A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Mizuno Wave Ultima 7 teszt

Szike
2016-02-23 00:00:00

Ha kiejtjük a szánkon a Mizuno nevét, akkor a futók jelentős részének még mindig az a reakciója: Mizu… Mi? Pedig hát tőlünk nyugatabbra – és keletebbre – a márkát egy polcon emlegetik a szintén japán Asicsszel, teljesen jogosan. Nyilván nem segített a márka hazai ismertségének, hogy hol lehetett kapni, hol nem, de inkább az utóbbi. Néhány éve ismét elérhetők a japán cipők idehaza, a beszerzéssel tehát nincs gond, de ekkor jön a másik neuralgikus pont a Mizunóval kapcsolatban: melyik modellt válasszam?

Mert, ha már valaki eljut odáig, hogy kapcsolatba kerül a Mizunóval, akkor is két modellt tolnak folyamatosan az arcába: a Wave Inspire-t (stabil) és a Wave Ridert (neutrális). Ezek valóban kitűnő típusok, bár voltak olyan időszakok, amikor évről évre olyan sokat változtak, hogy az egyszeri felhasználó csak kapkodta a fejét, hogy tavaly még a kedvence volt a Rider, aztán a következő évben valamiért nem találta a cipővel az összhangot… Vagy fordítva. És valahogy én is évekig beálltam ebbe a sorba: Rider 11, Rider 13, Rider 15, Rider 17 RiderRiderRiderRider… Éppen ezért teljesen szándékos volt az, hogy az első Mizuno-tesztünk a Wave Connect 2 lett, ami a stabil kategóriában a Wave Inspire alá van pozicionálva – legalábbis árban. Mivel annak a tesztnek az eredménye több mint lelkesítő volt, az is biztossá vált, hogy a Mizuno neutrális kategóriájában sem a zászlóshajó Rideré lesz a következő teszt, hanem megnézzük, mit tud a kistesó, a Mizuno Wave Ultima 7.

Azt már korábbról tudtuk, hogy a Mizuno sajátosan pozicionálja a modelljeit. A főbb kategóriákban (neutrális, stabil, terep, verseny/félverseny) általában 3-3 modell emelhető ki, amelyeket szépen sorba lehet állítani az áruk alapján. A neutrális csoportban ez a sorrend Wave Ultima, Wave Rider, Wave Enigma, Wave Creation és Wave Prophecy, ami rögtön öt, csak hogy megcáfoljam magam. És a leggyakrabb tévhit az, hogy a növekvő ár egyenes arányban van a cipők tudásával, vagy még radikálisabban leegyszerűsítve, a cipők párnázottságával. Ez az állítás majdnem igaz, de a sorban van egy kakukktojás. Nyugalom, a teszt végére mindenre fény derül. Egyébként az, hogy mindenki a Ridert hiszi a leginkább „puha” cipőnek, több más gyártónak is köszönhető, hiszen a klasszikus gyártói portfólió évtizedeken keresztül úgy nézett ki, hogy a legpuhább volt a legdrágább, a csúcsmodell (amíg a futócipők esetében a párnázottság volt a legfontosabb hívószó). Vagy ott van a szintén japán Asics, ahol a mai napig jellemző párhuzam, hogy minél több Gel-t nyomnak a talpba, annál drágább modellt kapunk (bár a MetaRun megjelenésével ez is felborult).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kristálytisztán értem a Mizuno koncepcióját, amikor végignézem a teljes modellpalettát. Jöjjenek ismét a vissza-visszatérő példáim, a Connect és az Inspire. A stabil kategória két üdvöskéjében az a közös, hogy rendkívül szellős a felsőrészük, már-már átlátni rajtuk, ennek megfelelően a piacon kapható talán legjobb szellőzéssel rendelkeznek. És itt van a Rider és a teszt hőse, az Ultima 7, amelyek a fenti két modell ikrei, csak a neutrális kategóriában. Viszont utóbbiak felsőrésze már nem annyira huzatos. Még mindig az átlagosnál jobb a szellőzés, de nincs bennük olyan „cúg”, mint egy Connectben. Na, most ha valaki tudja, hogy miért kell a stabil modellekbe jobb szellőzés, mint a neutrális társaikba, árulja már el nekünk is.

Nem vagyok híve a cipőket a beépített technológiák alapján összehasonlítani/értékelni, mert nagyon félrevezető lehet, de a Mizuno esetében ezt most indokoltnak látom, ugyanis érdekes dolgokra derül fény. De semmi aggodalom, nem csak egy technológiai felsorolás lesz a teszt, azt is megnézzük, hogy a gyakorlatban hogyan muzsikált a cipő. Először is a Wave Ultima 7-et nem lehet azzal vádolni, hogy csak egy-két kulcstechnológiát pakoltak bele (és sokat pedig kihagytak), és ezért lenne olcsóbb, mint a neutrális testvér, a Wave Rider… Sőt. Nem akarom végigsorolni a két cipő technológiáit, legyen elég annyi, hogy az aktuális Wave Riderben az SR Touch ütéscsillapító technológia van ott pluszban a Wave Ultima 7-hez képest.

Ellenben az utóbbi sarka alatt nemcsak U4IC középtalpanyag van (ami sokáig a legjobb Mizuno-középtalpanyag volt), hanem U4ICX is, ami 2015-ben jelent meg, és hatékonyabb (könnyebb, nagyobb ütéscsillapítású és hamarabb nyeri vissza az alakját), mint a korábbi anyagok. Papíron ennyi a különbség, illetve a középtalp vastagsága: a Wave Rider elöl 12 mm, hátul 24 mm; a Wave Ultima7 elöl 13 mm, hátul 25 mm. Mégis két teljesen különböző cipő a végeredmény. És hogy miért ez a hosszú összehasonlító felvezetés? Mert a tapasztalatok alapján kétféle Mizuno-tulajdonos létezik. Akinek nagyon-nagyon bejött a cucc, és aki az első próbálkozás után elfordul a márkától. Mint a futócipők 95%-ánál, itt is azt tudom mondani, hogy a legtöbbször nem a futócipő hibája, ha nem válik be. Sokkal gyakoribb, hogy a futó nem a saját súlyának, lábállásának, stílusának és futási szokásainak/céljainak megfelelő cipőt választott. Ezért is haragszom kicsit a Mizunóra, mert ugyan nagyszerűen elkülöníti az egyes modelljei ajánlott felhasználási területeit és a felhasználói körét, ez általában nem jut el a futókig, akik így a marketinggel nagyon megtolt Inspire és Ride modellek közül választanak. Pedig azoknak is megvan az élesen körülhatárolt felhasználási területük, ahogy az Ultima 7-nek és az összes többi Mizunónak. Ezzel a teszttel is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy neutrális és neutrális cipő között is hatalmas lehet a különbség, tehát ne elégedjünk meg azzal, hogy a lábállásunknak megfelelő kategóriából választunk; gondoljuk át, hogy az elkövetkező évben mire szeretnénk a cipőnket használni. Döntően lassabb, alapozó munkára, vagy versenyezni, résztávozni is akarunk benne, inkább síkon vagy hegyen-völgyön? És azt is gondoljuk át, hogy – az esetleges fejlődésünket is beleszámolva – mi számunkra az alapozó, a résztávos, illetve a versenytempó.

A fenti kérdésekre megpróbálok mind választ adni a teszt végére. Kivételesen lentről felfelé haladnék az Ultima 7 jellemzésével, mert a külső talpról sokat nem szeretnék regélni. Elég róla annyi, hogy egy végtelenül egyszerű talpmintázatot rajzoltak a japánok, amire elsőre ránézve még az is eszembe jutott, hogy ez nem egy remekmű. De a gyakorlatban ismételten beigazolódott, hogy aszfalton nem a mintázat számít, hanem a gumi anyaga. Az egyik aktuális kedvencem lett az Ultima 7 külsőtalpa, mivel a tesztfutások többségét az őszi-téli páralecsapódásos takonyban tudtam le. Így legalább 15 alkalommal csodálkozhattam rá, hogy ez a gumitalp nemhogy a nedves aszfalton nem csúszik meg, de még a vizes macskakövön sem jött zavarba. Az átlagosnál sokkal több tesztfutásra kényszerítettem ezt a cipőt (ennek okáról később), de kopásnyom a talpon: zéró. Ha valaki a futócipők technológiai adatlapjával kel és fekszik, akkor a Mizuno esetében az X10 ikon láttán érzékenyüljön el, mert ez takarja a kopásnak jobban kitett talprészek szénszálas megerősítését. Egy dolgot viszont kiemelnék: a cipő külső talpa minden elemében aszfaltra termett, én ösvényre csak száraz időben vinném, a legvékonyabb sárrétegben azonnal csúszkálni kezd.

Menjünk is át a középtalpra, mert ez lesz a legfontosabb számunkra. Ahogy már egy félmondattal utaltam rá, a Mizuno Wave Ultima 7 párnázottabb, mint bármelyik sorszámmal ellátott Mizuno Wave Rider. Ez az egyik legfontosabb tény, ezt tessék megjegyezni, ha a Mizunók között keresgélünk. És már az okait is leírtam (nagyobb talpvastagság és puhább középtalpanyag felhasználása). A cipő lelke, a Wave lemez természetesen ugyanaz, mint a Rider esetében, mármint az elv, mert a kialakításában azért van különbség (vastagság, a hullám „amplitúdója”, és a középtalp alatti rész kivitelezésében). Ha még nem írtam volna valamelyik korábbi tesztben, akkor a Wave lemez működési elve leginkább egy laprugóéhoz hasonlít. Amiért az egyik kedvenc ütéscsillapítási technológiám: mert valóban csillapít, viszont nemcsak elvesz a becsapódási energiából, hanem valamennyit vissza is ad az elrugaszkodáshoz. Ez utóbbi az, amit más nem igazán tud. És még egy dolog: a Wave lemez nem tömörödik, tehát némi túlzással ugyanolyan jól csillapít az 1000. kilométeren, mint az elsőn, és még könnyű is. De talán a legfontosabb, hogy a Wave lemez ad egy minimális stabilitást is a cipő sarkának. Igen, a neutrális modellekben is lehet egy hangyányi stabilitás, az igazán lelkiismeretes gyártók még azt is megadják, hogy az adott modell mennyire van közel/távol a neutrális és a stabil kategória határától. Nos, az Ultima 7 elég közel van a kategória határához, maga a gyártó állítja azt, hogy a neutrális felhasználók mellett a nagyon enyhe pronálással futók is választhatják a modellt. És valóban a hosszú futások alkalmával kedveltem leginkább a tesztcipőt, aminek egyik oka pontosan az volt, hogy ha már 15-20 km után fáradt annyit a lábam, hogy kezdett szétesni – az egyébként neutrális – mozgásom, igen-igen jólesett a Wave lemez minden előnyös tulajdonsága, a csillapítástól a hangyányi stabilitásig. Ha egyetlen jó tulajdonságot kellene kiemelnem a cipővel kapcsolatban, akkor az biztosan az lenne, hogy a hosszú futások után is viszonylag friss lábbal bújtam ki belőle. Ráadásul jó pár km-t eltöltöttem a cipőben, mert az összeszokás valamiért lassabban ment, mint egyéb tesztcipők esetében. Ezt különösen furcsálltam, mivel a neutrális Ultima 7 stabil kategóriába tartozó megfelelője, a korábban tesztelt Wave Connect 2 (azóta már a 3-as is megjelent), már az első futás során olyan volt, mintha már hónapok óta abban futottam volna. Ez először kicsit zavart is, de kb. a 7-8. futásra már összecsiszolódtunk, és amilyen nehezen indult az ismerkedésünk, olyan nehezen akartam átbújni másik tesztcipőbe a végén. És ha jobban belegondolok, az a normális, ha kell 5-10 futás a cipővel való alapfokú összeszokáshoz. Ha ez hamarabb megy, az nem is annyira a cipő érdeme, inkább a véletlen műve. Ráadásul valakinek az egyik modellel kell több ismerkedési idő, másnak egy másikkal. A lényeg, hogy ne essünk kétségbe, ha az első futás során még nem tökéletes az összhang, hagyjunk néhány futásnyi időt a cipőnek.

Ha valaki a legfontosabb tulajdonság alapján választ futócipőt, akkor a most következő bekezdést tessék kinyomtatni, pink sorkiemelővel végighúzni, és a hűtőmágnes alá tenni. Azt láthattuk, hogy a technológiai elemekben érdemi különbség nincs a márkatárs Wave Riderhez képest. A talpvastagság különbsége már okozhat eltérést futás közben, de az igazán lényeges különbség a talp geometriájában van. Pedig ránézésre az Ultima 7 nem különbözik olyan nagyon a többi futócipőtől, mint például a legutóbb tesztelt Adidas Ultra Boost. Mégis a geometriával tudom azt magyarázni, hogy az Ultima 7-ben az egyenletes, nem is túl gyors, de nem is kifejezetten lassú tempót volt a legjobb futni. A saroktól a lábujjakig való átgördülés nem a leggyorsabb, és a viszonylag vastag talpnak köszönhetően a cipő flexibilitása sem hasonlítható egy Astanga jógamester hajlékonyságához. Ez a két tényező húzza meg azt a határvonalat, ami miatt profi versenyzők már nem az Ultima 7-est fogják választani, de hát nem is nekik lett tervezve a cipő.

Egyébként a cipő súlya még támogatná a gyorsabb tempót is, hiszen a női modell 240 g, a férfi modell 290g (42-es méretben). Vagyis nem egészen, mert már megint le kell lepleznem egy súlyadatról kamuzó gyártót… Csak most nem úgy. Szokás szerint lemértem a tesztcipőt (42-es méretben), és az eredmény: 274 g. Bárcsak minden gyártó így csalna. Valószínűleg elírták a katalógusban. Talán szólok is nekik, hogy tudom, hogyan lehetne 16 grammal csökkenteni az Ultima 7 súlyát: le kell mérni!

A középtalp összefoglalásával gyakorlatilag meg is tudom adni, hogy kinek ajánlom az Ultima 7-et. Ez az a cipő, amelyet a kezdőtől a középhaladó futóig bárkinek tudok ajánlani. De hogy ne csak ilyen üres lufi mondatokat fújjak, szűkítsük egy kicsit az ideális felhasználói kört. Aki most ismerkedik a futással, annak azért ajánlom, mert megfelelő szintű párnázottsággal rendelkezik a cipő a saroknál és a lábfej alatt egyaránt. Véleményem szerint kezdetekben érdemes a párnázottabb cipőktől indulni, és ahogy fejlődik az ember, lehet kicsit bátrabban nyúlni a kevésbé párnázott, gyorsabb cipőkhöz is. Azoknak is jó kompromisszumos megoldás, akik nem tudják, hogy neutrális vagy stabil cipőre van szükségük, és nincs is módjuk bevizsgáltatni a lábukat. A Wave rendszer nyújt annyi stabilitást, ami a semminél több, a soknál kevesebb, egyszóval sokaknak ideális.

A talp geometriáját szerintem az Isten is 4:30-6:30 perc/km közötti tempóra teremtette, ebben a zónában nagyon jól érezte magát a cipő (nekem személyesen az 5:00 iramnál volt tökéletes). Viszont, aki a 20 km-es futásait is 4:00 p/km iramban futja, valószínűleg jobban jár más modellel (na, neki való a Wave Rider!). Persze 6:30-on kívüli tempóra is jó lehet az Ultima 7, azért húztam meg itt a határt, mert ebben az esetben már nem indokolt, hogy ennyire könnyű legyen a cipő, tehát nyugodtan be lehet vállalni valami nehezebb (és olcsóbb) modellt is. De ha valakinek megengedi a pénztárcája, rosszat nem fog tenni a lábának az Ultimával. Sőt a felhasznált anyagok, a talpvastagság és a Wave lemez együttes tudásának köszönhetően a cipőt akár kicsit magasabb/nagyobb súlyú futók is bátran választhatják.  Egyetlen apró hátrány párosul valamennyi Wave rendszerrel ellátott Mizuno aszfalt(!) cipőhöz, ami a sarok alatt található mélyedés egyik velejárója. Ez az árok nagyon jó szolgálatot tesz az ütéscsillapításban (van hova berugóznia a saroknak) és még a súlycsökkentésben is segít. Viszont a vizes hó remekül beleragad és időnként úgy érezzük, mintha kis hógolyókon futnánk. Azt hiszem, ennyi a kritikai észrevételem, de azért az évi két alkalomért, amikor nincsenek letisztítva az utak a hótól, bőven kárpótol minket a Wave a maradék 363 napon. Egyébként a Mizuno terepcipőin pontosan azért van módosított Wave sarok, hogy ne tudjon a hó, sár, kövek stb. beleragadni.

Igazából már minden, a futást befolyásoló tényező le lett írva a középtalpnál, a cipő felsőrészét szinte felesleges is kivesézni. És valóban, a Mizuno egy olyan felsőrészt alkotott az Ultima 7-hez, ami mindent tud, amit tudnia kell, mindezt úgy, hogy nincs egyetlen kiemelkedő részlete sem. Egyszerűen hozza a kötelezőt, mindenféle hivalkodás nélkül. Vagyis egy dolgot azért kiemelhetünk: a dizájn végre európai szemnek is emészthető, sőt szerintem kifejezetten tetszetős. Ez az Ultima család korábbi 6 sorozatának esetében azért nem volt mindig elmondható. A felsőrész szellőzése pont olyan, amilyennek lennie kell. Pont. Nincs benne olyan vasúti pályaudvarok várótermeire jellemző huzat, mint a Wave Connect 2-ben, de így is átlag feletti. Az anyagfelhasználásban úgy látszik, megint váltás következik be, mivel az Ultima 7-en egy gramm filmréteg sem található; ahol merevítésre volt szükség, ott a hagyományos műbőr hatású anyagot használták. Ahogy a méretes Mizuno logó sem vasalt filmréteg, hanem valami műanyagipari remekmű. Ezeket felsorolva csoda, hogy mégis hogyan tudnak 300 g alá menni egy cipővel, de tény, hogy megoldották (úgy látszik, az U4ICX középtalpanyag valóban könnyebb). Az egész felsőrész kaptafaformája is úgy lett kialakítva, hogy egy átlagos lábfejű futónak megfelelő legyen, normál lábszélesség esetén nem lesz gondunk a cipővel. Egyedül talán a lábujjak nem tudnak olyan széles helyen terpeszkedni, mint a Nagyalföld, de szűknek sem tudnám mondani a cipő orrát. Ha más normál szélességű cipő nem bántotta a lábunkat, az Ultima 7 sem fogja. A cipő orrában nincs plusz merevítés, maga az orr anyaga felel ezért, amivel sikerült megtalálni az arany közepet.  Az orr-rész akkor sem bántotta a körmeimet, ha a meredek lejtőkön kicsit odanyomódtak. Egyetlen részletet nem értettem a cipőben. A felsőrész hálós anyagának közepén egy erős anyagból készült kb. 3 cm széles csík található, a cipő belsejében. Ennek a szerepére nem tudtam rájönni… De őszintén szólva nem is sokat tépelődtem rajta, mert a futásban nem zavart, csak akkor vettem észre, amikor belenyúltam a cipőbe. A cipő nyelve komfortos, a cipőfűzők anyagának pedig minden cipőn ilyennek kellene lennie. Enyhén gumírozottnak. Na, ebben a részletben jobb az Ultima 7, mint a drágább Rider. Tudom, hogy hülyén hangzik, de biztosan le fogok venni egy pár cipőfűzőt egy Ultimáról, és át fogom tenni azokra a cipőkre, amikbe csak valami vásári gatyamadzagot bírtak belefűzni. Bagatell részletnek tűnik, sőt az ember nem is igazán figyeli, milyen egy cipőfűző, egészen addig, amíg nem fog egy olyan darabot a kezébe, mint az Ultima 7 fűzője. A cipő nyelve példásan kényelmes, ahogy a boka alatti gallér is egészen jól párnázott. Az egész felsőrészen a sarok kialakítása tetszett a legjobban, mivel teljesen hagyományos anyagokból, egyszerűen az anatómiailag helyes forma kialakításával egy olyan sarokrészt sikerült kreálni, ami számomra szinte tökéletes volt. Lötyögés nélkül, tökéletesen illeszkedett a sarkamra; egy cseppet sem szorított vagy dörzsölt. És mivel nekem teljesen deformitásmentes, átlagos sarkam van, valószínűleg nem csak nekem lesz tökéletes ez a sarokrész.

Azt hiszem, csak a cipőbetétet hagytam ki, de talán erről lehet a legkevesebbet mondani. Talán a Mizuno a betétek fejlesztését tette a leghátra a sorban, mivel a japánoknak közel sincs olyan cizellált kialakítású betétjük, mint néhány más gyártóknak. Ezzel együtt, amíg a komplett cipő annyi erényt csillogtat, mint a fent leírtak, pont nem érdekel, hogy a betét nem olyan minőségi, mint pl. az Asics Gel Kayanóban. A lényeg, hogy hozza a kötelezőt, azt pedig tudja.

Összességében a Mizuno Wave Ultima 7 a kezdetektől egészen addig megbízható futópartner lehet, amíg az ember nem kezd rendszeresen 4 percen belüli km-ekkel lefutni 15-20 km-t.

Ha el akarom helyezni az Ultima 7-et az összes futócipő között, akkor csak annyit mondok, hogy a Mizuno istállóján belül „csak” az alsó-közép kategóriát képviseli, viszont más gyártóknál egy ilyen tudású cipőt már kiraknak a kirakatba, hogy ez legyen a zászlóshajó. Remélhetőleg az Ultima család a jövőben folyamatosan fejlődni fog, és nem lesz visszalépés a következő széria, de egy biztos: a 7-es sorozat rendben van.

A száraz teszt végén következzen egy habkönnyű videó, ami a Mizuno Wave Ultima7 első tesztfutásának állít emléket még 2015 novemberéből. A készítésének nem volt apropója, csak annyi, hogy a Mizuno Wave Mujin tesztjében bemutatkozott Imike és az ő GoPro kamerája hazalátogatott Norvégiából... És összefutottunk. Hogy mennyire nem való terepre az Ultima7 talpa, az 2:00-nál kezdődő, kisebb lejtőn való futásnál látszódik. Mindössze 1-2 mm takony halmazállapotú réteg volt a talajon, de picit kétszer is megcsúsztam. A videóért katt ide.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók