A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Icebug Acceleritas OCR LE teszt

Szike
2016-09-23 07:24:08

Honnan máshonnan jöhetne hozzánk egy jégbogár, mint Svédországból? Az Icebug története szinte már hagyományos skandináv sztori, hiszen csak ott történhet meg, hogy egy újságíró egyszer csak úgy gondolja, hogy elkezd cipőgyártással foglalkozni, amibe bevonja dizájner (mi más?) édesanyját is… És gyakorlatilag ennyi. Más nem is kell hozzá, csak az, hogy jó helyre szülessünk… Na jó, azért ennél kicsit több. Először is az Icebug, a nevéhez hűen, kifejezetten a skandináv hétköznapokra gyártott lábbeliket, azaz olyan utcai cipőket, amelyeknek szöges a talpa. Ezzel párhuzamosan a kifejezetten téli körülményekre fejlesztett futócipők is megjelentek a kínálatukban. És ugyan a többi gyártóhoz viszonyítva ekkor még csak egy sufni kézműves brandről beszélhettünk, egyre magabiztosabban törtek be az élsportra alkalmas csukáikkal is (terepfutás, tájfutás), ahol szintén hangsúlyosak voltak a szögekkel ellátott modellek, de már szép számmal megjelentek a szög nélküli változatok is.

De ugorjunk is néhány évet a történelemben, mert az Icebug már befutott trail-brandként is figyel arra, hogy lépést tartson a legújabb trendekkel. Ennek köszönhető, hogy kifejezetten akadályversenyekre hangolt modellje is van, illetve a swimrun versenyekre is fejleszt cipőket, de az egy másik történet.

És mivel idehaza még kevésbé ismert a márka, ezért ismerkedésként még kiemelném az egyik fő jellemzőjét: a skandináv dizájniskola jegyeit hordozza magán, azaz letisztult, hivalkodásmentes formavilág, egyedi színek és egy jó logó. Azt is mondhatnám, hogy az Icebug a futócipők Volvója, de még inkább a Fjällravene. Akinek bejön a skandináv dizájn, annak az Icebugon is meg fog akadni a szeme. Ezt azért állítom ilyen biztosan, mert ha egy tetszőleges márkájú, mai trendnek megfelelő megjelenésű tesztcipővel végigvonulok a lakáson, akkor a feleségem legenyhébb reakciója az, hogy a kezével keresztet formál, így próbálva elűzni a dizájn sátánjának kezemben tartott földi manifesztációját. Viszont amikor beléptem az ajtón a mai tesztünk főhősével, akkor a következő párbeszéd zajlott le:

  • Ez mi?
  • Icebug.
  • …na ez jól néz ki! Kik gyártják?
  • Svédek.
  • Gondoltam… Van belőle itthon női?

A cipőre rátérve: először azt fejtsük meg, hogy mitől is OCR- (obstacle course racing, azaz akadályfutó verseny) kiadás. A „hagyományos” Icebug Acceleritas modellhez képest gyakorlatilag csak a felsőrészen lehet különbségeket azonosítani, de itt valóban látszik, hogy nem a mindenen át történő terepfutásra, sokkal inkább a saras, akadályokkal megtűzdelt OCR-eseményekre optimalizálták a „textilt”. Ami feltűnő, hogy néhány helyen kapott némi erősítést a felsőrész, ami nyilván azzal a célzattal került a cipőre, hogy az akadályokon történő fokozott igénybevételt (pl. kötélmászásnál) átvészelje a csuka. A lábujjak csak olyan mértékben vannak védve, ami az akadályokra feltétlenül szükséges. A hálós felsőrész elég sűrű szövésű, tehát megvéd a hegyes gallyak szúró/szakító hatásától, ami terepfutásnál (nem ösvényeken) előnyös, ugyanakkor ez a „jusson is, maradjon is” koncepció, miszerint védjen is, de ugyanakkor legyen könnyű, maradéktalanul összejött a svédeknek. Az egész cipő ultrakönnyű (férfi 42 méret, 230 g; női 38 méret, 190 g). A sűrű szövésnek van még egy tulajdonsága: nem igazán szellőzik. Ezt mégsem lehet hibának felróni, mivel eleve saras körülményekre van tervezve, vagyis nem az a dolga, hogy jól szellőzzön. Viszont éppen ezért – és majd a középtalpnál leírtak miatt – csak korlátozottan alkalmas hosszú, száraz körülmények közti, lassabb tempójú futásokra.

Ami vizes akadályok leküzdését illeti, erre is sajátos filozófiát alkotott meg a svéd gyártó. Az Icebug nem lyuggatta agyon a cipőt, hogy azon ki-be folyjék a víz. A legfontosabb, hogy a teljes cipő Non Absorbing anyagokból készült, azaz nem szívja magába a vizet sem a felsőrész, de még a cipőbetét sem. Ezáltal egy vizesárok után is csak minimálisan nő a cipő súlya.

Ehhez kapcsolódik a cipő talán egyetlen apró negatívuma. Ahhoz, hogy az anyag ne szívja magába a vizet, nem lehet túl komfortos, plüsspuhaságú béléssel operálni. Ezzel nincs is gond, hiszen egy versenyorientált cipőről beszélünk, de egyetlen helyen bizony érződik, hogy kicsit rideg anyagok veszik körül a lábunkat: ez a sarok. Megijedni persze nem kell, de akinek az átlagosnál érzékenyebb a sarka, vagy van rajta némi deviáns kinövés, annak a futások előtt célszerű némi Leukoplasttal leragasztani a sarkát, legalább az első néhány futás alkalmával, amíg a cipő kicsit felveszi a sarkunk alakját.

Mint említettem, a cipő belsejébe jutott víz kivezetésére nincsenek oldalirányú nyílások, ellenben van néhány lyukacska a nyelv alján. Nem tűnik úgy, hogy túl nagy kapacitást terveztek volna be a víz kipumpálására, de a gyakorlatban egészen jól működnek a parányi nyílások. Ez annak köszönhető, hogy a felsőrész határozottan szűk karakterű, szorosan a lábfejre illeszkedik. Így, ha bejutott a cipőbe a víz, minden egyes futólépéssel nagyon hatékonyan préseljük ki azt, nincsenek olyan holtterek a cipőben, ahol alattomos módon meg tud ülni a víz. Aki nem hiszi, tekintse meg az alábbi videót, amiben hagytam átfolyni egy patakot a cipőn…

Aki Spartan Racer eddig látta a cipőt, kivétel nélkül az volt a kérdése, hogy miért nem a cipő oldalán vannak a lyukak, hogy könnyeben kifolyjon a víz. Látszik, hogy sokan a Spartan Race főszponzorának, a Reebok All Terrain Super OR modelljén szocializálódtak (annak ui. oldalt vannak a vízkivezető nyílásai). A válasz az, hogy a svédek jól átgondolták, hogy mi történhet egy futóval egy OCR-versenyen. Nemcsak víz juthat a cipőjébe, hanem sár, iszap, apró kövecskék is. Ezek egy hosszabb távon szépen le tudják smirglizni a bőrt a lábfejről. És ha egy nyíláson valami ki tud jutni a cipőből, akkor be is. Az Acceleritas OCR-modellen megtalálták azt a helyet a cipőn, ahol kisebb valószínűséggel jut be a szennyeződés, de azért még nagy hatékonysággal lehet kipumpálni a vizet. Ez a hely a cipő nyelvének eleje. A lyukak mérete is a fenti problémakörnek megfelelően van méretezve, hiszen kisebbek, mint a hagyományos trail Acceleritas modellen, így kevesebb idegen anyag juthat be. A videóban pedig láthattuk, hogy a víz kijuttatásához bőven elegendő ennyi lyukacska, nem kell a cipőre országháznyi nyílás.

Ha már fentebb az OCR rövidítést kiveséztük, akkor adós vagyok a cipő neve végén található LE rövidítés jelentésével is. Nem…  Nem lóerő, hanem limited edition, mivel ebből a modellből mindössze 180 pár készült. Persze van „hagyományos” OCR-modell is, ami ugyanezt tudja, csak más a dizájn.

Ami még nagyon fontos infó, hogy a cipő határozottan keskeny fazonnal bír, ami nem azért van, mert csak a vékony lábfejjel rendelkezőkre gondoltak. Az Icebug Acceleritas (és egyébként a Spirit család is) kifejezetten versenyzésre lett optimalizálva. A gyártó pedig azt mondja, hogy versenyre a tökéletes illeszkedés kell, hogy domináljon a felsőrészen. És igazuk is van. Senki se ijedjen meg az első cipőbe bújás során: nem szűk, hanem illeszkedik. Nekem egyetlen futás alkalmával sem bántotta a lábam a szűkebb lábfejrész. Ha hosszban megfelelő méretet választunk, akkor nem lesz hiba. Sőt nem hogy bármiféle hátrányát éreztem volna a szűk kialakításnak, nekem éppen ez tetszett legjobban a felsőrészben. Ugyanis fantasztikusan tartotta oldalirányban a lábam, úgy értem, hogy meredek hegyoldalban oldalazva egyáltalán nem fordult el benne a lábfejem, még akkor sem, amikor már teljesen vizes volt a zoknim. Éppen ezért az Acceleritast nemcsak OCR-felhasználásra ajánlom meleg szívvel, de off-trail jellegű kihívásokra is, mint tájfutás, kalandversenyek stb.

A felsőrészhez kapcsolódva még szembetűnő a cipőfűző extrém hossza. Biztos vagyok benne, hogy a cipőfűző tervezéséért felelős részlegbe meghívták külső szakértőnek Bear Gryllst. Ugyanis ekkora fűzővel bátran nekiindulhatunk a vadonnak, mert ha bármi gond adódna, simán el tudjuk kötni az összes ütőerünket, csinálhatunk belőle horgászzsinórt, varrhatunk vele ruhát a fagyhalál ellen (mert zsákot úgy is mindig találunk az erdőben), majd a maradékból még mindig kijön egy ejtőernyő komplett zsinórzata… De ha ez sem elég, akkor a jobb párból is kifűzhetjük, és leereszkedhetünk vele a Grand Canyon mélyére… Vagy kimászhatunk vele, attól függően, éppen kinek mi számít túlélésnek. Egy fokkal jobb a helyzet, ha a legfelső lyukba is befűzzük a cipőfűzőt, bár még így is nagyon hosszú (egy versenycipőnél amúgy is ajánlatos kihasználni az összes fűzőlyukat, hogy tökéletes legyen az illeszkedés). Nem azt mondom, hogy nem lehet együtt élni ennyi zsinórzattal, de minimum felesleges, sőt egy versenyen külön oda kell figyelni, hogy megfelelően be legyen csomózva/le legyen ragasztva, nehogy beakadjon valamelyik akadálynál. Az is lehet, hogy szándékosan raktak a cipőbe egy kis (ice)bugot, hogy egyáltalán legyen mibe belekötni, mert látni fogjuk lejjebb, hogy sok hiba nincs a cipőn. Ezt a kijelentést még meg is tromfolom azzal, hogy az elmúlt évek Icebug cipőinek határozottan tartós a felsőrésze, bár ezt az infót csak más felhasználók elmondása alapján állítom, a teszt során nem került a cipőbe annyi kilométer, hogy ez eldönthető legyen.

Jöhet a középtalp: hát ide nem fogok kisregényt írni. A száraz tény az, hogy az Icebug kizárólag trail futócipőket gyárt, aszfaltra valókat nem. Éppen ezért nem szöszög azzal, hogy kifejlesszen valami extra ütéscsillapító technológiát, hiszen terepre általában elég a hagyományos EVA-alapú anyag. No meg rajtuk is végigsöpört anno az angolszász és a skandináv piacokat erősen befolyásoló minimalista irányzat, amiből mára annyi maradt, hogy a kifejezetten versenyzésre fejlesztett cipőiket markánsan alacsony droppal és vékony talppal gyártják. Ezek mellett több párnázott és nagyobb droppal rendelkező modelljük is van, így mindenki megtalálja a magának valót.

Az Acceleritas OCR LE egy kifejezetten versenyorientált modell, tehát a fentieknek megfelelően mondjuk együtt hangosan, hogy: alacsony drop (4 mm) és vékony talp jellemzi. Nem kell hozzá nagy tapasztalat, hogy megjósoljuk, mi várható egy ilyen középtalptól, zsigerből le lehet írni az alábbi pontokat:

  • alacsony súlypont, ezért csúszós, saras felszínen stabil mozgás,
  • nagy flexibilitás, ami támogatja a gyors futást,
  • alacsony párnázottság.

A futások során ezek maradéktalanul be is igazolódtak. Az első két pontot talán nem is kell magyaráznom, a saras futásokra még úgyis kitérek a talpmintánál, a cipő veszett gyors, marad a párnázottság. Nos, valóban minimalista ősökkel rendelkező cipőről beszélünk, ami minden elemében a sebességre van hegyezve. Ez nem is gond, mivel a laza, sáros talajon nem is kell agyonpárnázott cipőben futni; ott semmi előnyét nem fogjuk élvezni. Viszont azt tudomásul kell venni, hogy az Acceleritas nem a csontkeménységűre szikkadt ösvényeken való ultratávok futócipője! Aki komolyabban gondolja a terepfutást vagy az akadályversenyzést, az kezdhet megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy versenyzésre és saras edzésekre beszerez egy Icebug Acceleritas/Salomon Fellraiser/Speedtrak vagy akármilyen saras cipőt, a „száraz” terepedzésekhez pedig egy általános terepfutócipőt.

Talpmintázat: nem is olyan nagy baj, hogy a középtalpról nem lehet doktori értekezés színvonalú és mennyiségű szöveget írni, mert katarzisnak itt van nekünk a talpmintázat. Kezdjük a dolog evidens részével: egy kb. 5-6 mm méretű blokkokkal rendelkező talp csak jól foghat a sárban. Az viszont már nem magától értetődő, hogy egy mintázat jól tisztul a sártól, ehhez már nem árt némi struktúrát adni neki. Az Icebug szó szerint értelmezte a „józan paraszti ész” kifejezés tartalmát, valószínűleg ez volt a tervezőcsapat meetingjén elhangzott vezérinstrukció. Ugyanis az Acceleritas talpmintázatát a traktorgumik diagonális szerkezete ihlette, hiszen azok jól fognak a sárban és jól is tisztulnak. Így kell ezt csinálni, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak meg kell nézni, hogy egy feladatra van-e már jól működő minta, és elég azt adaptálni a mi céljainknak megfelelően. A svédek nem is csináltak mást, mint az említett átlós szerkezetet lefordították a futócipők nyelvére.

Azon urbánus olvasó, aki még nem látott traktorgumit, tekintse meg a következő képet a múzsáról.

és egyet a végeredményről:

A diagonál szerkezet jó kapaszkodó képességgel bír emelkedőn, jól fékez a lejtőkön, oldalirányú tartása is van (hegyoldalban oldalazva jól jön) és a minták közti csatornákon ki tudja nyomni oldalra a sarat. Egyébként száraz felületen is nagyon jól viselkedik, de igazán kemény felületre csak rövidebb távra javaslom a cipőt, illetve gyorslábú élversenyzőknek, akiknek hozzá van szokva a lábuk a fentebb részletezett alacsony párnázottsághoz.

De térjünk vissza a külsőtalphoz, mert ugyan maga a mintázat is csillagos ötös, de még csak most következik a lényeg: RB9X. Mindenki égesse be a retinájába ezt a rövidítést, magolja be, hogy ha álmából felkeltve kell gyorsan választania egy cipőt, akkor rá tudjon bökni az RB9X talpúra. Ez a rövidítés jelöli azt a speciális gumikeveréket, amiből a külsőtalp készül. 2013-ban jelent meg először Icebug cipőn (a gyár saját szabadalma) és talán mostanra sikerült tökéletesíteni. Az első évben fantasztikusan tapadt, de iszonyatosan gyorsan kopott. Nem baj, gyorsan változtattak a recepten. A kopást sikerült redukálni, de csak olyan áron, hogy a tapadásából jelentősen vesztett. Jöhetett az újabb fejlesztés: mára megtalálták az aranyközepet, kiváló a tapadás és megfelelő a tartósság is. És hogy mit értek kiváló tapadás alatt? Vizes köveken, sziklákon, illetve vizes fákon nagyságrendekkel jobb a tapadása, mint egy hagyományos trailcipőnek. Természetesen olvastam futás előtt, hogy ezt ígéri a gyártó, de annyi meg annyi futócipő leírásában szerepelt már az, hogy: „kiváló tapadás száraz és nedves körülmények között egyaránt” (és a végén ugyanúgy csúszott, mintha egy varangyos békát kötöztem volna a talpam alá), hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Szerencsére a nyári tesztidőszakban heti rendszerességgel érkezett egy-egy monszun, így már az első futás során jöhetett a vizes teszt és vele együtt a kaján vigyor is megjelent az orcámon. A Bükkös-patak és a Cseresznyés-árok vendégmarasztaló horhosai ideális díszletet biztosítottak a teszthez, a laza, omladékos partfalakon bátran lehetett downhill üzemmódba kapcsolni. Az igazi meglepi a vizes sziklákon jött, ahol már az első lépésnél lehetett érezni, hogy ez most valóban valami más: ugyanis tapadt! Gyakorlatilag ez az első cipő a praxisomban, amelyik valóban tapad a vizes sziklákon, tehát a tesztfutás második fele azzal telt el, hogy újra meg újra végigfutottam hosszában a patakon, mert végre elégtételt vehettem a sok korábbi kacsázásért a sziklákon. Bónuszként a vizes fán is elég jól tapad az RB9X, amit magyarázni sem kell, hogy miért jó egy OCR-cipő esetében, de az is tudja, miről beszélek, akinek hagyományos terepfutás közben pörgött már le az élete filmje, amikor egy keresztben ledőlt vizes fatörzsön megcsúszott, miközben a túloldalon pihe-puha sziklák várták… Szóval jó cucc ez az RB9X!

Összességében kaptunk egy elsőrangú versenycipőt terepre, azon belül is sáros, vizes környezetre, illetve laza törmelékes talajra. A cipő minden részletében a sáron, vízen és az akadályokon való gyors átjutásra lett finomhangolva, ezért csak akkor válasszuk, ha valóban ilyen körülmények között szeretnénk használni. Ha csak turistaösvényeken tervezzük hosszabb edzésekre használni, akkor inkább valami hagyományos trailcipőre bökjünk rá, akármennyire is tetszik a dizájn, az Icebug Acceleritas OCR LE nem csak a nevében akadályfutó cipő: valóban igényli, hogy összesarazzuk.

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a  futocipoteszt.hu facebook oldalán.

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók