszonylag jól tisztul a sártól a mintázat, nem tapad a talpunk alá a fél középhegység, ha kicsit is saras a terep. Azért, hogy ne csak dicsérjek, halkan megjegyzem, hogy a vizes sziklákon már nem muzsikált olyan jól a talp, ott bizony csúszkáltam. Ezen egy kicsit meg is lepődtem, mert elég lágy a gumi anyaga, tehát elméletileg jól kellene tapadnia a vizesebb sziklán is.
Ha sikerülne a középtalp anyagán fejleszteni úgy, hogy azonos ütéscsillapításhoz kisebb sarokvastagság párosuljon, illetve sikerülne 10-15 grammot lefaragni a cipő súlyából, nálam nagyon közel lenne a tökéletes minősítéshez a cipő. És ebben az esetben a szellőzés hiánya sem érdekel, mert én a Speedcrosst a tökön-babon át való csapatáshoz használom, illetve a téli és saras futásokhoz, így inkább a védelemre szavazok, mint a szellőzésre. A hosszú nyári trailfutásokra meg van ezer másik elérhető futócipő, ami jól szellőzik. Mindent tessék arra használni, amire való (ezt írtam már?). Persze ez rossz hír azoknak, akik egyetlen trailcipővel szeretnének minden helyzetben, terepen és időjárási körülmény között boldogulni, mert vagy vesznek egy általános trailcipőt, ami kicsit mindenhova jó, de igazából sehol sem tökéletes, vagy elkezdik halmozni az olyan speciális cipőket, mint a Speedcross 3. Anyagilag nyilván az első variáció a csábítóbb, de ha valaki a futásai többségét terepen bonyolítja, azoknak javaslok legalább két terepcipő párhuzamos használatát. Az egyik lehet egy hagyományos terepcipő, ezek általában jól viselkednek száraz körülmények között, és vannak köztük jól szellőzők is, illetve mellé egy olyat, mint a Speedcross 3, ezt lehet télen és sárban tiporni (no meg ösvényről letérve is). Ráadásul a két cipő ugyanannyi idő alatt fog elhasználódni, mint ha egymás után vennénk két cipőt, csak így tudunk ahhoz nyúlni, amelyik éppen jobb választás az aznapi terepre.
Aki pedig jellemzően a melegebb félévben gyűjti a kilométereket a terepen, tehát inkább a csontkemény ösvényekkel találkozik, viszont nem szeretne lemondani a Speedcrossról, válassza a Salomon Speedcross Vario modellt, amit kifejezetten a keményebb talajokra fejlesztett a gyártó.
Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.
