A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Salomon Sonic Pro teszt

Szike
2016-08-26 18:13:59

Welcome on the street! Régóta a levegőben volt, sokan vártuk is, hogy a Salomon brand – ami gyakorlatilag letarolta a világ trailcipő-piacát – megjelenjen az aszfalton. Szépen előkészített hadjárattal, először a door to trail (aszfalt/terep vegyes felhasználású), majd a citytrail-cipőket deszantos hadosztályként ledobták a frontvonalak mögé, ahol igazából nem kerültek konfliktusba a versenytársakkal. Majd, amikor a futók kedvezően fogadták az előőrsöket, direkt offenzívába váltottak át, amiben az elit alakulatot a kifejezetten utcai harcokra (aszfaltra) kiképzett Sonic termékcsalád jelenti. Termékcsalád, mert rögtön három modellel indítottak, igaz, hogy ezek ugyanarra az alapra épülnek. Az aszfaltcipők frontján már komolyabb ütközet várható a rivális brandek cipőivel, de nagyon úgy néz ki, hogy a Salomon eltökélt ebben a háborúban, így mostantól komolyan kell venni a francia gyártó aszfaltcipőit is.

Az alapmodell (a lenti képen balról jobbra haladva) a Sonic Aero, majd következik az általunk is tesztelt Sonic Pro – a Salomonnál a Pro elnevezés a professional kifejezésre utal, tehát a haladó futókat célozza, akik versenyeznek is – és a trónon ebben az esetben is az SLAB Sonic ül, ami a top versenyzői babérokra törő futók cipője, ennek megfelelő árképzéssel… Az  alapkoncepció azonos mindhárom változatnál, a középtalpban minimális eltérések vannak, inkább az egyéb technológiák halmozásában és a felsőrészben vannak az érdemi különbségek. Hogy átfogó képünk legyen a teljes termékcsaládról, talán a középen elhelyezkedő Pro változat letesztelése tűnt a leginkább indokoltnak, ennek megfelelően választottunk tesztalanyt.

Ahol erősen látszik, hogy nem tudták vagy nem merték elhagyni a terepes reflexeket, az a cipő felsőrésze. Egyrészt nem lehet nem észrevenni, hogy a Sonic sziluettje kísértetiesen hasonlít a Salomon Sense Ultra 5 SG fizimiskájára (a két cipő az alábbi képen); az SLAB Sonicot pedig többen az SLAB X Series (a két cipő az alábbi 2. képen) egyenes ági leszármazottjának tekintik, nem alaptalanul. Az említett modellpárokat egymás alá tettük a képeken. Finoman szólva, találunk bennük hasonlóságot.

A gyáriak nem is tagadják, hogy erős inspirációt merítettek a Salomon LAB korábbi szériáiból, amire a cipő orrán lévő LAB felirat is utal.

Akármennyire is büszkék a fenti hasonlóságokra a franciák, a Salomon korábbi trailcipőire általában igaz, hogy a szellőzés és a védelem közül általában az utóbbiban erősek. Ami a terepen még védhető, de jelen esetben egy aszfaltcipőről beszélünk. A Sonic Pro ugyan fantasztikusan könnyű (férfi eu 42 2/3 240 g, női eu38 2/3, 190g), mégsem látunk át a felsőrész hálós anyagán, ami olyan sűrű szövésű, mint egy trailcipőé. De az orr-rész védelme is jóval erősebb, mint a hagyományos aszfaltra gyártott futócipők esetében, mivel egy határozottan kemény és méretes műanyag merevítés veszi körbe a lábujjakat, és nemcsak oldalról, hanem felülről is be lettek zárva a körmeink. El is bizonytalanodtam, hogy a Salomon esetleg a Sonic családot is a City Trail kategóriába sorolta, de nem. A franciák szerint az aszfaltra is kell annyi védelem, mint egy lazább ösvényre… Szerintem meg nem, de mivel a cipő súlyán nem érződik a túlzott védelem, ezért túl is tettem magam ezen. Egészen az első futásig, amikor is néhány km után meg lehetett fogalmazni a legnagyobb kritikát a Sonic Próval szemben: a felsőrész szellőzése erősen közelít a nullához. Ebben a legnagyobb ludas a hálós felsőrész, ami igazából nem is hálós, annyira sűrű a szövése, hogy ha belenézünk a cipő belsejébe, a napfénynek csak töredéke jut át az anyagon. És csodák nincsenek, egy ilyen sűrű anyag szellőzését össze sem lehet hasonlítani az olyan cipőkkel, amelyeken szinte átlátni. Bár lehet, hogy a gyártó a magyar piacra optimalizálta a cipő felsőrészét, ahol a tartósság mítosza olyan szinten van túlfetisizálva, mint egyes kultúrkörökben Chuck Norris munkássága. Hiszen csak idehaza elvárás, hogy egy kb. 1000 km élettartamú talppal ellátott futócipő felsőrészén még 4000 km után se legyen szakadás. Ugye.  Majd meglátjuk, hogy ha a felsőrész rosszul szellőzik, akkor legalább később szakad-e szét…

Az orr-rész műanyag falán sincsenek szellőzőlyukak, továbbá az sem segíti a lábak hűtését, hogy az Endofit rendszer egy plusz rétegként simul a lábfejünk középső részéhez. Mondjuk az Endofitnek legalább van egy nagyon jó tulajdonsága is: fantasztikus tartást ad a komplex felsőrésznek, tökéletesen simul a lábra a cipő.

A szokásos Sensifit rendszer is ott van a cipőn, ezen keresztül húzza rá a fűző a cipő külső oldalfalát a lábfejre, de ez már annyira evidens egy Salomon cipőn, hogy nem is írok róla többet. Ami még pozitívum, hogy a Pro változat megkapta a Quicklace fűzőt is, ami nagyon jót tesz a felsőrész tartásának és illeszkedésének, arról nem is beszélve, hogy így annak sem lesz gondja a rakoncátlan cipőfűzőkkel, aki versenyezni szeretne a cipőben – merthogy a Sonic Pro arra is alkalmas, de erről később. A Quicklace-t nem kapta meg sem az olcsóbb Sonic Aero-változat és teljesen érthetetlen módon lemaradt a legdrágább SLAB Sonicról is, ahol hagyományos cipőfűzőt kötögethetünk… Akik rendszeresen futnak terepen, ráadásul találkoztak már a Salomon Quicklace fűzőjével, azok szinte kivétel nélkül szeretik, azonban akik kizárólag aszfalton futnak, általában idegenkednek tőle. A Salomon meg úgy oldotta meg, hogy a Sonic családban van is hagyományos fűző meg nincs is, valami oknál fogva az árban és tudásban középen elhelyezkedő Pro változat kapta a gyorsfűzőt…  És ha már feljebb elpöttyintettem a versenyzés szót, egyértelmű, hogy a cipő a gyors futásokra is alkalmas. Ezzel kapcsolatban először nem értettem az Achilles-rész kialakítását, ami nem vádolható azzal, hogy agyontervezték volna. Szimmetrikus és nincs benne metszés az Achilles számára, tehát a lehető legegyszerűbb kivitel. Ellenben nem kúszik fel magasan az Achillesünk mentén, tehát azért bőven hagy szabad mozgásteret. Nem tudom, mennyire szándékos, hogy ennyire konzervatív a sarokkialakítást koncepciója, de egy dolgot elértek vele: hogy megfelelő tartást ad a hosszabb távokhoz, ám viszonylag szabad mozgást is biztosít a gyorsabb, rövidebb futások során. Az SLAB Sense Ultrán bevált, annak a gyorsaságára senki nem tett panaszt, ezért a Sonic is megkapta a régebben fejlesztett sarokkehelyt. 

Felsőrészen bőven találkozunk a flexfilm-erősítésekkel a lábfejtől, az oldalfalon át egészen a sarokrész és a középső harmad varrásának megerősítéséig. Nem meglepő a pillekönnyű erősítések erőltetése, egyértelmű, hogy a cipő fejlesztésének egyik sarokköve az alacsony súly volt, amit valahogy el kellett érni. Így a felsőrész zárásaként rögtön hozzá kell tennem a szellőzésre vonatkozó kritikámhoz, hogy a Sonic Próval szembe az  SLAB Sonic-változatnak határozottan jó a szellőzése, ami nem meglepő, hiszen azon valóban hálós szerkezetű a felsőrész. Jó választás azoknak, akiknek fontos, hogy ne legyen csatak víz a lábuk… És akiknek megengedi a pénztárcája…  És ha már tesztelés: a Sonic Pro szellőzésének hiánya megmutatta, hogy a különböző technikai futózoknik mennyire eltérő mértékben vezetik el a lábunktól az izzadtságot. Nekem egy vékony, Lasting RNE zokni működött leghatékonyabban a cipőben, határozottan jól vezette ki a vizet a bokám felé. (Azt hiszem, az egy külön írást megérne, hogy egy-egy zokni milyen jó néhány cipőbe és mennyire nem passzol néhány másikba…)

Középtalp: itt kell megemlíteni Simon Bartold nevét… Mielőtt bárki nekiesne a guglinak, elég róla annyit tudni, hogy az egyik leginkább elismert biomechanikai szakember. De ami ennél is fontosabb, hosszú éveken át az Asics futócipőinek fejlesztésében vett részt, vannak olyan vélemények, hogy egyenesen ő tette naggyá a japán gyártót. Nos, a Salomon pár éve „leigazolta” a mestert, ami hatalmas fegyvertény, és rögtön szabad kezet is adtak neki a Sonic család megtervezéséhez. Az egyértelmű, hogy Bartold a középtalpra koncentrált, mert láthattuk, hogy a felsőrészen vagy már korábban is alkalmazott megoldásokat vetettek be, vagy olyanokat, amelyek kritizálhatók. A felsőrésszel szemben a középtalp esetében látszik a rengeteg munkaóra és fejlesztés, mert szinte támadhatatlan a konstrukció, ráadásul nem simul bele a mai futócipő-palettába, hanem sikerült valami újszerűt kitalálni. Pontosabban a többi gyártó is megy ebbe az irányba (pl. Adidas Ultra Boost, Nike Air Zoom Elite és Lunar Tempo, New Balance Wazee,  Mizuno Wave Catalyst és Wave Sayonara, Asics Gel DS Trainer, Brooks Neuro stb.) de vegyük figyelembe, hogy a Salomon most debütál az aszfalton, és elég tökös húzás rögtön egy multifunkcionális (edzésre és versenyzésre is bevethető) családot megalkotni. A többi gyártó egy hatalmas és változatos utcai futócipő palettába szerepeltet egy-egy ilyen modellt, amivel nem vállalnak túl nagy kockázatot, a Salomon viszont megalkotott egy koncepciót aszfaltra, és azt viszi végig következetesen – ez látszik a jövő évi modelljein is. Így, hogy előre az egekbe emeltem a Sonic Pro talpát, nézzük a részleteket. Először is egy teljesen új (EVA-) alapú középtalpat alkotott meg a Salomon. Egy kettős sűrűségű EVA-talpszerkezetet kreáltak, ahol a nagyobb terhelésnek kitett területet (sarok alatt) egy puhább anyaggal látták el, ami Energy Cell névre hallgat. A talp középső részén, illetve a lábfej alatti részen pedig az Energy Cell+ nevű anyagváltozatot használták, ami kevésbé puha, így az elrugaszkodás során kevesebb energiát nyel el, több jut az aszfaltra, így hatékonyabb lesz a futólépés. Itt még mindig megkaphatja kritikának a Salomon, hogy kizárólag EVA-anyagot használ a középtalpban, nem tesz az aszfaltcipőjébe valami plusz ütéscsillapító anyagot. De gyorsan hozzá is teszem, hogy az EVA-talpak közül az egyik favoritom lett az Energy Cell, mivel extra könnyű súlyú és a vastagságához képest jól csillapít. Másrészt 2017 tavaszán már ott lesz bizonyos Sonic modellekben a várva várt új ütéscsillapító anyag, tehát a Salomon is megalkotta a saját Gel/Air/Wave/Everun/Powergrid rendszerét, de hogy ez pontosan milyen (és mi a neve), arról majd jövőre írunk, ha a boltokban is megjelenik.

Abból is látszik, hogy a középtalp határozza meg leginkább a Sonic Pro karakterét, hogy a legtöbb futás utáni feljegyzésem ehhez a cipőrészlethez kapcsolódik. Talán az első olyan versenyzésre és általános edzésre tervezett futócipő, aminek a talpát valóban alkalmasnak éreztem arra, hogy hosszabb (15 km felett) és gyorsabb futásokat (4:00 p/km-en belül) egyformán komfortosan letudjak. Eddig a hasonszőrű cipők inkább a gyors tempót támogatták, de a hosszabb távokon általában inkább csak túlélni lehetett az edzést, komfortról kevésbé volt szó. Itt értettem meg, hogy a Sonic sarkának külső íve miért nincs lecsapva/felkerekítve, mint megannyi edző-/félversenycipőnek.  Ez a sarok alatti kb. 2 mm anyagtöbblet is azt a célt szolgálja, hogy a hosszú futások során elegendő ütéscsillapítás álljon rendelkezésre. Viszont ezzel együtt elég gyors is maradt a cipő, szóval az említett részletet jól mérte ki a patikamérlegen a Salomon. Persze senki se gondoljon földöntúli párnázottságra, de ez a rafinált Bartold pont annyi ütéscsillapítást tervezett a talpba, ami még nem túl sok egy gyors cipőnek, de nem is túl kevés 10 km felett. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a Sonic Prót mindent egybevéve 75-80 kg-os súlyig ajánljuk a hosszabb futásokhoz. Ha valaki kizárólag rövidebb távokra és versenyzéshez szeretne egy külön cipőt, akkor ennél magasabb testsúllyal is megvásárolható. A turpisság a középtalp vastagságában is folytatódik, ami elöl 16 mm vastag, hátul 24 mm, tehát a drop 8 mm. Nem mondanám vékony talpnak, de ezt a hosszabb távokon annyira nem is bántam. A 8 mm-es drop pedig kifejezetten telitalálat, mert éppen azon a határon mozog, ami az érzékenyebb vádlival rendelkező futókat sem bántja (ők a magasabb dropot igénylik), de a gyorsabb és naturálisabb mozgást preferálók is már el tudják fogadni.

A saroktól lábujjig történő átgördülés is példás, ami nem is csoda, mert a fejlesztő team feje mégiscsak egy biomechanikus. Személy szerint úgy gondolom, hogy a kiváló átgördülést négy különböző tényező megfelelő összehangolásának köszönjhetük. Az első a már említett 8 mm-es drop, ami ideális középút a viszonylagos párnázottság és gyors átgördülés között. A másik a talp hátsó harmadában elhelyezkedő mély, hosszanti árok, ami a talp középső részéig egy egységet alkot, majd a cipő lábfej alatti harmadában két különálló és jóval keskenyebb árokban folytatódik, egészen a lábujjak vonaláig. A harmadik tényező a cipő talpának közepén induló, szürke színű 3D Profeel Film, ami az egyik kedvenc Salomon-technológiám. Kettős szerepe van: aszfalton éppen a megfelelő torziós mozgásokat szabályozza, ez köti össze az átgördülésért felelős hosszanti árok hátsó és elülső szakaszait. Arról nem is beszélve, hogy – a Salomon X-Scream 3D GTX tesztben már megénekelt módon – visszapattanó íj formájában visszaad némi mozgási energiát az elrugaszkodó fázisban. A másik fő szerepe a terepen van, ahol is véd az éles-hegyes kövek szúró hatásától. Utóbbinak egy aszfaltcipőnél nincs túl nagy jelentősége, de mivel a Profeel Filmben az a zseniális, hogy a súlya szinte nulla (mivel egy valóban filmréteg vastagságú TPU-bevonatról van szó), én csak örülök, ha minél több cipőbe belepakolják. A negyedik tényező a cipő flexibilitása, de erről bővebben majd később.

Ami még a középtalp leírásához kívánkozik, hogy a komplett Salomon aszfaltcsalád neutrális, egyetlen stabil modellt sem tartalmaz, ami a mai futócipők világában kimeríti a mulasztásos törvénysértés fogalmát. De semmi tévedésről nincs szó, nagyon is tudatos koncepció ez a Salomon részéről, sőt annyit elárulhatok, hogy a jövő évi kibővített Sonic család sem fog stabil modellt tartalmazni. Bartold úr és a Salomon nagyon következetes ebben, tudományosan alá is támasztják a dolgot, de az érveiket majd csak jövőre mutatjuk be, ha már kiteljesedett a gyártó aszfaltflottája. Addig mindenki szépen, kulturáltan tépelődjön magában, hogy mi lehet a megfejtés.

A talpbetét a már megszokott Ortholite, hozza a szokásos színvonalat, de igazából ez is olyan, mint bármelyik utcai futócipő betétje. Átlagos vastagságú, szintén EVA-anyagból van (meg az Ortholite saját keverékéből), és a trail modellekben használt Ortholite betétekkel szemben nem tartalmaz gumírozott részt. Ettől függetlenül nem csúszkáltak a zoknik rajta (minden futásnál másik zoknival próbáltam) és komfortos volt.

Ezek után a külsőtalp már csak hab a tortán, ahol igazából megint csak nem vállalt túl nagy kockázatot a gyártó, hiszen olyan talpmintát használtak fel, amit egyszer már megcsodálhattunk a 2015-ös SLAB X Series cipőn. Na jó, a lábujjak alatti részen kicsit módosítottak. De ez nem is baj, hiszen a Contagrip talp nagyszerűen működik száraz és vizes aszfalton egyaránt. Egyetlen érdemi különbség van a Sonic külső talpában: az elülső talprész belső oldalán, ahol az elrugaszkodás a leginkább igénybe veszi a talpat, szénszálas (a talpról készült képen fekete színű) megerősítést alkalmaztak.

Magyarul a korábbi talpat anyagában áthangolták aszfaltra, icipicit reszeltek rajta és kész. A hagyományos városi aszfaltos, murvás futásokon kívül egy emelkedős-lejtős résztávozást is sikerült beletenni a cipőbe, de a Skanzen-Pap-rét közti erdészeti aszfaltút éles kanyarjaiban, még esőben és nagy sebesség mellett is maximális volt a cipő tapadása. Azt hiszem, ezt a futást élvezetem legjobban a cipőben, mert előjött az összes előnyös tulajdonsága, viszont a hűvösebb időben nem volt gondom a szellőzés hiányával. Sőt a Contagrip talp nagyon tetszett a száraz földutakon is. Akármennyire is aszfaltcipő, a gumitalpat egy vegyes felhasználású (aszfalt/könnyű terep) cipőről vették át, így az lenne a csoda, ha nem működne könnyű terepen. És hogy ez hol kamatoztatható leginkább? Akármennyire is vékony szeletét adják a tájfutók a teljes hazai futóközösségnek, nem bírom ki, hogy meg ne említsem: a Sonic Pro több mint ideális választás a városi körülmények között rendezett sprint versenyszámra (könnyű, gyors, ugyanakkor megfelelően véd és bónuszként ott van a Quicklace fűző, ami soha nem fog kikötődni akkor sem, ha éppen egy cserjesoron gázolunk át). Sőt még akkor is ideális választás, ha a városi környezetbe vegyítenek némi parkos és könnyű erdei etapokat is, hiszen a fenti erényekhez még a Contagrip talp megfelelő tapadását is hozzá lehet tenni. (Úgyhogy ezúton is üzenem az érintetteknek, hogy most senki se kuncsorogjon a tesztcipőért, mert megtartom magamnak a Sprint Ob-ra).

A teszt vége felé közelítve nem állom meg, hogy előhozzam a cipő flexibilitását, leánykori nevén hajlékonyságát. Pontosabban azt, hogy a mértékadó futómagazin szerint kifejezetten rossz a cipő hajlékonysága. Én elhiszem, hogy ők laborban méricskélik a cipő fizikai paramétereit, de nem tudom komolyan venni azt a labort, ami egy olyan cipőt, aminek a talpát egy ujjal könnyedén behajlítok, merevnek titulál. Hadd demonstráljam ezt egy, a saját „laboromban” készített képpel.

Ebből is látszik, hogy most kezdődött el a Terminátorban megjövendölt kataklizma, miszerint a gépek megpróbálják átvenni az irányítást. Ma még csak egy flexibilitásvizsgálatot szabotálnak el, holnap meg átveszik a teljes hatalmat. De nem csak ujjal nyomogattam a csukát, tettem bele a km-t is rendesen, de én az elsőtől az utolsó méterig azt tapasztaltam, hogy a Sonic Pro bizony az átlag futócipők közül a kifejezetten hajlékonyak közé tartozik. Értelemszerűen ez a gyorsabb futásoknál érződött fokozottan. Maradjunk annyiban, hogy egy futócipő végső minősítése mégis csak futás közben dőljön el, ne egy laborban…

Összegezve a Sonic Próban futott km-ek tapasztalatait: kicsit olyan, mintha a fejlesztés alatt az energiák és az igyekezet nagyobb része a középtalpra lett volna irányítva, a felsőrészt és a talpmintázatot pedig letudták a korábbi megoldásokkal. Bár valljuk be, hogy ez még mindig jobb, mintha fordítva történt volna… A gyerekbetegségeket még meg lehet gyógyítani, mindennel együtt soha rosszabb aszfaltos debütálást ne kívánjunk egy trail brandtől. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy 2017 tavaszára módosul és bővül is a Sonic család. Egyrészt éppen a mostani siralmamat kezeli le frappánsan a Salomon, mert a jövő évi modell egy jó kis hálós felsőrészt kap, illetve a lábujjak is sokkal komfortosabb cellába lesznek zárva, hogy a már említett új ütéscsillapítási rendszerről ne is beszéljek – mert a középtalppal már most sincsenek gondok. Viszont a Sonic Pro változatról is eltűnik majd a Quicklace és hagyományos cipőfűzőt kap, annak érdekében, hogy egyetlen aszfaltbetyár szemizma se kezdjen el rángatózni, hogy ezt most hogyan is kell megszorítani. Bővülés alatt pedig azt értem, hogy a mostani három helyett már öt változat között lehet keresgélni a számunkra ideális megoldást. Kíváncsian várjuk azokat is, addig pont el lehet használni a mostani Sonic példányainkat…

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a  futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók