A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Mizuno Wave Daichi teszt

Szike
2017-01-29 23:56:17

Megint egy olyan modell, aminek a kivesézést érdemes egy kicsit messzebbről indítani. A japán gyártók hosszú évekig nem tudtak mit kezdeni a trailfutással, az Asicsnek és a Mizunonak is voltak terepcipőik, de elég finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem ezekről voltak híresek. Persze szép lassan kezdtek belejönni, míg a világban annyira elterjedt az ösvényeken történő futás is, hogy egy magára valamit is adó márkának muszáj volt épkézláb trail családot kreálni. A Mizuno esetében 2014 volt az igazi áttörés éve, amikor lesöpörték az asztalról a korábbi modelleket és egy nagyon izgalmas terep-koncepcióval jöttek ki a Wave Mujin, a Wave Kazan, a Wave Hayate és a Wave Kien négyesével. Elégedetten lehetett csettinteni, mivel a Mujin és a Kazan a hagyományos talpvastagságú terepcipők között szinte unikumnak számítottak az átlag feletti párnázottságukkal. Ami remek válasz volt a változó fogyasztói szokásokra, mivel egyre többen igényelték, hogy a hagyományos trailcipők alacsony vagy közepes párnázottságánál nagyobb komfortot kapjanak a hosszabb távok lefutása során. Ez szorosan összefügg azzal is, hogy ma már teljesen másról szól a terepfutás, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, de ez egy külön írást érdemelne. Szóval én nagy barátja vagyok a Mujin és Kazan első szériájának.

Mizuno Wave Daichi

Időközben a Wave Mujin-ból egy stabil terepcipőt csináltak (az első széria még neutrális volt) és kicsit el is szontyolodtam, amikor 2016 őszére a Mizuno úgy döntött, hogy a Wave Kazant beszántja és egy teljesen új modellt dob ki helyette. Ez lett a Mizuno Wave Daichi. Nem akarom senki idegeit borzolni, ezért némi konklúziót már a teszt elején elcsepegtetek: a Mizuno terep családja mára teljesen más, mint 2014-ben volt, de aggodalomra semmi ok. Annyi történt, hogy míg korábban két egymáshoz nagyon hasonló testvér-modell volt a kínálatban, mára egy szépen felépített, egymástól jól elkülönített modelleket felsorakoztató készletből választhatunk. Így néz ki manapság egy japán elit terepkülönítmény:

  • Mizuno Wave Mujin3: stabil, maximális párnázottság, maximális védelem.
  • Mizuno Wave Daichi: neutrális, alacsonyabb súly, jó párnázottság, a hosszabb és a gyorsabb rövid futásokhoz egyaránt
  • Mizuno Wave Hayate: kifejezetten terep-versenycipő, trail- vagy akadályfutásra
  • Mizuno Wave Kien: kiegyensúlyozott edzőcipő, a kevésbé zord terepekre (pl. Magyarországra)

Mielőtt rátérnék konkrétan a Daichire, jöjjön megint egy kis coming out. Az az én áldott nagy szerencsém és egyben legnagyobb bajom, hogy kb. 6-9 hónappal a hivatalos megjelenésük előtt láthatom az új modellek előszériáit. És mivel pont a méretemben szokták mutogatni őket, rendszerint a lábamon landolnak, még ha csak beltéren is. Akkor is kialakul valami kép a cipőkről, ha csak néhány kósza futólépést teszek bennük. A durva az, hogy aszfaltcipőknél általában be is jönnek az előítéleteim, terepcipőknél azért tényleg csak az éles teszt során derülnek ki a dolgok. Ettől függetlenül a Daichi előszériás példányának próbálgatása nem hagyott bennem mély nyomot. Új is, szép is, de semmi különös, így könyveltem el magamban. Na, ezek után nézzük meg, hogy miket is írok egy alapos tesztidőszak után a Mizuno Wave Daichiről.

Kezdjük talán a felsőrésszel. Ha egy példát kell mondanom, hogy melyik terepcipőnél találták meg a tökéletes egyensúlyt a védelem és a szellőzés között, akkor a teszt időpontjában aktuális tudásom szerint a Daichit mondom. Mindezt úgy, hogy első blikkre egyáltalán nem látszik szellősnek a Mesh felsőrész, mégis nagyon szépen érződik, ahogy folyamatosan cserélődik a lábfejünk körül a levegő. Aztán jobban megnézve láthatjuk, hogy a Mesh anyag méhsejt szerűen van kialakítva. A sokszögű méhsejt fala erősebb szálakból van szőve, a sejtek közepén pedig szellősebb az anyagszerkezet. Ügyes húzás, mert így mindenhol egyenletesen szellőzik és egyenletesen erős is. Ettől függetlenül, a Mizuno hagyományos erősítése ott van a felsőrész közepén, természetesen a cipő belsejében elrejtve. Aki mostanában kezdett teszteket olvasni, azt beavatom: a szellőzés fontossága nem az én kényszeres mániám, ez biztosítja azt, hogy hosszú távon el legyen vezetve a hő és a nedvesség a lábtól, ugyanis utóbbiak felelősek a vízhólyagok kialakulásáért. Hogy mondjak egyetlen halvány negatívumot is a felsőrészről: kicsit lassabban szárad az átlagnál egy-egy vizesebb futás után.

A kaptafaforma nagyon jó, lábujjak tökéletesen elférnek, de nem azért mert böszme széles lenne a lábfejrész, mint például egy Altrában. Egyszerűen csak nagyon jól formázták meg a kaptafát, legalábbis normál lábfejformájú futóknak nem lesz panaszuk. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy a Daichi kaptafaformája kenterbe veri néhány Mizuno aszfaltcipő felsőrészének kialakítását! Nincs vége a dicshimnusznak: a külső oldalfalon, a Mizuno logo környékén van egy több ágból álló műanyag heveder-rendszer, ami a cipő oldalfalát hivatott rászorítani a lábfejre. Ha ügyesen húzzuk meg a fűzőket, akkor ez is tökéletesen működik. De ami nagyon tetszik, hogy egyáltalán nem hivalkodik vele a gyártó, szépen be van simítva az egész a dizájnba, mint ha csak egy szolid látványelem lenne. A belső oldalon már nem műanyag a hevederezés, egyszerűen a műbőrhatású csíkok vannak úgy felvarrva, hogy a saroktól kezdve tökéletes legyen a cipőfűző és az oldalfal viszonya. Nincs is külön neve, a Mizuno egyszerűen egy gyűjtőnevet adott mindannak, ami a cipőn a megfelelő illeszkedését felel: ez a Dynamotion Fit.

A cipőfűző enyhén lapított profilú, tehát érdemes odafigyelni arra, hogy helyesen legyen befűzve, mert abban az esetben fekszik fel tökéletesen a rüsztre. Apró figyelmesség a gyártótól, hogy a fűző középvonalának kialakítása speciális, ami növeli a fűzők egymáshoz tapadását, így csökkentve a kibogozódás valószínűségét.

A Daichi-vel is kezd végérvényesen beigazolódni az a tézisem, hogy a Mizuno cipőknek a talpbetét a leggyengébb pontja. Eleve nem adnak sok plusz ütéscsillapítást, és mint ha a versenytársakhoz képest hamarabb is tömörödnének. Egyetlen pozitívumot azért tudok a betétről is mondani, a sarok körüli kehely alakú kialakítás egészen jól tartja a cipőben a sarkunkat, tehát legalább a formázása jó. Iszonyatos mázlija a márkának, hogy a talpmintázat+középtalp+Wave lemez+strobel board egység a talpunk alatt már magukban hibátlanok, nincs szükségük a talpbetét plusz kvalitásaira (bocs, hogy elspoilereztem a teszt végét). Inkább csak félelmetes belegondolni, hogy ha a versenytársakhoz hasonló talpbetét kerülne a Mizunokba, akkor mennyire támadhatatlan lenne a konstrukció… Így, csak kiváló. Hogy lássuk miért is mondom ezt, térjünk is át a középtalpra.

A talpbetét kivétele előtt amúgy izgultam kicsit, mivel a márkatárs Rider 19-ben (az előző Mizuno teszt alanya volt) nem lehetett azzal vádolni a strobel board varrását, hogy az elkövetője a hónap mesterembere címre pályázott volna. De a Daichi-ben szerencsére példás a varrás kivitelezése, sőt átlagon felüli precizitású.

A Daichi az a cipő, aminél csukott szemmel meg sem mertem volna tippelni, hogy mekkora a dropja… Egyszerűen átvertek a japánok azzal, hogy egy helyben állva egyáltalán nem érződik puhának a sarok, futás közben mégis zseniális a csillapítás, de van tartása is a talpnak és bónuszként egészen talajközeli a feeling. Egyébként a drop 12 mm, de senki se ez alapján ítélje meg a stabil talajfogást… Vagy is de! Csak nem úgy. Mára a terepcipőknél és aszfalton is egyre inkább divat lett lefitymálni a nagyobb droppal készített cipőket. Pedig éppen a Daichi az élő példa arra, hogy van élet 10 mm-es drop felett is. Sőt, a cipő talán legnagyobb erőssége az, hogy a saroknál kifejezetten jó az ütéscsillapítása, a lábfej alatt pedig egy kifejezetten dinamikus ellépést biztosító talpat kaptunk. Éppen a viszonylag nagy vastagság különbség a kulcs, hiszen a középtalp vastagsága a saroknál 21 mm, míg elöl mindössze 9 mm. A végeredmény, hogy a gyakorlatban kaptunk egy olyan sarokrészt, amivel akár hosszú távokat is biztonsággal futhatunk vagy kemény felületen és meredek lejtőn is bátran engedhetünk a gravitációnak, ugyan akkor, ha magasabb tempóra kapcsolunk, akkor kifejezetten partner lesz ebben a cipő talpa, leginkább az elülső talp vastagsága és geometriája miatt. Azt is mondhatnám, hogy a lábfej alatti résznél a párnázottság és az ellépés hatékonysága patikamérlegen van belőve az optimálisra. A másik lényeges pont, hogy hiába nagy a drop, mindez nem társul nagyon vastag talphoz, így összességében elég talajközeli az érzetünk a cipőben, egyáltalán nem tapasztalható instabilitás futás közben. Nagy tanulság az, hogy nem elég megnézni a katalógusban a drophoz tartozó számadatot, mert az önmagában csak korlátozottan alkalmas arra, hogy jellemezünk egy cipőt… A lényeg a terepen dől el.

Ott rejtőzik a Wave

A sarokban található konkáv Wave lemezről már nem is merek sokat lelkendezni, különben is már megtettem egy másik tesztben. Elég annyi, hogy a Mizuno Wave lemezét terepen szeretem a legjobban, mivel ott csillapít, ahol kell, de még sincs az a természetellenesen puha valami a lábam alatt. Tehát ad némi tartást is, ami jól jön a hosszú futások és a technikásabb ösvényeken való gyors futások során egyaránt. Ha már ütéscsillapítás, akkor a középtalp anyaga AP+ nevezetű, ami egy fokozott teljesítményű és könnyített súlyú, EVA alapú anyag.

És akkor még jön olyan finomság, mint a XtaRide technológia és a talp közepén látható X Groove, ami nagyon jó laterális torziót biztosít. Ez különösen akkor számít, ha a sarokrész másik irányba torzul, mint a lábfej alatti rész. Például egy kőre lépve a sarok kifelé billen, de elöl meg egy gyökérre lépünk és a lábfej befelé csavarodik. Na, ezt kezeli le szépen a Daichi talpának közepén látható X alakú rendszer. Nem szokásom elragadtatni magam egy tesztben, de a középtalppal kapcsolatban eleresztek egy kifejezést: zseniális. Olyan tulajdonságokat pakoltak bele, amelyek általában egymás ellen mennek, a Daichiben meg szépen kiegészítik a másikat. A felsőrész és a középtalp teljesen rendben van, már csak a talpmintázat van hátra.

Őszintén szólva, én kedveltem a Mujin és a Kazan 2014-es megjelenésekor kifejlesztett X Lug (X alakú talpminták) talpakat. Nem hoztak semmi átütőt, de amit tudott az a talp, azt atombiztosan tudta. És egy általános terepcipő esetében ez a fontos, nem az, hogy valamelyik részterületen kiemelkedő legyen. Már egy éve lehetett tudni, hogy 2016 őszére Michelin gumikat és mintázatot kapnak a Mizuno trailmodellek. Hát, vártam is, meg nem is… Mert előre sosem lehet tudni, hogy az ilyen brand-összeborulásoknak mennyi a műszaki tartalma és mennyi belőle a marketing…

Egy biztos, hogy a Mizuno nagyon büszke a Michelin talpakra, ahol csak lehet, felhívja rá a figyelmet. Például nálunk is landolt egy példány gumitalp (igen, csak a talp) a hozzá tartozó kis marketing fejtágítóval. A lényeg nem is a papíron található, hanem azt a kis fekete négyzetet tessék figyelni, ami hozzá van kapcsolva a cucchoz. Nem kell bele nagyítgatni a képbe, elárulom mi az: egy darab a Michelin Cyclocross Mud 2 kerékpárgumijából. Ugyanis ennek mintázatát ültették át a Daichi talpára. 

M&M  

Aki nem hiszi, az nézze meg az említett bike abroncsot.

Michelin Cyclocross Mud 2

És közelebbről a Daichi talpát, ahol már a G-Adaptive nevet viseli.

Mizuno-Michelin G-Adaptive talp

A nevével is azt sugallják, hogy ez bizony alkalmazkodik a különböző terepviszonyokhoz. Az erősségei között pedig konkrétan azt ígérik, hogy minden időjárási körülmények között optimális, az egyenetlen felszínen is jól tapad, illetve, hogy konstans kedvező tulajdonságokkal bír a különböző körülmények között, vagyis olyan a mintázat és a gumikeverék, ami egyenletes teljesítményt ad le. Ha már a gumikeverék szóba került, a talpon található „Oc” rövidítés az outdor compound-nak felel meg, ami a Mizuno-Michelin frigyben a magas kopásállóságot, és a különböző felületeken történő kiegyensúlyozott tapadást akarja jelenteni. Ennyit az ígéretekről, most jöjjön az, hogy mi valósul meg ebből az átlagos hazai terepeken augusztustól, januárig.

Nagyon jól alakult így, hogy nyártól tél közepéig tartott a tesztidőszak. Amit előzetesen nem gondoltam, de a hétköznapi használat során fény derült rá, hogy a Daichi remek opció arra, hogy ha sok hó esik, de a hómunkások otthon maradnak. Ennek a végeredménye az, hogy településen belül, a járdákon és az utakon akár két héten át ott marad az egyre inkább letaposott hó, ami a végére már inkább jég. Ismerős, ugye? Az aszfaltcipők többsége el is vérzett az említett körülmények között, a Daichivel meg vígan lehetett szaggatni az istrángot a tél által leigázott városban. A Michelin talpminta jól tapadt a havon, a Wave lemezzel ellátott saroknak meg bőven van annyi ütéscsillapítása, ami a havas aszfaltra elég, plusz a cipő súlya is annyi, mint egy átlagos aszfaltcipőnek. Amikor még nagyon szerettem a Michelin talpat (és a komplett konstrukciót), az a másik véglet volt, amikor is kánikulai melegben gyűjtöttem a kilométereket a száraz, köves, gyökeres ösvényeken. A talpmintázat tudása is akkor jött elő igazán, amikor egy futáson belül váltakoztak a nagyon sziklás, az apró kőgörgeteges, az avaros, a gyökeres, a csontszáraz felületek és a patakok völgyeiben az enyhén saras és vizes sziklás körülmények. Ezt a tudást egészítette ki nagyon jól a felsőrész jó szellőzése és a középtalp tudása (kemény felületen nagyon jól csillapít, laza talajon viszont van tartása a Wave lemeznek). Szóval úgy sokoldalú a felsőrész, a középtalp és a talpmintázat külön-külön, hogy közben nagyon jól össze is tudnak dolgozni, jó kis egységet alkotnak. Az sem csökkentette a lelkesedésemet, hogy a kicsit is nagyobb sárban ugyanúgy csúszkáltam, mint bármelyik másik általános trailcipőben, mert azt már régen tudomásul vettem, hogy a nagy sárra „karmok” kellenek a talpra, azok viszont száraz felületen nem jók. Magyarul sárban csak az arra fejlesztett cipők lesznek jók, a „sima” terepcipőknek nem ott kell jónak lenni. Ezt lassan mindenkinek be kell látni, mert még mindig sokan azt hiszik, hogy egy terepcipőnek minden körülmény között mágnesként kell tapadni bármilyen felülethez. Erről sajnos akkor is le kell mondani, ha a marketingesek folyamatosan ezt ígérik nekünk, nekik ugyanis az a munkájuk, hogy szépeket állítsanak a cipőről, nem az, hogy fussanak bennük. És hiába sugallja azt a talp, hogy ez egy sárra fejlesztett kerékpárabroncs és egy nagy tudású cipőgyár szerelemgyermeke, ha a gyakorlat azt mutatja, hogy éppen a sárban a leggyengébb. Azt kell végre a fejekbe verni, hogy egy 4-5 mm profilmélységű talpmintázat nem tud mit kezdeni a 25 mm mély sárral. Ha ezt elfogadjuk a fizika egyik alaptörvényének, akkor nem fog minket csalódás érni. Cserébe tudunk annak örülni, hogy minden más felszínen valóban jobban tapad a Michelin talp, mint egy átlagos trailmintázat. Például vizes sziklán és vizes gyökereken valóban egy kategóriával jobb, mint az átlag. De ez sem azt jelenti, hogy tépőzárként tapad, hanem, hogy egy lépéssel ki lett tolva a határ a korábbiakhoz képest… És, ez is nagy szó. Még egy nagy mítoszt szeretnék kicsit rombolni: száraz körülmények között mindegy, hogy milyen a talpmintázat. Hát, nekem biztos, hogy nem! Ha valaki meg akarja tapasztalni a különbséget, akkor teljesen száraz talajviszonyok között fusson le Ágasvár csúcsáról a turistaházig egy bármilyen himi-humi terepcipőben és utána egy Mizuno Wave Daichiben. Érteni fogja, hogy miért tartom a Michelin G-Adaptive mintát az egyik legjobbnak a sáron túli világban. Még egy fontos infó: a Daichi azon ritka trailcipők közé tartozik, amit hegyi és alföldi terepre egyaránt meleg szívvel ajánlok. Hegyen megfelelő a védelme és a talpmintázat tudása, alföldre meg jól jön, hogy nem egy agyon merevített, kő-nehéz tankot kell vonszolnunk a lábunkon.

A fent leírtak nagyon jól hangzanak, de jöjjön az adat, ami eldönti, hogy a Daichi valóban egy félisten, vagy csak egy félkarú óriás, mert hiába nagyszerű rajta minden, ha mondjuk, ezt a tudást csak mondjuk, 450 g súly mellett tudják nekünk biztosítani. De nem, a súlyadat a katalógusban 310 g, ami ráadásul a teljes férfi méretsor átlagsúlya. A gyártók túlnyomó többsége az UK 8 méretre adja meg a cipők súlyát, a Mizuno kb. egy éve a teljes méretsorra, ami eléggé megnehezíti az összehasonlítást, de erre való a mérleg. Ebben a méretben (Mizunonál ez eu 42) a cipőt 299 g-nak mértem, ami nagyon becsületes teljesítmény. Éppen a lélektani 300-nál, ami egy terepcipő esetében – ami nem versenycipő – már a könnyebbek kategóriájába skatulyázza be a Daichit. Ezt sem tudták elrontani a japcsik…

A leírtaknak megfelelően a Wave Daichi tesztjét élveztem a legjobban a 2016-17 ősz-téli időszakban. Van olyan cipő, ami jobb sárban, van, ami még jobban tapad vizes sziklán, de ezek a tényezők mind valami speciális körülményre fejlesztett modellre igazak. A Mizuno Wave Daichi pedig egy általános trailcipő, ezért lelkesítő az, hogy kaptunk egy nagyon sokoldalú modellt, ami ráadásul a terepen futók nagyon széles rétegének lehet jó választás. És talán ez utóbbi a teszt kulcsmondata, hiszen a Mizunora korábban az volt jellemző, hogy egy-egy modell, egy nagyon jól körbehatárolható felhasználói körre volt optimalizálva… A Daichi meg egy nagyon szélesre!

... és még a színválaszték is rendben van

A Brooks Cascadia 11 esetében többször győzködtem a tesztelő Marosffy Danit, hogy definiálja úgy a cipőt, mint a terepmodellek origója. Ismeretlen oknál fogva csak egy fél utalást tett valami hasonlóra. Milyen szerencse, mert így megmaradt nekem és a Mizunonak ez a frappáns kifejezés. Szóval: a Mizuno Wave Daichi a terepfutócipők origója! Azért, mert jól ki van benne balanszírozva az ütéscsillapítás, a védelem, a súly, és a talpmintázat tudása. Mindenből annyi van benne, amitől választhatja olyan futó is, aki most ismerkedik az ösvényekkel, de olyan is, aki már nagyon rutinos trailrunner. Lehet benne viszonylag hosszabbakat is futni (akár terepmaratont is), de a rövidebb, tempósabb futásokban is nagyszerű partner. És a talpmintázat is olyan tulajdonságokkal van felvértezve, ami egy kontinentális terepen remekül működik, amennyiben éppen nem szélsőséges terep- és időjárási körülmények közé visszük. Vagy ha úgy tetszik azért a terepmodellek origója, mert ha valaki nem igazán tudja, hogy mit is keres egy trailcipőben, akkor induljon ki innen és nem fog csalódni, de ha valaki a terepen kel és fekszik évek óta, nyáron is trailezik, télen is trailezik, különböző terepeken fut, de nem akar több cipőt vásárolni, akkor egy szót kell csak megjegyeznie: Daichi.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók