A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Mizuno Wave Kazan és Mizuno Wave Mujin teszt

Szike, Zsebe Isti, Imike
2015-09-02 23:09:00
Mizuno Wave Kazan és Mizuno Wave Mujin teszt

1. rész (tesztelő: Szïke)

A Mizuno terep-versenycipője után végre a szélesebb közönséget érdeklő trail cipők következnek. Lássuk, hogyan képzelik 2015-ben a terepfutást a japánok. Első blikkre úgy, hogy látszatra egy testvérpárost dobnak a piacra, merthogy a Mizuno Wave Mujin és Mizuno Wave Kazan a katalógusok technológiai leírásában 90%-os arányban megegyezik egymással. Ezért mi is úgy gondoltuk, hogy egy tesztben közöljük le őket, ami utólag óriási hibának bizonyult, mivel a gyakorlatban két teljesen eltérő karakterű cipőt ismertünk meg. Ennyit a kötelező jellegű poéngyilkosságról, a részletekért tessék görgetni. (A teszt 1. részében található képek esetében a bal oldalon mindig a Mujin, a jobb oldalon mindig a Kazan található. A képeken egy modellen belül, több színvariáció is fel fog tűnni.)

Hogy rögtön a közepébe vágjunk, kezdjük a két cipő felsőrészének szétboncolásával, mert már itt is ordas különbségek mutatkoztak. Ha csak az alkalmazott technológiákat nézzük, akkor a szinte minden Mizunónál használt DynamotionFit felsőrész a Mujinnál és a Kazannál is kötelező kör, és valóban nem volt panaszom egyik cipő esetében sem a lábfejre és a sarokra való illeszkedés tekintetében. Az igazi különbség a felhasznált anyag szövésében van. A Kazan egy igazi sűrű szövésű anyagot kapott, ami vékonynak látszik, de valójában egész komoly védelmet biztosít. A Mujin szemmel láthatóan szellősebb szövésű, ami a gyakorlatban is megérződik, mert valóban egy osztállyal jobb a lélegzőképessége, mint a Kazannak. Ezek a ravasz japánok megoldották az örök dilemmát, miszerint a trail cipőnél a védelem vagy a szellőzés nyerjen.

Az egyik modell ilyen, a másik olyan, lehet választani. Az első futások után már kezdtem is gondolkozni azon, hogy a Kazant meg kellene futtatni egy kicsit a rekettyésben is, kipróbálva, hogy valójában mennyire bírja a felsőrész, ha letérünk az ösvényekről. Már csak a helyszínen gondolkoztam, de a természet megoldotta helyettem. A Vasas-szakadék közelében az egyik hajnali tesztfutás során sikerült felriasztanom két vaddisznókölyköt, ami nem is lett volna gond, ha a háttérben nem hallottam volna csörtetni a kedves mamát. Akármilyen jó cipő is a Kazan, felfelé nem tudok legyorsulni egy anyai és emberevő ösztönöktől egyszerre túlfűtött vaddisznót, ezért az egyetlen menekülési útvonalat kihasználva, nagy lendülettel beborítottam az ellenkező irányban lévő völgykezdeménybe. Volt ott szederinda, a fű alatt alattomosan megbújó kövek tucatjai (vagy, ahogy a Híradóban mondanák: félszáz pengeéles szikla), és némi lecsonkolt cserjemaradvány. Szóval a cipő kapta az ívet rendesen, nemcsak a terepviszonyok miatt, hanem azért is, mert ezt a kilométert úgy megpörgettem, mint sarki utcalány a ridikült. Végtére ebben az országban már trónörökös herceg is halt meg vadkan által, akkor egy egyszerű futócipőteszter biztosan nem kap kegyelmet alanyi jogon. Vér csak annyi serkent, amit a szederinda kiontott a lábamból, de a Kazan felsőrészének egyetlen négyzetmilliméterén sem keletkezett semmi sérülés. Persze 1-2 km off-road kaland nem jelenti azt, hogy ez a cipő erre lett kitalálva, de ezek után minden futás alkalmával belekóstoltam az igazi terepbe, és nem változott meg a véleményem. A Kazan felsőrésze bírja a harapósabb aljnövényzetet, több védelmet nyújt, mint ami az egyszerű ösvényekre szükséges. 2015 nyarán elég sok cipőt teszteltem, de valahogy mindig a Kazan volt rajtam, amikor vaddisznókkal találkoztam. A második eset után gyanút fogtam, hogy esetleg a Kazan vaddisznót jelenhet japánul, ezért utánanéztem. Nos, nem, a cipő nevét egy szamuráj csata „instrukció” a „Furin Kazan” ihlette, ami nagyjából így fordítható: „legyél olyan gyors, mint a szél, olyan csendes, mint az erdő, támadj úgy, mint a tűz, és légy olyan legyőzhetetlen, mint a hegy”. Nem tudom, hogy a Lajos-forrás−Kő-hegy−Dömör-kapu-háromszögben milyen titkos vaddisznó klónozó telep van, de harmadik alkalommal is randiztam egy kifejlett példánnyal (persze a Kazan volt rajtam), ám ekkor már a cipő szellemének megfelelően nem futamodtam meg, hanem elriasztottam a fenevadat. A Duna-kanyarban mégiscsak az ember a csúcsragadozó, amíg egy medve át nem úszik a Dunán Szlovákia felől.

A Mujin felsőrésze egészen mással nyűgözött le. Egyrészt kevésbé sprőd, mint a Kazan, a szellőzése jobb, de, hogy újat is írjak, a Mujin enyhén vízálló. Vagyis a gyáriak fogalmaznak egészen pontosan: vízlepergető. Tehát nem egy vízálló membrán (pl. GoreTex) van a cipőben, hanem maga a felsőrész anyaga vízlepergető hatású. Hogy konkrétan jellemezzem ennek mértékét, a hajnali harmatnak még bőven ellenáll, a patakokon való átgázolásnak, az pocsolyáknak és a hólének nem. Ezzel együtt ez egy hiánypótló megoldás, mert végre kaptunk egy olyan felsőrészt, amiben le lehet nyomni a hajnali réten a stoppert, de amikor 9-kor befejezzük a futást, nem úszik a cipő a saját lábunk izzadságában. Ugyanis a Mujin ezzel a megoldással nem vesztett a lélegzőképességéből, míg egy vízálló membrán jelentősen csökkentené azt. Mert a GoreTex és társai valóban vízállóak, azonban a lélegzőképességük egy hagyományos futócipő felsőrészéhez viszonyítva korlátozott. Ezért én a vízálló membrános terepcipőket csak télre javaslom (viszont akkor nagyon), a maradék három évszakra a Mizuno megoldását sokkal jobbnak tartom.

Mindkét modell felsőrészén szerepet kaptak a szinte láthatatlanul átlátszó filmréteg erősítések, amelyek a textilrészek merevítéséért felelősek. Bár eltérő helyeken alkalmazták azokat, ez a lényegen nem változtatott. A filmrétegek ugyan jól funkcionáltak, a tartósságuk mégis kérdéses volt számomra. Egyébként a Mizuno-logó mindkét cipő esetében vasalt filmrétegként került a cipők oldalára, ami nemcsak a súlycsökkentés miatt van: aktív szerepük van az oldalfal merevítésében is. Jelentős eltérés mutatkozik még a két cipő nyelvének kialakításában is: a Kazané teljesen hagyományos, míg a Mujin nyelve össze van varrva a felsőrésszel. Valószínűleg ennek is köze lehet ahhoz, hogy a Mujin komplett felsőrésze egy fokkal komfortosabbnak tűnik, ezért (is) ez utóbbit tudom az igazán hosszabb távokhoz ajánlani. A két cipő felsőrészének esetében még egy dolgot kell kiemelni. Az orr-rész védelme a Mujin esetében sokkal nagyobb fokú. Ez a felhasznált anyagon és a lábujjakat védő zóna méretéből is egyértelműen látszik.

A Mujin egy keményebb műanyag réteget használ erre a célra, a Kazan esetében csak egy műbőr megerősítést kapott a lábujjboksz. Egyedül ezt a részletet nem értettem a két cipő koncepciójában, mert ha a Kazan textilrésze egyébként erősebb, akkor az orr-rész miért a nagyobbik testvérnél masszívabb?

 

 

A kérdés költői, természetesen a súly miatt. A Mujin férfi 42-es méretben 295 g (saját mérés 294 g) a női modell 255 g. A Kazan a katalógus szerint 280 g (férfi), saját mérés alapján 282 g, míg a női modell 235 g.  Egyre erősebb a gyanúm, hogy a Mizuno a kerekítés szabályai szerint 5 grammos pontossággal adja meg a súlyadatokat. Ezek a paraméterek is alátámasztják azt az állításomat, hogy a Kazanban egyszerűen jobb volt gyorsabb tempót futni, míg a Mujint inkább a hosszabb futások során kedveltem meg.

Pedig a két modell középtalpa gyakorlatilag ugyanaz. U4IC. 2015-ben ez az anyag a Mizuno csúcsmatériája, amit mindkét cipő ugyanolyan vastagságban kapott meg, ráadásul a sarokcsillapítást biztosító Wave rendszer is teljesen ugyanaz a Mujin és a Kazan esetében is. Éppen ezért volt számomra érthetetlen, hogy a futások során a Mujin esetében egyszerűen közelebb éreztem a lábam a talajhoz. Az érzés a sokadik futás után sem múlt el, ezért maradt a tudományosnak éppen nem nevezhető, ellenben látványos kísérlet. Az egyik lábra Mujin került, a másikra Kazan. És mielőtt bárki károgna, hogy minden ember lába aszimmetrikus, a párhuzamos teszt során felcserélve is kipróbáltam a cipőket, minden lábon járt minden modell, minden variációban. Az említett érzést nem sikerült cáfolnom, éppen ellenkezőleg. A Mujinban egyértelműen közelebb éreztem a talajt, mint a Kazanban, ezzel együtt a Kazan sarokrészét pedig kicsit puhábbnak. Nem mondanám ezt jobb érzésnek, egyszerűen csak másnak. Fogalmam sincs, hogy ez minek köszönhető, és hogyan érték el ezt a japán mérnökök (akik közt vannak britek és még ki tudja, kik). Aki tudja, írja meg.

A legfontosabb megállapítás is a középtalphoz, pontosabban a Wave rendszerhez kapcsolódik. A Mujin és a Kazan sarok alatti párnázottsága tetszett leginkább az eddig a lábamon lévő terepcipők közül. Aszfalton is kedvelem a Wave cuccot, de az igazi értelmét terepen nyerte el. Az a zseniális benne, hogy pontosan annyi párnázottságot érez belőle az ember, amennyi még nem sok, viszont nem tapasztalni semmi instabilitást, mint néhány más ütéscsillapító rendszer esetében (pl. Air). És erre csak akkor lesz figyelmes az ember, amikor a terepről hirtelen átvált aszfaltra: egyszer csak megérzi, hogy valójában párnákon fut. Terepen a Wave észrevétlenül teszi a dolgát. A Wave csillapítás kialakítása nem ugyanaz, mint az utcai modellek esetében − azoknál gyakorlatilag át lehet látni a cipő egyik oldaláról a másikra. A Mizuno terepcipők esetében egy zárt Wave rendszert alakítottak ki, hogy a sár, a kövek és egyéb nem oda való dolgok ne tudjanak bejutni a talprészbe. A Wave rendszer mellett természetesen a tekintélyes vastagságú U4IC anyag is segít a csillapításban (elöl 9 mm, hátul 21 mm, ramp:12 mm).

A sarokrész nagyobb párnázottsága elvileg csökkenti a futó stabilitását mozgás közben, azonban a Kazan és a Mujin esetében ezt nagyon jól ellensúlyozták azzal, hogy a lábfej alatti rész egy kicsit szélesebb. Ezért futás közben egyáltalán nem kell a bokánkat félteni, a Kazan sokkal stabilabb, mint pl. a hasonló sarokmagasságú Salomon Speedcross.

Van még egy új technológia, amit mindkét cipő talpába bepakoltak. A talp közepén található Xtatic Ride technológia azt szolgálja, hogy a cipő sarokrésze és a lábfejrész egymástól függetlenül tudjon mozogni. Ennek abban az esetben van jelentősége, amikor például a sarok belső felén és az orr-rész külső felén egyszerre kapunk el egy követ vagy gyökeret. Ilyenkor az Xtatic Ride-nak köszönhetően a cipő a hosszanti tengelye körül is tud csavarodni, csökkentve a bokára jutó erőhatásokat.

A XtaticRide és egyéb tecnológiákról itt egy rövid videó, amiben a Mizuno Wave Kazan a modell.

És még mindig a középtalpnál tartunk, nincs vége a kényelmi szolgáltatásoknak, legalábbis a Mujin esetében. A lábfej alatti talprész kapott egy műanyag lemezkét, ami a kavicsok, kövek benyomódásától véd. Valószínűleg már a japánok is érezték, hogy túl sok a felsorolt technológia, ezért ezt nemes egyszerűséggel ki is felejtették a Mujin leírásából (2015 őszétől már szerepel), de bárki megtekintheti a cipő talpán előbukkanó Rockplate lemezke egy részét, ugyanis láthatóvá tették. Néha érdemesebb a katalógus helyett magát a cipőt olvasni. A Kazan nem kapta meg a Rockplate technológiát, de én csak 80-90 perc feletti futás esetén éreztem ennek jelentőségét, mert ekkor már valóban jólesik az ember lábának, ha egy sziklásabb szakaszon nem nyomódnak a talpába a kövek. Kivéve, ha az ember Norvégiában indul el terepen futni, mert ott már az első 100 m-en jól jön ez a védelem, ahogy ezt a teszt 3. részében található videóban is demonstráljuk. A viszonylag rövidebb futások során a Kazan esetében elegendőnek éreztem magának a középtalp anyagának a védelmét, ráadásul a hazai ösvények többségén tényleg sok kilométert kell gyűjteni ahhoz, hogy a sziklák bántani kezdjék a talpunkat. Az eddig leírt különbségek alapján már kezd kirajzolódni, hogy a Kazant inkább a lendületesebb futásokhoz tudom ajánlani, míg a Mujin inkább a hosszabb távok cipője lehet.

De még hátravan a talpmintázat vizsgálata, amin nagyon sok múlik. A külső talp anyaga ugyanaz, a gumiötvözet és a nagyobb kopásnak kitett részeken (pl. sarok) mindkét cipő X10 anyaggal van megerősítve, ami egy karbon és gumi házasításával készülő extra tartós talpanyag. A Kazan és a Mujin is megkapta a Wettraction technológiát, ami szintén egy olyan gumiötvözet, ami arra hivatott, hogy nedvesebb körülmények között is ugyanúgy tapadjon a cipő, mint szárazon.

Na, ennél a pontnál állnék meg, mert itt sajnos kritizálnom kell a Mizunót. Én ezt az utóbbi marketingszagú maszlagot kivenném a katalógusból, és akkor maradéktalanul korrekt lenne a cipő specifikációja. Tévedés ne essék, a Kazannak és a Mujinnak semmivel sem rosszabb a tapadása nedves körülmények között, mint egyéb trail cipőknek, de sajnos nem is mondanám jobbnak. Hozza a kötelező szintet, de azt azért erős túlzás állítani, hogy nedves körülmények között is hasonlóan jó, mint szárazon. Ha ez lehetséges lenne, a Forma−1-ben nem lenne külön esőgumi (tudom, hogy ott az aquaplanning is bejátszik, de akkor is). Egyébként a talpmintázat első ránézésre 95%-osan megegyezik a két cipőn, a Mujin és a Kazan egyaránt az X alakú mintázattal operál, néhány apró mintaelemben van csak eltérés.

Egyébként száraz körülmények között remekül működik a Mizuno talpmintázata, mert az X elemek nemcsak a mozgás irányához viszonyított, előre és hátra irányokban nyújt tapadást, hanem oldalra is. És ez a technikásabb ösvényeken mosolyt varázsol az ember arcára, mert más cipőkhöz viszonyítva ez a képessége jobb az „X-Lugs” mintázatnak. A száraz, köves terepviszonyok között határozottan harapós a talp, viszont ahogy a nedvesség skáláján felfelé haladunk, egyre veszít ebből a képességéből. A mintázat profilmélysége a terepcipők között átlagos, tehát pont annyira csúszik a sárban, mint bármelyik másik cipő. De most ugrik a majom a sósavba, mert a lényegi különbséget a Kazan és a Mujin talpmintázatában csak azok veszik észre, akiknek nincs fél dioptriánál nagyobb romlás a szemlencséjük törőerejében. A Mujin talpmintázatának elemein is található némi mikrobarázda, de a Kazan talpának X mintáin még egy második réteg finom-mintázat is van (a lenti kép jobb oldalán). És bizony száraz talajon esetleg sima felületű sziklán, ezeknek a miniatűr mintáknak sokkal nagyobb a szerepe, mint a nagyobb X mintáknak.

Egészen biztos, hogy ezeknek köszönhetően (és a kisebb súly miatt) szerettem a Kazanban sokkal jobban a gyors, lejtőkön bevállalós futásokat, és a patakok nyálkás kövein is mintha egy hajszálnyit kevésbé csúszott volna a Kazan talpa. A hosszabb futásokon, ahol alacsonyabb volt az átlagtempó, nem volt jelentősége ezeknek a mikroformáknak a talpon, viszont jól jött a jobb szellőzés, a több védelem és a komfortosabb felsőrész, tehát a Mujin. Azt hiszem, hogy az előző két mondatban össze is foglaltam a két cipő közti lényegi különbségeket. Számomra nagyon tanulságos volt, hogy a Mujin és a Kazan fontosabb technológiái megegyeznek, szinte csak apróságnak tűnő különbségeket rejtettek el bennük, de ezek összessége két teljesen különböző karakterű cipőt eredményezett. Ráadásul ezek egy boltban történő cipőpróba esetén ki sem derülnek, csak a terepen történő futásnál szembesülünk velük… Vagy egy ilyen teszt során, csak hogy egy kis önigazolást is belerejtsünk az írásba.

A férfi és női cipő között gyakorlatilag nincs technológiai különbség; egyedül a Smooth Ride technológiában rejtettek el némi eltérést. Ez a technológia segíti a saroktól a lábujjig történő megfelelő átgördülést. A tervezők figyelembe vették a nemek közötti anatómiai különbségeket, ezért a férfi-női viszonylatban kis különbség van a beépített technológiában.

A gyártó egyértelműen a Mujint pozicionálja feljebb, legalábbis árban − „presztízsben” nem is annyira. Ezt abból gondolom, hogy amikor bevezették a modelleket, a Kazan volt a Mizuno katalógusának címlapján, igen, amiben minden modell benne volt, nem csak a terepre szántak. A Mujinban egyszerűen kettővel több olyan technológia van, ami drágítja a gyártást (Rockplate és a vízlepergető anyag), ezek részben magyarázzák az árkülönbséget. A maradékért meg megint a marketingosztály lehet a felelős, de az minket nem érdekel.

Ennek megfelelően a Kazan kis mértékben veri a Mujint a Ft/km mutatónk összehasonlításában. A cipők élettartamának egyaránt 1000-1000 km-t vettem, tekintettel arra, hogy a Wave csillapítás szinte biztosan kibír ennyit terepen. A Mujin listaára 42000 Ft, de akciósan 37 000 Ft-ért is be lehet szerezni. Tehát 42-37 Ft/km között mozog az érték. A Kazan 39000-33000 Ft között kapható, akciótól függően, tehát 39-33 Ft/km a közötti a mutató értéke. A fogyasztói árak kalkulálásához a futocipoteszt.hu webáruházának éppen aktuális árait vettem figyelembe, egyéb beszerzési helyek áraival mindenki maga tud kalkulálni.

És ha már a Kazan elnevezésére fényt derítettem, akkor így, az írásom végén a másik cipő nevéről is lerántanám a leplet. A Mujin japán kifejezének elég nehéz magyar megfelelőt találni, a szó szerinti „menj szabadon bárhová” helyett talán a „szabad, mint a madár” fordítás érthető a mi kultúrkörünkben. De bárhogyan is fordítjuk, arra akar utalni, hogy a cipőben mindenféle terepen otthon fogjuk érezni magunkat. Hogy ez mennyire igaz, az talán kiderül a 2. és a 3. részből. Az első felvonás végére úgy gondolom, hogy a Kazan esetében a lényegesebb dolgokra rávilágítottunk, azonban a Mujin olyan képességeket is megvillantott, hogy részletesebb vizsgálatára két vendégtesztelőt is bevetettünk, mert, ahogy azt a közismert mondás is tartja, több láb többet lát. A 2. részben Zsebe Isti próbálja igazolni/cáfolni azt a tézisemet, hogy a Mujin akár az igazán hosszú távokra is megfelelő lehet. A 3. részben Norvégiába szakadt hazánkfia, Koprivanacz Imre (alias Imike) futtatja meg a cipőket a hazainál egy hangyányit sziklásabb ösvényeken, hogy kiderüljön, a cipő ez irányú védelme miként viselkedik igazán éles helyzetben.

2. rész (tesztelő: Zsebe Isti)

Érdekes úgy írni egy tesztet és készülni a dicshimnuszok örömódájára (miközben persze ott lapul a zsebben a panaszkönyv is), hogy valaki előttem majdnem szóról szóra leírja ugyanazokat a tapasztalatokat. Természetesen itt nem az elvont technológiai adatokra gondolok, hanem arra, amit földi halandó is megért. Száz szónak is egy a vége: EGYETÉRTEK a fölöttem szólóval! (De csak a Mujinról tudok nyilatkozni, erről az elnevezésileg Tatárföldről szalajtott Kazanról nem, mert olyan nem volt a lábamon). De ez így karcsú, kicsit körbejárom én is az élményeket, hátha felszínre törnek még lappangó szorongások, vagy némi kislányos derű, amit magam elől is igyekeznék eltitkolni.

Kicsit máshol kezdeném, mint a múltkor. A Hayatéval kapcsolatban egy koncepció nélküli lefolyóban örvénylettem, itt viszont valódi és megfogalmazott célok útjának végigtaposásáért húztam a lábamra. És mielőtt lerántanám ezt a nem túl méretes leplet, hadd szólaljak fel az igazság oltárán: mindenféle mézesmázos szellemi orgazmálás nélkül kijelenthetem: bejött a cucc!

Részletesebben: miután az őszi tájfutó céloktól kicsit eltérő röppályára kerültem, a régi szerelem (mit szerelem, ők igazi cédák, akik elcsábítják az embert szirénénekükkel) került az étlap elejére, mégpedig az őszi-téli hegyi teljesítménytúrák. Ezek között időrendben is az első lészen az október végi Piros 85 kistestvére, az 50A. Nyilván sem ez, sem a Téli Mátra még nem nevezhető ultrának, inkább a műfaj előszobája előtti kutyagumis lábtörlőnek, de azért megérdemelnek annyi tiszteletet, hogy készüljek rájuk becsülettel, ha már ők is kényeztetnek engem.

Ilyenkor, nyár végén természetesen az előételek elfogyasztása a kötelező analógia, 20−40 km közötti hegyi sportolásokat rejtve. A már meglévő Saucony Omnim helyett került a slágerlista élére a Mizunónak ez a hosszútávfutó modellje, a Mujin. Ne is szépítsük a dolgot, pont letojtam, hogy bozótos terepen hogy teljesít, én egy hosszútávfutó-cipőtől azt várom el, hogy legyen gigakényelmes még 3 óra után is, ne kelljen benne hóekéznem, ha leszakad az ég és takonnyá vállnak az utak, illetve 40-50 km után ne úgy húzzam ki belőle a lábam, mint egy véres tampont, ami ráadásul még izzik is. Ezekből az égi fohászokból csupán az egyik kritérium nem állta ki a próbát 100%-ig, de valljuk be, a stopli-szöges kompozitot leszámítva, a sárral egyik terepsurranó sem bír 5-ös bizonyítvánnyal, és a fellocsolt Irhás-árokban a Mujinnak is csak leónidaszi küzdelemre futotta. Behorpadt lábujjakkal kapaszkodtam, és ugyan tripla axel nélkül talpon maradtam, de ebben a műfajban nem nyújt kiemelkedőt.

A kövekkel már egészen más a viszonya. Ez már az ő asztala. Az Ördög-orom és a Szekrényes a sziklaméretek széles skáláját reprezentálják, de a méretes köveken való egyensúlyozás és a morzsalékon való fakírjárás alkalmával is komfortzónában tartott a Mujin, amiért jár a pipa neki!

Egy másik fétisem a bokarész masszivitása, még akkor is, ha eddig minden meccset megnyertem bokaszalagszinten. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy nem hagyták ki belőle az anyagot, tart rendesen, nincs para.

És végül a kényelem. 20 kilométeren nyilván még nem lehet egy hosszútávfutó-cipő Achilles-pontjait kitapintani, de egy 40-es az már más kávéház, és jobban is hasonlít a Piros 50-re. Ezt a 40-est a Pilisben követtem el, ott azért kap a láb hideget-meleget. Dobogókő, László kúpja, szentkereszti szurdok, egyik sem a lábfej kényeztető törődéséről népszerű, mégsem sikított vészkijáratért se a sarkam, se az elülső lábpárnám a 40 km végére. Körbeudvarolhatnám még pár mondattal, de legyen helyette annyi elég, hogy egyelőre a Mujin látszik befutónak a Piros 50-hez, mert a kényelem, talpvédelem és szellőzés szentháromság összeállt nála.

3. rész (tesztelő: Imike)

Az első találkozásom Mizunóékkal, mondhatnám, hogy a véletlen műve volt, de ez nem teljesen lenne igaz. Anyám keze volt a dologban. Szóval úgy esett a történet, hogy egy külföldi hazatérésem előtt (Skócia) az ott használt terepcipő kategóriába sorolt terméktől, „fájó szívvel” és fájó lábakkal meg kellett válnom. Sokat bajlódtam vádlisérüléssel odakint, így már tervben volt valami jóféle cipő beszerzése. Mindeközben pedig csapattag lettem egy utcai futóversenyen, amit az első otthoni hétvégémen rendeztek.

Szóval épp lábbeli nélkül töltöttem első szabadnapomat, kellemes családi fészekben, amikor szerencsémre édesanyám meginvitált egy pécsi utazásra, aminek folyományaként véletlen betévedtünk egy sportboltba is. Ott rögtön valami mokaszin után néztem, ami kielégítheti a hétvégi verseny és fájó vádlim, és egyébként is fura alakú lábam által támasztott igényeket. Az eladó egyenesen a Mizuno polchoz tessékelt, mondta, ha jót akarok, innen választok. Hm, miért is ne, gondoltam, hallottam már a cégről, nos, tegyünk egy próbát.

Na, ez volt az a pont, ami után nem sokat gondolkodtam jövőbeli lábbelijeim márkáját illetően.

Szerencsére Szike barátom valahogy ez idő tájt vághatott bele a futócipő-tesztelésbe, amikor én éppen második Mizuno cipőmet kerestem, a nagy kínálat miatt kicsit bizonytalanul. Mikor megtudtam, hogy Al Bundy nyomdokaiba lép, nagyon megörültem, és rögtön tanácsot is kértem, hogy mit javasolna. Így jutottam hozzá a Mizuno Wave Mujinhoz, amit már 2015 áprilisától nyúzok, tehát lassan azt lehet mondani, hogy tartóssági tesztet is végzek.

Amit eddig kapott tőlem a cipellőm: egy könnyű, otthoni, alföldi, földes utas, kb. 40 km bemelegítés; a budai hegyek lankás ösvényein tekergőző ráhangolás, kb. 80 km; valamint 5 hét norvég sziklamező, mocsár, csarabos, fenyveses rettenet, amit km-ben nehezebb megsaccolni, de kb. heti 40 km.

A fent leírtak alapján a cipő egyik legjobb tulajdonsága, az a párnázottság, ami azonban eleinte még kellemetlen volt. A betörési szakaszban leginkább földúton, füves terepen futottam, ami nem kíván akkora párnázottságot. Eleinte nem szerettem, hogy túl puha. Ami nem tetszett, hogy nem éreztem benne a talajt, olyan érzés volt, mintha párnákon futnék. Úgy három hét futás után szépen kezdte felvenni a cipő a lábam formáját, akkor már közelített a jóhoz. Viszont a norvég terepeken éppen ez a párnázottság az, amiért nagyon szeretem a cipőt: bármilyen durva felszínen is tökéletesen tudok benne futni. Semmi okom lassítani, illetve meggondolni, hogy hova fogok lépni, mert tuti, hogy a talpam biztonságban van.  Én ezt a cipőt kimondottan terepre használom, és maximalisan bevált. Sajnos amit kap idekint, az nem éppen cipőbarát. Az esetek nagy többségében masszívan sziklás talajon futok, egyenetlen felszín, durva kavicsmező, éles sziklafelszínek. Az ösvények tényleg próbára teszik a cipőt, a talpat, lábfejet. A talp párnázottsága és a Rockplate sziklák elleni védelme itt maximalisan ki van használva részemről. Nem kimondottan az ütések tompítása, hanem a hegyesebb sziklák által okozott nyomás csillapítása miatt van szükség rá. Általában térdfájós vagyok, és hosszabb futás után eléggé bemacskásodik a térdem. Ebben a cipőben nem tapasztaltam ilyet. Ez persze lehet, nem csak a cipő érdeme, de némi szerepe biztosan van benne. Szóval akinek igazán párnázott cipőre van szüksége, annak csakis ajánlani tudom.

Próba szöveg

A Mujin felsőrésze elsőre azért nem volt meggyőző. Kevésnek talátam benne az anyagot. Féltem, hogy hamar kiszakad, elfoszlik, vagy csak simán elfárad az anyag. Az eddigi tapasztalat azonban az, hogy meglepően ellenálló, mindemellett rugalmas és hajlékony.  Egy hosszabb futás alkalmával (3,5 óra), rendszeresen merültem bokáig, lábszárig a vizenyős , saras skandináv terepen. 85%-ban nedves lábbal ugráltam az ösvényen, ami szinte végig sziklás volt, és ennek ellenére semmi kellemetlenséget nem tapasztaltam. A felsőrész egészen jól tartja a lábfejet, annak ellenére, hogy tényleg elég lightos. Én egy terepfutócipőnél valami masszívabb oldalsó megerősítést tudnék még elképzelni a nagylábujjnál és a lábtőcsontnál. Időnként ez a rész odakoccan a sziklákhoz, és az nagyon kellemetlen. Itt némi hiányt tapasztaltam. (A szerk. megjegyzése: volt szerencsém a cipőpróba során megcsodálni tesztelőnk lábfejét, pontosabban évek óta kénytelen vagyok nézegetni, mivel klubtársam végtagjáról van szó. Nos, Imikének közepesen fejlett kalapácsujjai vannak (csontkinövés a lábcsontnál) pontosan ott, ahová több védelmet szeretne. Nekem szent meggyőződésem, hogy ebben az esetben nincs anyaghiány a cipő oldalfalán, inkább a tesztelő lábában van anyagtöbblet.)

Amit viszont még előnyösnek találok, hogy a cipő stabilitása oldalirányban meglepően jó. Igaz, nekem ilyen tekintetben nem nagyon van problémám, mégis azt tapasztaltam, hogy a durva terep ellenére igen jól tartja a bokát.

Ami nekem a cipővel kapcsolatban némileg probléma, az a keskeny lábfej-kialakítás. Itt kell leszögeznem, hogy nekem széles lábfejem van, szóval ez ne ijesszen el senkit. Bár van egy Mizuno Wave Rider 18-asom is, abban ilyet nem tapasztaltam. Szóval, aki hasonló adottságokkal küzd, vegye ezt figyelembe. (A szerk. megjegyzése: l. két bekezdéssel feljebb. A cipő normál lábszélességre és enyhén széles lábfejre is optimális, a tesztelő éppen ezért tudja még kalapácsujjakkal is gond nélkül használni. A probléma éppen a keskeny lábfej esetén áll fenn, mert akkor már nagyon meg kell szorítani a cipőfűzőket, hogy még megfelelő legyen a felsőrész tartása terepen. Ez egyébként a Mizuno Wave Kazanra is igaz.)

A talp mintázottsága erre a terepre megfelel, nem volt soha jelentősebb problémám a csúszással. Eltekintve a vizes, mohás sziklafelszíntől, de arra még a rénszarvaspata is kevés! Itt, Norvégiában ezt az egy cipőt használom, de nagyon kíváncsi lennék, vajon a többi cipő is ennyire jól fogja-e a talajt, vagy tényleg van valami ebben az új mintázatban. Itt nálam 5-öst érdemel. Érdekes a talp középső részének kialakítása is. Én gyakran érkezem talpközéppel egy-egy élesebb sziklára, hogy elkerüljem a lecsúszást. Szóval kimondottan tetszik, hogy itt is extra védelmet kapok. Ezt a részt a talp többi részével hasonlatosan gumi borítja, nem pedig kemény és csúszós műanyag (mint sok egyéb terepcipőn), ami szerintem nagyon praktikus. Engedi elfordulni a lábfejet némileg, követve ezzel a talaj oldalirányú dőlését.

Ami viszont meglepő, hogy egyszer sem mostam ki a cipőt, és mégis tiszta. Persze nem makulátlan, de én tényleg elmerülök benne a „ganéban” és mégis viszonylag tiszta. Ez az anyag nagyon baró. Persze a színe is elég ideális, zöldessárga, ami jól passzol egy terepcipőhöz. És ami egy skandináv országban hatalmas előny egy olyan futónak, aki egyetlen cipővel rendelkezik: futás után nagyon gyorsan szárad!!! Ezért kap öt csillagot.

Aszfalton hála istennek soha nem futottam benne. Földes, döngölt-murvás utakat 15%-ban használok. Ott, meg kell mondjam, volt már jobb cipőm. De hát kérem ez egy ízig-vérig terepcipő. Arra használjuk, amire való: gyökeres, köves, sziklás, időnként mocsaras ösvényekre. Erdőbe – úgy értem, ösvény nélkül – nem igazán merészkedtem a cipellőmmel, egyrészt, mert azért oda egy kicsit több erő kell, és elszántság, és különben is: ezt a cipőt hagyjuk meg az ösvényekre. A barázdák mélysége azért nem egy tájfutócipőé.

A cipőt ajánlom azoknak, akik jól párnázott cipőre vágynak, szeretik a durva felszínű terepfutásokat, kimerészkednek meredekebb, kövesebb terepekre, vagy csak egyszerűen igénylik a  puha terepcipőket. Nyugodtan futhatnak benne hosszú órákat is!

És zárásként a tartósságra vonatkozó észrevételeim:

  • A cipő felsőrészén még semmi sérülés nem látszik. A filmréteg sem tört még meg.
  • A középtalp puha anyagán (U4IC) egy-egy szikla már hagyott nyomot, de semmi jelentős sérülés.
  • A külső talpmintázaton gyakorlatilag még semmi kopásnyom nem látszódik, eddig néhány kisebb karc jelent csak meg.

Bonus track: aki idáig el tudta olvasni a tesztet, az megérdemel egy kis videózást. A főszereplő: Mizuno Wave Mujin, a helyszín: Norvégia, a bájos modell: Imike. Katt ide, és jó szórakozást.

Végszó

A két vendégtesztelőnek köszönjük, hogy nem kímélték sem magukat, sem a cipőket.

A Kazan esetében 1 tesztelő, míg a Mujin esetében 3 tesztelő véleménye alapján, a cipőket az alábbiakban ajánljuk/nem ajánljuk.

A Kazant ajánljuk:

  • Normál vagy enyhén széles lábfejre.
  • Ösvényeken történő (trail) futásra, kis mértékben off-road felhasználásra is alkalmas.
  • Azok részére, akik kedvelik a párnázott trail cipőket.
  • Akik gyors vagy résztávos edzéseket is végeznek terepen.
  • Akár versenyzésre (amennyiben nem túl meleg az idő).

A Kazant nem ajánjuk:

  • Kifejezetten keskeny lábfejű futóknak (férfi modell esetén).
  • Magashegyi terepeken történő futáshoz (csak rövidebb távokra).
  • Mély saras terepviszonyokra.
  • Azoknak, akik minden követ, gyökeret szeretnek érezni a lábuk alatt.

A Mujint ajánjuk:

  • Normál vagy enyhén széles lábfejre.
  • Csak ösvényeken történő futásra.
  • Kifejezetten köves, gyökeres terepre.
  • Magashegyi, alpesi terepeken történő futásokhoz.
  • Hosszú, esetleg ultra távokra.
  • Meleg és enyhén nedves körülményekre egyaránt.

A Mujint nem ajánjuk:

  • Kifejezetten keskeny lábfejű futóknak (férfi modell esetén).
  • Mély saras terepviszonyokra.
  • Azoknak, akik minden követ, gyökeret szeretnek érezni a lábuk alatt.
  • Off-road (ösvényekről letérve) felhasználásra.

A végére hagytam az igazán izgalmas dolgot, miszerint éppen a teszt megjelenésének időpontjában kerülnek a boltokba a Mizuno 2015 őszi-téli kollekciói. Nos, a teljes terepcsalád továbbfejlesztett változatai is ekkor mutatkoznak be, amelyeket még nem próbáltunk, de néhány dolog már biztos. A Mujin2 és a Kazan2 egyaránt módosított felsőrésszel kerülnek piacra. Hogy ez a gyakorlatban további erősítést jelent-e, még nem tudjuk. Sajnos a középtalp anyaga is módosul, az U4IC helyett az ap+ talpanyagot kapják a cipők. Ez komfortban nagyjából ugyanazt jelenti, viszont nagyobb a súlya. Ennek megfelelően a Mujin2 és a Kazan2 is kemény grammokkal lesz nehezebb a tesztelt elődöknél. A Mujin 30 (!) grammot hízik, a Kazan 15 grammot. A súly-fetisisztáknak ez nagyon rossz hír, ők rohamozzák meg a még raktáron lévő készleteket az első változatokból (ami sok helyen már akciós is), akiknek ez nem számít, viszont több védelmet szeretnének a cipő felsőrészén látni, azok válogassanak a 2. széria színeiből.

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók