A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

New Balance 910v1 teszt

Szike
2015-06-21 00:20:00
New Balance 910v1 teszt

Szándékosan választottam ezt a modellt az első tesztelt terepfutócipőnek annak ellenére is, hogy az írás megjelenése után néhány hónappal már kifutott modellnek számít majd a cipő. A 910v1 még 2013 nyarán jelent meg, tehát nem a legfrissebb darabról van szó, azonban a teszt időpontjáig nem esett át frissítésen. A debütálás óta eltelt két évben kapott hideget-meleget a modell, van, akinek nagyon bejön, van, aki csalódott benne. Szerintem van létjogosultsága ennek a típusú terepcipőnek, viszont nagyon fontos lenne, hogy csak azok válasszák ezt a modellt, akik tisztában vannak azzal, hogy pontosan mire való, melyek az előnyös tulajdonságai és mik a hátrányosak. A terepcipőknél általában sokkal nagyobb szerepük van a teszteknek, mert ezeknek a cipőknek sokkal több tényezőnek kell egyszerre megfelelniük, mint az aszfaltra tervezett modelleknek. Vegyük csak azt, hogy általában egy terepcipője van a futók többségének, és n+1 tereptípus. De ha minden alkalommal ugyanazon a terepen is fut az ember, az évszakok vagy a napi időjárás miatt majdnem minden esetben más talajviszonyok fogadják. Ezért a terepcipő tulajdonságai közül talán a talpmintázat és a külső talp anyaga határozza meg leginkább a cipő tulajdonságait, lehetséges felhasználási területeit. Egy kiváló középtalppal és felsőrésszel rendelkező cipő rossz talpmintázattal nagyjából annyit ér, mint a telepi parkolókban látható Lexus-BMW-Audi stb. csúcsterepjárók, amikre gazdáik valami kínai huszadrangú abroncsot tettek, mert a 42 milliós autóra már fájt venni egy félmilliós abroncsszettet, ha már elkopott a gyári. Pedig az autót nem a márkajelzés fogja nagy sebesség mellett a kanyarban tartani, hanem a gumik tapadása. Egy autó a gyakorlati használatban pont annyit ér, amilyen gumi van rajta, és egy terepcipő is pont annyit ér a terepen, mint amilyen a talpmintázata. És ez az, ami miatt a New Balance 910v1-gyel már a megjelenése idejében elkezdtem szemezni. A talpmintázat már monitoron keresztül az egyik kedvencem lett, kíváncsi voltam rá a gyakorlatban.

Nekem a terepcipők esetében a legfontosabb tényező az, hogy megalkuvás nélkül tudjak velük csapatni hegynek fel, de leginkább lefelé. Mondjuk erre a tájfutó versenycipőim a legalkalmasabbak, azonban léteznek kényelmi szempontok is, tehát a hagyományos ösvényeken történő futásokhoz nem ezeket használom, hanem  a "terepfutócipőket". A magyarban egyébként kissé félrevezető ez az elnevezés, mert amíg az angol nyelvű szakoldalak megkülönböztetik a trail és az off-road cipőket, a nálunk terepfutócipőként árult darabok legfeljebb csak ösvényeken való futásra használatosak, a tényleges terepfutásra (mindenen át), ezek alkalmatlanok, vagy legalábbis nem a legtökéletesebbek.,  Ha már ilyen sok szó esett a külső talpakról, rendhagyó módon itt kezdem a 910-es kivesézését és innen haladunk majd a felső rész felé. Rögtön meg is veregetem a NB tervezőinek vállát, mert szerintem ez a cipő legjobban sikerült része, és megveregetem a saját vállamat is, mert pontosan olyan, mint amilyet képek alapján vártam. Mert, ahogy a művelt terepcipő külsőtalp-tervező mondaná, a harapós mintázathoz nem kell más, mint az orr és a sarokrészen elhelyezett éles barázdamintázat (de menjen ám fel egészen a cipő orrára), a talp külső részein lévő nagyobb kapaszkodólamellák és az apróbb méretű, szellősebben elhelyezett fogak a talp központi részén. Szerintem ez a tuti recept… száraz és enyhén nedves körülményekre. Mert tudomásul kell venni, hogy saras körülmények között a terepcipők 90%-a elvérzik, oda már sokkal nagyobb profilmélységű mintázat kell. Senki ne dőljön be a cipők technikai adatlapján olvasható „minden terepviszony között” és „száraz és saras körülmények között egyaránt” kifejezéseknek. Egy száraz talajon tökéletesen működő 4-5 mm-es profilmélységű mintázattal rendelkező talp korcsolyaként fog üzemelni egy 12 cm mély sáros szakaszon. Hiába, a vízzel találkozó agyagásványok nem olvassák a cipők adatlapját, vagy ha mégis, tudják, hogy azokat marketingesek írták egy száraz és meleg irodában. Ezért én nem is lepődtem meg, hogy a NB 910 talpa mennyire csúszott az első saras futás alkalmával, pont úgy, ahogy az összes átlagos terepcipő tette volna. Az enyhén nedves felületen még rendesen fogott a talp, de az igazán saras részeken kapitulált a cipő. Nem is értem, hogy ilyen kis profilmélységű talpak esetében miért gyártanak GoreTex-es változatokat. Minek? Esetleg a hajnalban futóknak jól jöhet a harmatos fű miatt, de egyébként…? Viszont száraz körülmények között – amilyen a hazai éghajlat mellett az év nagyobb részében fogadja a futókat – tökéletes volt a talp. Száraz, poros, köves terepen verhetetlen. Minden terepfutó ismeri azokat az ösvényeket, ahol az apró kőgörgeteges részeket a gyalogosok által tükörsimára gyalult meredekek váltogatják. Számos terepcipő elvérzett már a lábam alatt ilyen helyeken, de a 910-nek ezek nem jelentenek kihívást.

És egy apróság, amit még maga a gyártó sem említ meg külön (pedig bárcsak minden terepcipő talpa ilyen lenne!): a talp lábfej alatti részén van egy terület, ahol a mintázat átlátszó gumiból készült. Ezt azonnal elkezdtem vizsgálni a futocipoteszt.hu laboratóriumában (nyomkodtam a körmömmel), és megállapítottam, hogy ez nem csak optikai tuning, itt a gumi valóban lágyabb anyagú. És ahogy azt a motorsportokból, illetve az általános iskolai fizika tanulmányokból tudni lehet, a lágyabb anyag nagyobb tapadást biztosít – és gyorsabban kopik. Nem érdekel, kopjon gyorsabban, de a sima felületű sziklatömbökön öröm volt benne felfelé futni. Ha a kopásnál tartunk, az eddigi utolsó tesztfutás alkalmával volt szerencsém a Szent György-hegyen megfuttatni a cipőt, aminek a csúcsa közelében van néhány bazalttufás szakasz. Ezeken futva szinte éreztem, ahogy a kő legyalulja a mintázatot, de a cipőt levetve nem tapasztaltam kopást rajta, mint ahogy a tetemes mennyiségű aszfalton történő futás sem hagyott nyomot a mintázaton. Ez még egy piros pont.

Az aszfalton eltöltött kilométerek tették egyértelművé azt is, hogy a középtalp ütéscsillapítása kifogástalan, vetekszik az országúti modellekével. A NB a középtalp anyagát RevLite-ra keresztelte, és – ahogyan a gyártók általában – ők is azt propagálják, hogy ez 30%-kal könnyebb, mint a korábban használt EVA-középtalpanyagok. Ebben az esetben hiszek nekik, mert a cipő súlya nem éri el a 300 grammot, pedig a felsőrészen bőven vannak súlynövelő részletek. Én szeretem, ha egy terepcipőnek jó a csillapítása, főleg a hosszú futások alkalmával. Az elmúlt évtizedekben elterjedt az a gyakorlat, hogy a terepcipőkben nincs szükség annyi csillapításra, mint az aszfaltcipőkben (és ebben van is valami), nekem mégis az ilyen típusú cipők váltak be az évek alatt. Már csak azért is, mert a hazai középhegységek ösvényei az év döntő többségében csontkeménységűre száradnak, a sziklák keménységé meg konstans. Sokan esküsznek a keményebb – és alacsonyabb talpprofilú –  modellekre, de egészen biztos, hogy egy jelentős réteg keresi a komfortosabb trailcipőket. Mindig a 2000 környékén megjelent Saucony Grid Aura TR jut eszembe. Na, annak a cipőnek vajpuhaságú középtalpa volt, és fantasztikusan harapós talpmintázata, ami talán még a NB910-ét is felülmúlta. A tájfutók között meg is volt a sikere: volt, aki három párral vett egyszerre, hátha az utódmodellt szerencsétlen irányba „fejleszti” a gyártó (igazuk is volt, a későbbi Aura TR nyomába sem ért az elődnek). Ez számomra igazolja az ilyen típusú modellek létjogosultságát, mert a tájfutók egy jelentős részének bejönnek ezek a cipők, és mégiscsak ők vannak leginkább otthon a terepfutásban. Sokan azt az ellenérvet is felhozzák a puha középtalpak ellen, hogy a kövek könnyen „átütnek” rajtuk. Ez alpesi ösvényeken valóban probléma lehet, de a hazai terepeken kevés olyan helyet ismerek, ahol súlyos kilométereken keresztül kellene köves szakaszokon futni. Ráadásul itt jön a New Balance fejlesztései közül az egyik kedvencem, a RockStop: a középtalp lábfej alatti részébe beépített vékony lemezke, ami jelentősen lecsökkenti a kövek nyomását a talpra. A NB hosszú évek óta alkalmazza ezt a technológiát, amelyet mára odáig tökéletesítettek, hogy nem jelentkezik számottevő súlytöbblet a cipő talpában. Én utoljára a NB 907-esben találkoztam ezzel, ott még egy merev műanyag lap volt a talpban, ami kétségtelenül szinte teljesen megszüntette a talpam alatt a kövek nyomó-szúró hatását, de volt súlya is. Az NB 910-ben már egy lágyabb és könnyebb anyag van. Szerintem megtalálták az ideális egyensúlyt (Balance!), mert kicsivel több követ megérez az ember a talpa alatt, mint a korábbi RockStop lemezek esetében, de az NB még így is a piacon kapható legjobb megoldást nyújtja. (Kíváncsi leszek a Mizuno Wave Mujin 2015 őszi modelljére, mert abba is tesznek valami hasonló technológiát. Ígérem, tesztelve lesz!) A középtalp esetében rögtön meg is kell egy kicsit állnunk, mert az első negatívumok is ide köthetők. Az egyik a talpszerkezet vastagsága. A New Balance a csillapítást kizárólag a középtalpra, a külső talpra, valamint a cipő betétjére bízza – nem fejlesztettek ki olyan ütéscsillapító rendszereket, mint pl. a Gel, az Air vagy a Grid stb. rendszerek. Ezért az NB-nek, ha növelni akarja a csillapítást, akkor a középtalp vastagságát kell megnövelnie. És a 910 esetében így is tett. A férfi modell sarokrésze 31 mm vastag, a talp első része 23 mm, de persze erre is teljesen eltérő számokat lehet találni a különböző oldalakon. Az is igaz, hogy technikásabb(!) terepeken az alacsonyabb súlypontú, tehát vékonyabb talpú cipők előnyösebbek. Könnyebb bennük lejtőn oldalazni, köves, gyökeres részeken pedig a boka kevésbé hajlamos bennük megbillenni. A Balaton-felvidéki Szent György-hegyre nem véletlenül ezt a modellt vittem fel: itt aztán számtalan típusú ösvény megtalálható nagyon kis területen belül (a cipő első 3 tesztfutását a Visegrádi-hegységben végeztem). Enyhe lejtő, meredek lejtő, plató, poros ösvény, kőgörgeteg, nagyobb sziklák, füves ösvény, löszös talaj, aszfalt, Gombóc Artúr sem kívánhatna magának többfélét csaokiban. Ha építhetnék otthon a kertben egy terepcipő-tesztpályát, az biztosan egy tanúhegy 1:1 méretarányú másolata lenne, mert ilyen kis területen ennyiféle lejtő- és talajtípus csak ezeken van.  Nos, a köves lejtőkön egyszer sem éreztem bizonytalannak a cipőt, inkább csak a talpmintázat és a csillapítás előnyei jöttek elő. Csak egyetlenegyszer bicsaklott meg a bokám: a futás végén, amikor kezdtem fáradni, és már kevésbé koncentráltam a lejtőkön. Valószínűleg a cipő magasabb felépítése is közrejátszhatott ebben, de összességében (minden futást beleszámítva) ez volt az egyetlen negatív tapasztalatom, ami a talpvastagságot illeti. És még egy nagyon súlyos érvet felsorakoztatnék a cipő védelmében. Meg kell nézni, hogy a gyártó mire tervezte és optimalizálta az adott modellt, és csak akkor szabad kritizálni, ha ezen a területen nem teljesít jól a cipő. A 910 a New Balance Leadville 1210 modell kisöccse. Mindkét cipőt hosszú, akár ultra távok teljesítésére optimalizálták. A Leadville, ahogy az tudvalevő, az USA egyik kultikus terepultrája. Ennek egyik szponzora a New Balance, hát fabrikáltak az eseményhez két modellt is. És ez kivételesen nem csak egy verseny mögé bújtatott marketing-fogás, a cipőket valóban a Leadville körülményeire hangolták. Vagyis a tervezésnél elsősorban a hosszú futásokhoz szükséges csillapítás biztosítására, a száraz, poros és sziklás terepre alkalmas talpmintázat kialakítására, valamint a felsőrész komfortjára fókuszáltak. Ezeket mind hozza a 910, tehát ha arra használjuk a cipőt, amire tervezték, nem ér bennünket csalódás. A hazai terepeken is az ennek megfelelő felhasználást javaslom. Hosszú futásokhoz, nem túl technikás ösvényekre, elsősorban száraz viszonyok közé – pont. Aki téli vagy saras viszonyok között jól akar szórakozni, az vegyen erre a célra fejlesztett modellt (pl. Inov8 Mudclaw). Sajnos ilyen ez a szakma, ha valaki igazán komolyan gondolja a futást, akkor három pár cipő is indokolt a gardróbban (aszfalt, egy általános terepfutócipő és egy igazi varacskosdisznó terepcipő a sártúráshoz).

Sajnos elérkeztünk a cipő felsőrészéhez is. Itt már szaporodni fognak a kritikus megjegyzések. A cipő orrán lévő Toe Protect még teljesen rendben van, ez védi a körmöket a szikláktól és egyéb fizikai inzultációktól. A New Balance ezt is hagyományosan jól csinálja, pont annyi védelmet nyújt, amennyi kell. Néhány gyártó korábban túlzásba vitte a lábujjak védelmét, és iszonyatosan kemény anyagokat raktak ide. Ezért néha pont az a technológiai elem színezte az ember körmét feketére, aminek az lett volna a dolga, hogy megvédje. A kevesebb néha több.

A hálós felsőrész nagyon látványos , kis háromszög alakú nyílásokat helyeztek el a vastagabb anyagban a jobb szellőzés érdekében. Ezt a koncepciót nem teljesen értem. Olyan az egész, mintha a felsőrészért felelős tervezőcsapatban először győzött volna a védelmet előtérbe helyező lobbi, és csináltak egy vastag anyagot. Aztán valamiért megerősödött a szellőzést preferáló lobbi, de már nem akarták teljesen áttervezni az anyagot, ezért csak vágtak rá szellőzőlyukakat. És itt belépett a dizájnt erőltető lobbi, így a szellőzőpanelek háromszög alakúak lettek. Csak így történhetett. De az a baj, hogy így a szellőzés se tökéletes, és a védelem sem. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha már az elején a szellőzés lobbi győz, mert ez a cipő nem az ösvényekről letérve történő csapatásra való, tehát nem is kellene túl nagy védelem a felsőrészre. Akkor meg legalább szellőzne jól, az a hosszú futások alkalmával amúgy sem hátrányos.

És vegyünk egy nagy levegőt, mert a NB sajnos elkövetett egy nagy konstrukciós hibát is. A felsőrész két oldalára betett egy-egy ezüstszínű, műbőrre hajazó szintetikus anyagú betétet. Ezek funkciója eleve megkérdőjelezhető. A lábfej belső oldalán még előfordulhat, hogy egy-egy kő odanyomódik, de a lábfej külső oldalán mit keres egy ilyen betét? Talán a szimmetriát, más funkciója nincs. Ez még így önmagában megbocsátható lenne, azonban a gyártónak sikerült úgy odavarrnia a panelt, hogy az elrugaszkodó fázisban erősen megtörik az anyag. Éreztem ezt már az első cipőpróbánál is, de akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam, strapabíró az anyag. Hát nem. Néhány hónap alatt többek cipőjén is teljesen megtört ez az anyag, így teljesen egyértelművé vált a konstrukciós hiba. Az én példányomban még nincs annyi kilométer, hogy jelentkezett volna ez a probléma, de eddig három olyan példányt is láttam, ahol teljesen azonos helyen jelentkezett a törés. Kár ezért a hibáért. A cipő nyelvét sem tervezték agyon, de igazán rosszat nem tudok mondani róla. A sarokrészben semmi kifogásolható nem volt, az teljesen komfortos. A felsőrész fűzési rendszere rendben van, viszonylag könnyű a megfelelő szorosságra behúzni a cipőfűzőt, érződik, ahogy a felsőrész kezd idomulni a lábfejhez. Összességében a felsőrész komfortjában kivetnivalót nem találtam, hozza a kötelező szintet, de valahogy nem tudok olyan elégedetten csettinteni, mint a Brooks Cascadia 9 felsőrészének esetében. Ha tehetném, az NB910 talpára rátenném a Cascadia felsőrészét, és máris kész lenne egy jó terepcipő.

Még mielőtt azonban bárki, aki 910 vásárlását tervezte, felvágná az ereit a konstrukcióhiba miatt – ne tegye. Egyrészt vannak ingyenes segélyvonalak, ahol segítenek feldolgozni a traumát, másrészt azt az információt kaptam, hogy a New Balance 2015 őszére frissíti a modellt, és módosítják a problémás részt. Remélem, csak azt, és a talphoz nem nyúlnak. Másrészt a 910v1 már kifutó modell kategóriában van, tehát olcsóbban lehet hozzájutni, mint az induló listaára. Szerintem van az a kompromisszumos ár, ahol az említett hibával együtt is megéri beszerezni a modellt.

A férfi modell súlya 286-292 g, igen, egyszerűen lehetetlen jó súlyadatot találni a cipőről, még az NB hivatalos oldalain is eltérő értékek szerepelnek. Sőt több oldalon megjelentek teljesen fals adatok, néhány esetben pedig a cipő legnagyobb hátrányának a nagy súlyt említették. Ezt nem igazán értettem, mert egy terepcipő esetében a 300 g alatti súly nem számít nehéznek. Nem volt mit tenni, előkerült a konyhamérleg, és rá a cipő. Nekem ebből a modellből 42,5-ös méret kell, ennek súlya a mérlegen 298 g volt (a mérleg értelemszerűen gramm pontosságú). A gyártók általában 42-es vagy 42,5-ös férfi modellekre adják meg a súlyadatot, tehát a gyári adat jó lehet, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem vegytiszta állapotában mértem a cipőt. A női modell súlya 257 g, azt nem mértem, tehát erre senki ne vegyen mérget.

A ramp (a cipő magasságkülönbsége az orr és a sorok között) 8 mm, ami a mostanában leginkább elfogadott érték.

Amit még a New Balance modellekkel kapcsolatban zárásként el kell mondani, hogy nagyon szimpatikusan háromféle lábszélességre gyártanak modelleket. A D jelzés a normál szélesség, a 2E jelzés a széles, a 4E jelzés pedigaz extra széles. A hazai boltokban általában a normál szélességűek kaphatók, de vásárlásnál mindenki nézzen bele a cipő nyelvébe, nehogy kellemetlen meglepetés érje egy péklapát szélességű cipő képében. Webes vásárlásnál is célszerű tisztázni, hogy milyen szélességű modellről van szó, ha azt a webshop nem jelöli külön.

Összefoglalva, ha valaki arra használja ezt a cipőt, amire való, nagy csalódás nem fogja érni. Hosszabb terepfutásokra, köves, száraz talajra, keményre döngölt földutakra ideális választás, de keményre fagyott, száraz téli ösvényekre is ajánlott. Nyugodtan választhatják kicsit nagyobb súlyú futók is. Stabilitást igénylő futók ne válasszák ezt a modellt, mint ahogy érzékeny, bicsaklásra hajlamos bokájú futók is inkább másik modellt keressenek. Nedves és havas téli körülményekre más cipő ajánlott.

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók