A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü

Columbia - Montrail Alpine F.T.G. teszt

Szike
2019. 09. 16. 00:00:00

Duplán amerikai történet a Columbia-Montrail, és ez alatt nem csak a dupla nevet értem. De ha már a névnél tartunk, kezdjük ezzel. Aki nem csak az utóbbi évek terepfutás-cunamijával keveredett az ösvények világába, hanem mondjuk 17 évvel ezelőtt is rendszeresen járt a hegyekbe futni, biztosan találkozott a Montrail nevével, ha a netet túrta trailcipők után kutatva. Kristálytisztán emlékszem, hogy mekkora hype övezte a brandet, ami nem is csoda, hiszen akkoriban nem sok gyártó készített épkézláb trailcipőket. Az meg szinte kuriózum volt, ha jött egy punkbrand, amelyik nem is hajlandó aszfaltra gyártani. Az eredmény garantált volt: a trailrunnerek egyöntetűen térdre borultak valamennyi Montrail cipő előtt... Amerikában és Magyarországon egyaránt. Igen ám, de a Montrail hívőknek senki nem szólt, hogy ezek a modellek jellemzően sokkal zordabb, sziklásabb terepekre vannak fejlesztve, mint amiket mi idehaza találunk. Ergo: a magyar terepeken kicsit értelmezhetetlenek is voltak a korai Montrail cipők, ettől függetlenül mindenki szent tehénként tisztelte őket.

Majd elérkezett a trailfutás aranykora, megszaporodtak a gyártók is, a jól csengő Montrail névre pedig lecsapott a Columbia outdoor mogul. Eleinte csak tulajdonolta a márkát, majd idővel egyesítették is a két nevet, ami remek üzleti fogásnak bizonyult, mert a Montrail fanok is ki lettek szolgálva, de a jóval populárisabb Columbia névvel az addig elérhetetlen fogyasztók is a célmezőbe kerültek.  Sőt a nevek ide-oda tologatásáról sokkal többről szólt a történet, hiszen szépen lassan de határozottan átalakult az egyesített brand kínálata. 2019-re eljutottunk odáig, hogy a veretesen alpesi terepekre kínált modell (Trans Alps F.K.T.) mellett, a kontinentális terepeken értelmezhető termékek is ott tolonganak a kínálatban, sőt kifejezetten könnyített, performance jellegű típusból sem csak egy van a gyártó palettáján.

Főhősünk is az új vonulatba tartozik, hiszen egyértelműen a performance (könnyített edzőcipő, bizonyos keretek között versenycipő) kategóriába sorolható. Egyébként le sem tagadhatná a Designed in the U.S.A. cimkét, hiszen a nevében szerepel egy háromtagú betűszó: az F.T.G., ami annyit tesz, Feel The Ground. A hangzatos rövidítés arra utal, hogy a ma divatos maximális talpvastagságú irányvonalat képviselő modellekkel szemben, az F.T.G-ben érezni fogjuk a talajt a talpunk alatt, rengeteg visszajelzést fogunk kapni onnan. Hogy ezt mennyire sikerült a névadáson túl a gyakorlatban is megvalósítani, később elárulom.

Tesztelői pályafutásom legelején megfogadtam, hogy nem fogok a dizájnnal foglalkozni, mert ahogy nálam tanultabb emberek már megfogalmazták: ízlésről nem vitatkozunk. Így most sokadjára is szembeköpöm magam virtuálisan, mert két dolgot meg kell említenem a külcsínt illetően. Az egyik, hogy a Columbia-Montrail szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a két márkanév összegyúrása után hét mérföldes hosszúságúra nyúlt logóval, amit még meg is fejeltek a Columbia ikon jellegű jelével, ha még nem lenne így is elég méretes a terméken elhelyezendő karakterkészlet. De mint ha nem is akarnának ezzel a történettel mit kezdeni, nemes egyszerűséggel az egész logó oda van nyesve a cipő külső oldalfalára, kissé megdöntve, hogy egyáltalán elférjen. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy márkanévből álló logó be legyen integrálva a felsőrész fűzési rendszerébe, mint ahogy azt majd minden más cipőgyártó megoldott valamiképp. A másik, hogy bármelyik színváltozat sokkal jobban néz ki lábon, mint a monitoron, egy webáruház kínálatában. Ez különösen igaz a tesztpéldány szürke-piros színösszetételére. Weben biztosan nem akadt volna meg rajta a szemem, így, hogy volt a lábamon azt mondom, hogy egészen tetszetős, sőt más cipők mellé állítva még kicsit ki is tűnik a mezőnyből. Gyakorlatilag ugyanez igaz a női színváltozatokra is.

A gyári fotón... (forrás: columbia.com)

Ha már külcsín, kezdjük a felsőrésszel. Ami első pillantásra kiszúrja a szemünket: a középtalp anyagát nem látjuk oldalról, mivel az a felsőrésszel közös sárvédő réteget kapott. Mint ha már láttuk volna ezt a megoldást. Nem is annyira finom ez az utalás, hogy melyik modell célközönségének a szívét szeretné elhódítani az Alpine F.T.G. ... Természetesen a Salomon Speedcross a közvetlen ellenfele. Bátor választás közvetlen konkurensnek, nézzük, hogy a hagyományosan jó felsőrészeket készítő amcsik, hogyan képzelik egy veretős terepcipő részleteit.

A boka körüli gallér példás: kellően alacsony felépítésű, hogy a gyorsabb tempó (4:00 perc/km alatt) közben is szabadon mozoghasson a boka, valamint a technikásabb ösvényeken történő gyors irányváltások közben sem akadályozza a mozgást. Ugyanakkor fantasztikusan tart, az ösvényekről lelépve, mindenen át csapatva sem volt bizonytalan a cipő. Talán ezt szerettem legjobban a felsőrészben, no meg azt, hogy rendesen védve van benne a láb a kövektől, gallyaktól, ugyanakkor a teljes konstrukciónak nagyon alacsony a súlya. Minden részletében a gyors, kompromisszum mentes tempófutásra termett a modell. Pontosabban majdnem minden részletében...  A kaptafaforma már megpróbál a versenyorientált illeszkedéstől eltávolodni, és a lábfej kialakításánál már a szélesebb keresztcsonttal rendelkezők igényeit is figyelembe vették. Magyarul: a keskenyebb lábfejűeknek erősen meg kell húzniuk a fűzőt, hogy a cipő első harmada is olyan tökélesen illeszkedjen, mint a boka körüli rész.

Még egy pozitívuma van a felsőrésznek: ez pedig a védelem mértéke. Az ránézésre megállapítható, hogy a sár ellen viszonylag jól védve van a lábfej, mivel elég magasra vannak felhúzva az oldalfalra a zárt anyagok. De nem csak sárban próbáltam ki a cipőt, ha már egy terep-performance modell van a lábamon, akkor alap, hogy az első adandó alkalommal lépek is le a kitaposott ösvényekről és jöhet  a kompromisszum mentes off trail környezet, azaz irány mindenen át, alias tájfutás. A középhegységi terepeken is egészen jól muzsikált az Alpine F.T.G., a gallyaktól maximálisan védve vagyunk, az avarban megbúvó kövek ellen a lábfej közepéig gyakorlatilag páncél óv minket, a lábközépcsont környezetében azért néha ért annyi inzultus, amitől felszisszentem. Ugyanakkor alföldi erdőkben akármilyen gatyaszaggató tempóban lehet közlekedni, partner lesz benne a cipő védelme. Erre még rátesz egy lapáttal az a tény, hogy az átlag performance/könnyített terepcipőkhöz képest jóval nagyobb a felsőrész (és a talp) komfortfokozata, de utóbbiról kicsit később.

Ha már mindenen át történő csapatás: parádésan kevés törmelék jutott át a felsőrész hálós anyagán, a nyelv pedig természetesen egybe van varrva a felsőrésszel, tehát a lábfejünk gyakorlatilag el van zárva a külvilágtól. Sőt, a törmeléknél jóval finomabb futóhomokból is viszonylag kevés jutott el a bőrömig, pedig abban bokáig merültem a kiskunsági homokbuckákon. Más cipőkben ilyenkor full homokréteg tapad a lábamra, az Alpine F.T.G-be mindössze az alábbi képen látható mennyiség tárult a szemem elé, közvetlen a stopper leállítása után. Nem rossz...

Tengelyig süllyedtem a futóhomokba, de a cipőbe csak ennyi jutott be. 

Törmeléktől, sártól szinte tökéletesen el vagyunk zárva, tehát a levegőből sem juthat túl sok a lábhoz... Ez nem hiba, szimplán tény. A modell kifejezetten, laza talajra, gyors futásokra lett optimalizálva, tehát az elsődleges feladata a védelem, nem a szellőzés. Ezzel együtt érdemes olyan trailzoknikkal operálni, amelyek kivezetik a nedvességet a bokához, hogy az onnan párologjon el, szerencsére vannak ilyenek.

Egészen ügyesen megoldott felsőrésszel van dolgunk, a fentiek miatt el is raktam magamnak a cipőt, hogy jó lesz ez nekem alföldi tájfutó versenyekre, esetleg könnyű terepen rendezett tájfutó Sprint OB-ra (ha még eljutok ilyesmire), de az biztos, hogy egyetlen dolgot le fogok cserélni a privát felhasználás során: a cipőfűzőt. Iszonyatosan vastag, kicsit merev is, ezért nehezen kezelhető. Ha szimpla masnira köti az ember, akkor könnyen kioldódik. Az más kérdés, hogy általában duplán kötöm a fűzőt, illetve  off trail felhasználás során jön a jó öreg szigszalag is, de egy 45+ ezer Ft-os modellnél elvárható, hogy kicsit minőségibb gatyamadzag legyen befűzve...

A fűző ránézésre sem minőségi darab, és használat közben sem változott a véleményem

Ha már a kritikai szekciónál tartunk, következzen a talpbetét, bár erre visszagondolva és a főhőst újra és újra kivéve a cipőből, még mindig értetlenül állok a jelenség előtt. Ugyanis szemre egy kifejezetten átgondolt talpbetét található a cipőben, kicsit hajazva a Salomon által használt Ortholite betétekre. A széleken gumírozott réteg, ergonómiailag formázott, tehát alulról megfelelően körülöleli a sarkunkat és egészen jól alátámasztja a talpboltozatot. A gyakorlatban viszont – vékony zoknival – enyhe diszkomfort érzetem volt a lábfej elülső részén, enyhén égett a bőröm a futások után, tehát kicsit kidörzsölte a talpbetét. Akármennyire is performance cipő, a lábujjaknak bőven van benne hely, így gondoltam egy merészet és elővettem a lehető legvastagabb trailzoknim (Mico Ultra Trail), hátha azzal jól működik az Alpine F.T.G. Bejött. Vastag zoknival megszűnt az égető érzés és a kaptafaformának köszönhetően egyáltalán nem volt szűkös a cipő.

A felsőrész/talpbetét szekció összességében rendben van, a kaptafaforma határozottan jó, boka körül remekül tart, ugyanakkor a lábfejnek/lábujjaknak sok hely van. A súlyhoz viszonyítva a védelem mértéke makulátlan. Az apró bosszantó dolgok (cipőfűző és talpbetét) cserélhetők vagy kis variálással (zokni) megoldhatók.

Ha már tettem utalást az alacsony súlyra, itt van a konkrét adat: férfi 42 méret (27 cm belső hossz) 255 g. Ez egy terep cipőtől határozottan jó adat még a performance kategórián belül is. Pedig láthattuk, hogy a felsőrészből nincs kispórolva az anyag, akkor nem marad más célterülete a diétának, mint a talp.

És valóban egy határozottan karcsú talpvastagságot kapunk a lábunk alá: saroknál 16 mm, elöl 10 mm. A 6 mm-es dropnál annak ellenére sem időznék sokat, hogy manapság egyértelműen dropfetisizmus ütötte fel a fejét a futók körében, nem baj, két év múlva majd más lesz terítéken. Ezzel együtt a 6 mm teljesen jól működött minden terepen, valóban elősegíti az F.T.G. életérzést, ugyanakkor se nem túl magas, se nem túl alacsony, senki nem tud belekötni.

A meglepetés sokkal inkább a középtalp anyagában és geometriájában van. A fenti talpvastagság nem kecsegtet hatalmas párnázottsággal, de azt kell mondanom, hogy ahhoz képest nem is rossz. Talán ez volt a legnagyobb meglepetés, mivel a Columbia-Montrail középtalpai jellemzően EVA bázisúak, extra ütéscsillapító anyag nem jellemző. Ezzel együtt valóban nem volt panaszom. A gyártó tehát nagyon magabiztosan hozza ki a maximumot a saját EVA változatából, de az igazi feature nem is annyira az anyagban van. A Columbia annak nagymestere, hogy a különböző sűrűségű középtalp anyagokat nem szimplán egymásra ragasztja, hanem egy speciális, technológiával (saját szabadalom) hevítés és nyomás segítségével egymásra „keveri” azokat. Nagyon leegyszerűsítve a Columbia-Montrai Fluidflex talpai a sarok alatt puhábbak, majd a talpközépnél kicsit merevebbek, de ezt nem egy műanyag merevítő-híddal érik el, hanem a fenti technológiával. Ezáltal átlag feletti  a középtalp torziós mozgása, ugyanakkor mégis ad annyi stabilitást is a talpközép, ami a legtöbb futónak kell. Mindezt az átlagosnál alacsonyabb súllyal, a műanyag elemek hiánya miatt. Egyszerűen hangzik, lényegében az is, mégis egyedül a Columbia-Montrail készíti így a középtalpait. Ráadásul a gyakorlatban valóban jól működött a történet, mert az ütéscsillapításon túl, a talp torziós képessége is egészen remek volt, de a flexibilitásba sem tudok belekötni.

A Feel The Ground pedig jogosan került bele a gyermek teljes nevébe. Valóban talajközeli élményt nyújt a talp, de nem tolakodó módon. Azért egy földön fekvő érmére lépve nem tudtam megállapítani, hogy fej vagy írás. Értsd: érezni a köveket, gyökereket, de nem lábad könnybe az ember szeme a fájdalomtól. Úgy lehet a modellben veretni, hogy tudod mi történik a lábad alatt, de azért védve is vagy.

A fenti dicséretek jól hangzanak, de isten igazából ezeket minden épkézláb performance trailcipőnek tudnia kellene...

Ami viszont valóban kuriózum, az a sarok geometriája. De ez sem teljesen igaz, mert mostanság már lassan megszoktuk, hogy trendi a sarok felívelése, legyen szó trail- vagy akár aszfaltcipőkről.

Na és már megint ki kezdte nyomni az aktuális divatot?

De az Alpine F.T.G-n sikerült valahogy úgy kivitelezni a sarok geometriáját, hogy lejtőkön valóban a tojásdad alakban kinyúló végpont ér először talajt, így mire a sarok nagyobb felülete is földet ér, az ütés erejéből már le is csippentett kicsit a kinyúlás. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel stabilabb így a talajfogás nagy sebesség mellett. Látványos és divatos részlet, amit egy gyártó végre nem csak megdizájnolt és megmarketingelt, hanem megcsinálta jóra... Na ezért kuriózum.

Fent hordja a sarkát. 

Külsőtalp: a nyilazott talpmintázat ránézésre egészen ígéretes, kellően „szellős” ahhoz, hogy a sár jól tisztuljon belőle. Ami még elsőre feltűnő volt, hogy az anyaga meglehetősen puha, a különálló talpmintákat akadálytalanul lehet deformálni a körmünkkel. Ennyi szem- és kézteszt után, nézzük hogyan muzsikált a talp, az éles bevetéseken. Száraz körülmények között nagy izgalmak nem értek, hegyi terepeken egészen jól muzsikált az Alpine F.T.G. talpa. Még a kőgörgeteges és az apró törmelékes lejtőkön sem csúszkált, talán még jobb is volt, mint ahogy előzetesen képzeltem. Alföldi, homokos terepeken is határozottan szerettem a modellben futni, éppen annyira harapott a talajba, hogy még rá tudjam aggatni az agresszív jelzőt, de egyáltalán nem ment a gyorsaság rovására a profilmélység. Utóbbi egyébként kb. 4 mm, ami azért elmarad a kifejezetten sárra és laza talajra fejlesztett modellek átlagos értékeitől. Természetesen ez a mintázat is össze tudja szedni a sarat, nedves talajt, de az átlagosnál valóban jobban tisztul. Ezt szeretném is demózni az alábbi képpel, ahol látható, hogy a sarok környékén még ott van a sár, elől azonban tiszta a talp. Ennek oka, hogy a futást egy hosszú emelkedőn fejeztem be, tehát a lábfej elülső harmada ért csak talajt, ami szépen ki is tisztította a talpminták közét. A sarok környéke, ami nem ért le, nem tudott tisztulni, de egy kis lejtőzés ezt is megoldotta volna.

... szépen tisztul.

Ha már szóba került, hogy az Alpine F.T.G. első blikkre a Salomon Speedcrosson próbál fogást találni, akkor egyértelmű, hogy pont a sárban, laza talajon való kapaszkodó-képességben nem sikerült megugrani a nagy rivális által felállított mércét. Sárban egyértelműen hamarabb csúszkálni kezd a talp, mint egy nagyobb profilmélységű modellben, ellenben a Columbia-Montrail gumikeveréke jobban tapad a vizes sziklákon és gyökereken, mint a Salomon Contagrip talpa. Legalább ennyi előnye van a puhább keveréknek... Mindennel együtt, ha nincs túl nagy sár, az átlagos hazai terepviszonyokkal jól elbír ez a talpminta, az apró kavicsos, kőgörgeteges sunyi lejtőkön pedig átlagon felüli teljesítményt nyújt.

A profilmélységen túl egyetlen kritikai észrevételem van, ez pedig a gumikeverék lágysága, ami miatt bizony az átlagosnál hamarabb kopnak le a talpminták, ha rendszeresen futtatjuk őket köves terepen.

Mindennel együtt, azokon a futásokon volt leginkább elemében a cipő, ahol az átlagosnál gyorsabb volt a tempóm, azaz terep-résztáv vagy iramváltásos futások. Viszont olyan sokoldalú a modell, hogy szinte mindegy volt, hogy az említett edzéseim milyen terepen történtek. Alföldi homokbuckákon is remek volt az alacsony súlya, a zárt felsőrésze és a vékony talpa miatt. A hegyekben is szerettem, mert átlagos időjárási viszonyok között jól fogott a talpmintázat,  cipő geometriája támogatta a downhill üzemmódot, a Feel The Ground koncepció pedig valóban jót tesz, ha technikásabb szakaszokon szeretnénk nagyobb sebességgel átfutni. Hab a tortán, hogy a modell valóban arra való, amire gyártották/ajánlják, bár mindennel együtt kicsit borsos az ára. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Columbia-Montrai Alpine F.T.G. tipikusan egy második trailcipő lehet egy átlagos felhasználó szekrényében, ahol már lapul egy párnázottabb, kicsit nehezebb edzőcipő a hétköznapokra. Vadulni és versenyezni meg tökéletes a modell, szóval az összesített verdict: elsőszámú trailcipőnek csak azok válasszák, akik top20-ban szokták magukat találni a terepversenyek eredménylistáján, de második cipőnek maximálisan ajánlom bárkinek aki bármilyen célzattal szeretne néha odacsapni a lovaknak.
Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók