Csenki Attila, ahogyan azt talán mindenki tudja, a hazai stand up comedy egyik legismertebb arca. Azt már ismerősei közül is kevesen tudják, hogy fut, azt pedig szinte senki, hogy ezt milyen felszerelésben teszi. Ennek próbáltunk utánajárni.
Milyen a viszonyod általában a sportokkal, illetve mikor kezdtél futni?
Általános iskolás koromban futottam, aztán egy hatalmas szünet következett. Az egyetem után, 2003-ban kezdtem futni. A XII. kerületben laktam a Greguss utcában, ott nekiindultam a hegynek, aztán nagyon hamar kifulladtam. Ezt nagyjából egy éven át csináltam.
Egyéb sportok?
Azt lehet mondani, hogy érdekelnek a sportok. Teniszeznék is szívesen, de nem teniszezem. Falat is másznék, de a lányom mászik falat, és én biztosítom. Viszont gördeszkázom is, mármint nem félcsőben, hanem utcai cruiser deszkával, és akár 10 km-t is lenyomok. Bicikliztem is, de azt Budapesten nem csinálom, mert félek, hogy megölnek. Volt balesetem is, bár azt éppen magamnak okoztam az üres utcán. Mostanában egyértelműen a futás az, ami érdekel.
Milyen rendszerességgel futsz mostanában?
Volt, hogy csak két nap maradt ki, volt, hogy 5 hónap.
Akkor a futás nem vitt rendszerességet az életedbe.
Nem, pedig mindig nagyon szerettem volna rendszeresen sportolni. Éppen a rendszeresség és a tudatosság hiányzott sokáig a dologból. Aztán 5-6 évvel ezelőtt, 2-3 éven át rendszeresen futottam a Mátyás-hegyen, persze akkor is rögtön fölfelé. Nem volt türelmem felépíteni egyetlen edzést sem, nemhogy egy teljes futóidényt. Lehet azt mondani, hogy a minél magasabb pulzusszámra gyúrtam rá, minél rövidebb idő alatt. Futhattam volna a Hármashatár-hegyen a szintúton lassú tempóban is, de azt untam. Aztán ismét több éves szünet után Tatára költöztem, ahol a tóparton és erdei környezetben futottam. Ez megint újabb típusú „edzéseket” hozott, mert nem egy kitűzött távot vagy időt futottam, hanem mindig az döntötte el az edzés hosszát, hogy éppen mit akartam látni a környéken.
Mindig öntörvényűen futottál, semmilyen edzéstervet nem követtél, akár a netről letöltve?
Persze hogy nem. Sokszor éjszaka fél 1–kor indultam futni, fellépés után. Egyszer az éjszaka közepén futottam 15,5 km-t. Az éppen egy 5 km-es futásnak indult, aztán úgy gondoltam, hogy 7 km-ig simán kihúzom, aztán 7 km-nél még egyet, aztán úgy gondoltam, addig futok, amíg úgy érzem, hogy az nem egészségkárosító.
Ez az igazi Forrest Gump-stílus.
Igen, de 11 km-nél leállítottak a rendőrök igazoltatni, mert nem akarták elhinni, hogy éjszaka futok. De volt nálam személyi.
Személyivel indulsz futni?
Éjszaka?! Persze!
Ez a legemlékezetesebb futásod?
Nem, az talán az eddigi leghosszabb futásom volt. Egy balatonakali nyaralás alkalmával egyszer csak azt éreztem, hogy hívogat a hegy, és elindultam mindenféle terv nélkül. Balatonakali−Dörgicse−Vászoly−Balatonudvari−Balatonakali-útvonal lett belőle, ez kb. 20 km lehetett.
Ebben az útvonalban elég sok szint is volt.
Meg három fröccs…
És ha nem ilyen bohém módon futsz, akkor milyen egy átlagos edzésed, heted?
Ha nem tudom visszafogni a tempóm, akkor csak 3 km-ig jutok, de alapból általában 6 km volt a szokásos adagom. Aztán a közelmúltban éppen Te javasoltad, hogy fogjam vissza a tempót, és legalább 35-40 percet fussak.
Mozgáson kívül mire „használod” a futást? Meditációra, esetleg éppen ekkor jönnek a gondolatok, vagy teljesen leköt a kilégzés-belégzés problémaköre?
Ha nem figyelek oda, akkor csak egyszerűen élvezem, hogy gyorsan futok. Ez önmagában élmény. Csak így általában nagyon rövid a futás.:) Ha odafigyelek arra, hogy visszafogjam a lovakat (6 percen kívüli km-ek), akkor meg azt élvezem, hogy mindenféle erőlködés nélkül, szép egyenletes tempóban tudok egész nagy távokat teljesíteni. És mostanában ez utóbbit élvezem jobban, mert ezt a fajta futást csak nemrég fedeztem fel, külső instrukciók alapján. És az kétségtelen, hogy futás után ez utóbbi edzésfajtának van jótékonyabb hatása úgy fizikailag, mint a közérzetem szempontjából. Ha eljutok a 35-40 percig a lassabb tempóval, ekkor jön egy reset, és utána kezdenek jönni a friss gondolatok. Odáig csak kavarognak bennem a mindennapi gondok-bajok.
Ezek relaxációs gondolatok vagy poénok, amiket fel tudsz használni egy-egy esteden?
Poénok akkor tudnak jönni, ha igazán hosszút futok, és már rég magam mögött hagytam az említett 35-40 perces határt. De ehhez az is kell, hogy ne egy konkrét idő vagy táv leküzdését tűzzem ki magam elé aznapra, mert akkor csak arra figyelek. Ha mindenféle cél nélkül indulok el futni, és belesodródom egy hosszabb távba, akkor szabadulok fel annyira, hogy elkezd pörögni az agyam.
Van sporttal vagy kifejezetten futással kapcsolatos ested vagy stand up blokkod?
Futással kapcsolatos van, de csak annyi köze van hozzá, hogy egyszer a Mátyás-hegyen futottam, amikor egy teljesen meztelen ember jött velem szemben egy szatyorral a kezében, és futott. Szögletes szemüvege volt, hosszú szőke haj lenyalva, ilyennek képzelek egy ’80-as évekbeli seattle-i informatikust. Megkönnyebbültem, amikor elhaladtunk egymás mellett, de aztán elkezdtem azon aggódni, hogy ha én arra futok, amerről ő jött, kik lehetnek még ott?
De nem történt semmi utána?
Nem, viszont nagyon gyorsan futottam fölfelé…
Hogy ha szembe jön valami szekta, akkor mihamarabb odaérj?
Persze, derüljön ki mihamarabb!:) Nem. Inkább, azért, hogy a szatyros ürgétől eltávolodjak.
Ha már fölfelé is megy a gyors tempó, az utcai futóversenyek nem motiválnak?
Nem! Bár egy maratont szívesen lefutnék valamikor, de sokkal jobban izgatnak az olyan futások, amikor hajnalban elindulok, teljesen üres a város, és tudom, hogy ezeken az utcákon még 2 órán keresztül semmi nem fog történni. Egy maraton is azért izgatna, mert olyan szemszögből láthatom a várost, ahogy hétköznap nem. Például nem mindennap futhat át az ember a Margit híd közepén, vagy végig bármelyik európai nagyváros sugárútján.
Ha nem a versenyzés és a sportteljesítmény, akkor mi motivál a futásban?
Egyértelműen az, hogy adott idő alatt minél többet lássak egy tájból vagy akár egy városból.
A kettő közül melyiket preferálod: város vagy természet?
Egyértelműen a természetben szeretek jobban futni.
Ehhez képest a mindennapokban terepen vagy aszfalton futsz többet?
Ez mindig attól függ, hogy éppen hol tartózkodom életvitelszerűen, mivel most Budapesten élek, ezért jellemzően aszfalton. Tatán megtehettem, hogy erdőben fussak, mert a városon belül is olyan helyen laktam, hogy az ajtón kilépve szinte métereken belül ösvényre léphettem.
Ha ennyire hektikusan álltál korábban a futáshoz, akkor gondolom, a felszereléseket sem tudományos alapossággal választottad ki?
Dehogynem, életemben először most lett egy futónadrágom. Korábban egy fürdőnadrágnak gyártott rövidnadrágban futottam, ami időtálló darab volt a maga 18 évével. Hidegben pedig egy vékony lenvászonnadrágot vettem fel. Éjszaka úgysem látott senki…
Ezek után a cipőre félve kérdezek rá.
2001-ben vettem egy Nike cipőt, annak néhány éve vált le a talpa. Aztán egy jó barátomnál voltam, és véletlenül szóba került, hogy vett egy cipőt, de nem jó a mérete, ezért átvettem tőle, mert úgy éreztem, hogy nekem jó. Az a klasszikus „dorkó”, aminek papírvékony a talpa. Aztán valaki szólt, hogy ez végül is mezítlábas futás. Úgyhogy ezen felbuzdulva vettem valamelyik sport-hipermarketben egy 3000 Ft-os szörfcipőt, aminek szintén nagyon vékony a talpa, és nagyon jól szellőzik. Persze ennek az oldalát ki kellett vágnom, hogy elférjen benne a lábam, mert nem jó méretet vettem, de lusta voltam, visszamenni kicserélni.
Ebből arra következtetek, hogy Neked bejött a mezítlábas futás.
Ezt így konkrétan nem merem kijelenteni. Ráadásul nincs összehasonlítási alapom, mert igazán párnázott futócipőm még nem is volt. Ha jobban belegondolok, egyértelműen futócipőnek szánt modellem sem volt soha. A vékony talpú cipőkben igazából azt élveztem, hogy életemben először odafigyelek arra, hogy hogyan futok. Megpróbáltam odafigyelve elsajátítani egy stílust, sok videót megnéztem erről a neten, hogy ne csináljak hibákat.
Ha már így megtapasztaltad a mezítlábas futást, egyáltalán kipróbálnál egy párnázott futócipőt?
Persze, bármikor.
Attilának a futási szokásai és a lábtípusa alapján a Saucony Progrid Jazz 17 modellt javasoltam, hogy miért, az talán kiderül a cipő tesztjéből.
