(A tesztben szereplő képeken a női és a férfi modellek egyaránt bemutatásra kerülnek.)
A futocipoteszt.hu idei tesztsorozatának egyik mérföldkövéhez érkeztünk, mert egy olyan cipőt, sőt olyan márkát teszteltünk, ami talán kevésbé ismert a hazai futók körében. De csak idehaza van ez így, talán azért, mert Magyarországon sajnos elég hányattatott a Brooks forgalmazói háttere. A márkáról azt kell tudni, hogy a gyártója seattle-i székhelyű és kifejezetten futócipőkre szakosodott. A tengerentúli népszerűségét mi sem jellemzi jobban, hogy már többször is előfordult, hogy a futó szakágban első helyen végzett az év végi eladási rangsorban, megelőzve a japán nagyágyúkat (Asics, Mizuno), nem is beszélve az olyan hazai vetélytársakról, mint a Nike, a New Balance vagy a Saucony. Ez már önmagában jelzi, hogy nem kispályás cipőkről van szó, bár halkan megjegyzem, hogy a tengerentúli piacokon kicsit más jellegű futócipőket kedvelnek, mint az öreg kontinensen, hasonlóan, mint az autók esetében… vagy szinte mindenben. Ez kiváló doktori téma lehetne egy fogyasztási szokásokat elemző szakembernek, de mi inkább térjünk rá a Ghost 8-ra.
Azért ezt a modellt választottuk első Brooks-tesztnek, mert egyrészt már ideje volt egy neutrális cipő kivesézésének leközlése, másrészt én nagyon kedveltem az elődmodellt, a Ghost 7-et. Ráadásul a modellváltás ebben az esetben nemcsak némi dizájn-fészlift formájában manifesztálódott, hanem valóban, szinte minden porcikáját módosították kisebb-nagyobb mértékben. A Ghost-szériáról annyit kell tudni, hogy ez a Brooks neutrális – tehát belső bokatámasz nélküli – családjának legfontosabb tagja. Nem a legpuhább (az a Glycerin), de ezt szánták a neutrális vagy szuppináló stílussal futók szélesebb körének. Hogy mindenki el tudja helyezni a futócipők térképén, a Ghost közvetlen versenytársai: Asics Gel Cumulus, Nike Air Zoom Pegasus, Mizuno Wave Ultima és Wave Rider, Saucony PowerGrid Ride, New Balance 880.
A teszt eleji kíváncsiságba némi aggodalom is vegyült, mert a modellváltással kapcsolatban több helyen megjelentek a károgók, akik szerint a 8-as verzió visszalépés a 7-eshez képest, és ezek a vélemények elsősorban a középtalp módosított ütéscsillapításához kapcsolódtak. Kivételesen nem lövöm le a poént, de hogy senki ne roppanjon össze a bizonytalanság súlya alatt, a középtalppal kezdem. Talán még annyi történelmet idefűznék, hogy a Brooks mindig is különc volt a cipő ütéscsillapításának kialakításában. A cég elég nagyot dobott a ’90-es években, amikor a cipőibe a Hydroflow technológiát építette be. Ez egy szilikon és olaj keverékéből álló anyag volt, a viszkozitása valahol félúton lehetett a gél és a víz között. Majd a Ghost 4-ben debütált a DNA ütéscsillapítás, ami már sokkal közelebb került a gél sűrűségéhez. Az ütéscsillapító betéteket hagyományosan a sarok és a lábfej alatti részekbe építették be. És sokadik nekifutásra tényleg elérkeztünk a Ghost 8-hoz, 2015-be. A nagy változás az, hogy a BioMoGo DNA középtalpba gyakorlatilag sokkal több gélhez hasonlító anyagot töltöttek bele, csak éppen nem két területen koncentrálva, hanem a teljes középtalp anyagába bekeverve. Vagyis nem két ponton lesz extra puha a talp, hanem szinte mindenhol, egyformán. Persze ez sem teljesen igaz, mert a középtalpba történő bekeverés nem teljesen egyenletesen történik, a Brooks a középtalp felső, a lábhoz közelebbi rétegeibe több ütéscsillapító anyagot tesz, így is játszva a becsapódáskor keletkező erőhatások optimálisabb elosztásával. Emiatt hangoztatják többen, hogy a Ghost 8-nak rosszabb a párnázottsága, mint a Ghost 7-nek, pedig valójában nem: az ütéseket ugyanúgy csillapítja, de az eltérő talpszerkezetnek köszönhetően ez teljesen eltérő érzettel társul a két modellben. A Ghost 7 valóban lágyabbnak érződik egy fokkal, de a laborméréseken a 8-as széria semmivel sem csillapítja rosszabbul a lábat érő erőhatásokat.
És hogy ez a gyakorlatban mit jelent? Az első hosszabb futásnál már egyértelmű volt számomra, hogy a párnázottsága több mint megfelelő. Amit hangsúlyoznék: a saroknál és a lábfej alatti részen egyaránt kellő védelem jut a lábnak. Éppen elég sok olyan futócipő van a piacon, amelyiknek a sarka még bőven bírná a kilométereket, de a talp első része megadja magát. Nos, a Brooks Ghost 8 nem ezek közé tartozik, ebben a cipőben az elülső lábpárnák is megkapják a nekik járó védelmet. Na, ennél a pontnál szokott lincsközeli hangulat kialakulni az atlétaöltözőkben a puha cipő kontra kemény cipő táborok között, mert az utóbbi fegyvere az, hogy amelyik cipő túl puha, az elnyeli az elrugaszkodás energiáit is, tehát lassú. Vagy legalábbis több energiánkba kerül ugyanolyan gyorsan futni benne, mint egy vékonyabb, de kemény talpú cipőben. Valami ilyesmi járt éppen az én fejemben is a második hosszabb tesztfutás során, hogy jó-jó, kiváló ez a Ghost a lassabb alapozó futásokhoz, de biztosan nem szeretek majd gyorsabb tempót futni, csakúgy, mint legutóbb az Asics Kayano 21-ben. Mivel a futás végére kicsit fásultak lettek a lábaim, gondoltam, futok 6-7 laza sprintet, felrázó jelleggel. A csoda ekkor történt: ebben a cipőben jó gyorsan futni. Olyannyira, hogy a 6-7 sprintből 12 lett, egyre gyorsabb tempóban, mert nem akartam elhinni azt, amit már az elsőnél is egyértelműen éreztem. Úgy tűnik, a Brooksnak van igaza az új ütéscsillapító rendszerével, mert valóban jobb a saroktól a lábujjig történő átgördülés, és az elrugaszkodásnál sem éreztem azt, hogy ne reagálna elég gyorsan a cipő talpa. Engem meggyőztek. Ezzel együtt, aki a Ghostban a hagyományos párnázottságot keresi, az a 7-es szériát válassza (a teszt időpontjában még több helyen lehet kapni). Aki egy kicsit sokoldalúbb cipőt akar, az a 8-ast.
A későbbi résztávos edzésnél is ugyanezeket az erényeket csillogtatta a cipő. Annyi észrevételem lenne, hogy aszfaltos résztávozásra ajánlom; a 400 m-es atlétikapályára azért nem való egy ilyen cipő, mert a nagyobb vastagságú talpak (saroknál 35,2 mm, elöl 23,2 mm, drop 12 mm) nem viselkednek túl jól az élesebb kanyarokban, ráadásul a pályák talajára nem is kell ilyen puha cipő. És talán mondanom sem kell, hogy a cipő nem erre lett tervezve, tehát csak azoknak opció, akik a résztávozással nem a 10000 m-es bajnokságra készülnek, hanem egyszerűen változatosságot akarnak az edzéseikbe vinni, illetve utcai futóversenyeken indulnak.
Ami még szembetűnő az elődmodellhez viszonyítva, hogy javult a cipő stabilitása, ezért, bár egy neutrális cipőről beszélünk, közelebb került a neutrális és stabil kategóriát elválasztó határvonalhoz.
A külső talp kivitelezése is megosztó lehet, és itt nem a mintázatra, hanem a gumitalp anyagára utalok. A Blown Rubber gumitalp nem tartalmaz szénszálas megerősítést, mint néhány versenytárs esetében. Ez előre is vetíti, hogy a Ghost 8 talpa kevésbé áll ellen a kopásnak. És valóban, a 4. tesztfutás során, amikor gyorsabb sebességű szakaszokat is beiktattam a futásba, az erőteljesebb elrugaszkodásoknak köszönhetően megjelentek a cipő orr-részén található talpmintákon az első kopásnyomok. Én mégis azt mondom, hogy ez senkit ne riasszon el, mert a talp lágysága nemcsak a gyorsabb kopást jelenti, hanem a jobb tapadást is, ráadásul elég nagy profilvastagsága van a talpmintázatnak ahhoz, hogy a gyorsabb kopás mellett is megmaradjanak a cipő élettartamának végéig. Ehhez még hozzájön az egyik kedvenc talpmintázatom, a Nike által kifejlesztett „gofri” struktúra. Elég pikáns, hogy mára a leginkább autentikus Nike-talpmintázat egy Brooks modellen található, mert a pipás márka mára már csak néhány modelljén és erősen módosított formában alkalmazza azt. A régi Nike csukákon is szerettem ezekez a négyzet alapú blokkokat, de ha lehet ilyet mondani, a Brooks a Ghost 8-asra tökéletesítette azt, mert olyan szintű a tapadása és a kapaszkodóképessége, mint kevés aszfaltra gyártott cipőnek.
Egyébként éppen a Nike az élő példa arra, hogy egy olyan marginálisnak tűnő cipőrészt, mint a gumitalp, milyen könnyedén el lehet rontani. Valamikor 2010 környékén hozták ki a Nike Lunarglide modell első – egyébként kiváló és innovatív konstrukciójú – szériáját, aminek a talpmintázata azonban kritikán aluli volt. Már az első használat után jelentősen megkopott a lábujjak alatti rész (nem túloztam), tehát extra lágy volt a gumi. Akkor legalább jól tapad, gondolhatta a művelt gumiipari szakmunkás. De nem, én ennyire csúszós talppal futócipőn még nem találkoztam. Ebből is látszik, hogy ha az amerikai kutatás-fejlesztés és a sportipar találkozik, akkor a fizika törvényeit is képesek meghazudtolni. Én meg minden vizes aszfalton történő futás előtt biztosítást kötöttem végtagtörésre. Nos, a Brooks Ghost 8-ban nincs ilyen jellegű para, nyugodtan lehet vele fel-le csapatni a vizes aszfalton, ami a téli alapozások előtt állva jó hír.
A komplett felsőrésszel kapcsolatban annyi negatívumot bírtam kicsikarni magamból, hogy a cipő szellőzése „csak” átlagos. Ezt leszámítva csak dicshimnuszokat tudok mondani. Ha átlagon felüli lenne a szellőzése, akkor én megszavaznám a csillagos ötöst, így sajnos csak egy sima ötöst kap a kis stréber. Egyébként az új hálós felsőrész elméletileg teljesen új kompozíció, az „Engeneered mesh” nevet kapta, ami azt sugallja, hogy most aztán jól megtervezték a szellőzést és a nedvesség elvezetését. Valóban másképp is néz ki, mint a Ghost 7-en, de pontosan olyan a szellőzőképessége. Még egyszer mondom, ez nem rossz, csak egy új fejlesztéstől azt várná az ember, hogy valódi előrelépés lesz, nem pedig helyben járás. Az egész kaptafaforma rendben van, normál lábszélességre ideális, ettől kis mértékben le- és felfelé eltérő vastagságú lábfej még jól fogja érezni magát a Ghost 8-ban. A különlegesség az orr-résznél kezdődik. A lábujjboksz kialakítása nem mondható hagyományosnak, hiszen nemcsak odavarrtak egy műbőr erősítést, hanem a cipő ezen területe kapott egy határozott merevítést. Először a cipőbe bújva furcsa volt ez az orr-rész, de futás közben nagyon jól működött. Helyes méretválasztás esetén ez a merevítés kellő tartást ad és megvédi a körmöket attól, hogy a hosszabb távok során vagy lejtőn lefelé futva megnyomja a cipő orra. Viszont ha valakinek bármilyen oknál fogva (például gyerekkori-, sport- vagy háborús sérülés) olyan a lábujjszerkezete, hogy alaphelyzetben is kicsit felfelé állnak, esetleg nagyobb kinövés (értsd: bütyök) van rajtuk, akkor ne válassza ezt a cipőt, mert a merevítés ki fogja dörzsölni. Egyébként ez a merevítési rendszer nem a Ghost 8-on debütált, már a legutóbbi Brooks Ravennán is ilyen volt (bár a Ghost 8-on határozottan jobban sikerült eltalálni a méretezését). Ez az újítás már tényleg tetszett, és valódi fejlesztésnek tűnik.
De talán amit a leginkább kedveltem a felsőrészen, hogy végre csak annyi filmerősítést látok egy futócipőn, amennyi valóban szükséges a megerősítéséhez és merevítéséhez. Semmi dizájnkodás, páváskodás és írhatnék még megannyi jelzőt, ami jellemző néhány amerikai gyártóra ezen a területen. Külön kiemelném, hogy egy vékony filmréteg-erősítés jutott a középtalp és a felsőrész találkozásához, remélhetőleg ez megnöveli a cipő élettartamát. Az elv jó, meglátjuk, hogy a gyakorlatban hogyan működik néhány száz kilométer után (ha valakinek lesz ezirányú tapasztalata, ne tartsa meg magának, ossza meg velünk). Ja, azt azért ideírom, hogy ennek a hővel felvasalt filmrétegnek 3DFit a technológiai elnevezése a Brooksnál, de ez senkit ne tévesszen meg, ez minden gyártónál ugyanazon az elven működik, csak mindenhol más fellengzős nevet adnak neki.
A cipő új fűzési rendszert is kapott az elődhöz képest, ami annyiban más, hogy „szélesebb” területen fogja át a lábfej középső részét, ezért talán egy kicsit jobban is illeszkedik. Bár ezen a területen a Ghost 7-re sem lehetett panasz, ezért nem is mondanám jobbnak a 8-ast, inkább csak másnak – úgy gondolom, nem ez alapján lehet dönteni a két változat között.
A cipőfűzők laposak és anyaguk a jobbik fajtából való, gond nem volt velük. A cipő nyelvénél szerencsére megtartották a már korábban bevált tulajdonságokat, tehát megfelelően párnázott és kiválóan illeszkedik a lábfejre. Egyébként ebből a szempontból szintén egy Brooks az etalon számomra: a Cascadia 9. Szóval a gyártó a korábbi cipőivel magasra tette a lécet a cipői felsőrészének komfortjával, de a Ghost 8 is simán megugrotta a kitűnő osztályzatot.
Az, hogy a cipőfűző át van vezetve a nyelv tetejére varrt kis fülön, lassan már annyira hozzátartozik a Brooks cipőkhöz, mint falunapi rendezvény mikrofonpróbájához az egy-egy-egy-kettő-egy. Nem is értem, hogy más gyártó még miért nem koppintotta le a Brooksnak ezt a filléres megoldását, hiszen tényleg faék egyszerűségű dologról van szó, viszont ennél jobb módszer nincs arra, hogy a cipő nyelve ne mozduljon el egyik oldalra sem futás közben. Előre elnézést kérek, de ezt minden Brooks-tesztben ki fogom emelni a jövőben. Ahogy haladunk a cipő sarka felé, úgy fogynak az említésre méltó részletek.
A sarkat körbeölelő kehely esetében semmi extrát nem tudok említeni, pont azt tudja, amit kell. A bokát körbefogó gallér viszont kicsit eltér a mostanában alkalmazott megoldástól, ugyanis az Achilles-ín területe nem kapott bemetszést, a gallér teljes folytonossággal fogja körbe ezt a területet is. Ez talán jobban megtámasztja az Achillest, mint a bemetszett változat, ezért akinek érzékenyebb ez a testrésze, az értékelni fogja ezt a módosítást. Viszont én nem éreztem, hogy akadályozott volna a mozgásban, és nem is dörzsölte az Achillesem, tehát megfelelő puhaságú a gallér anyaga.
A talpbetétre nem pazarlok sok karaktert, teljesen átlagos mind vastagságában, mind anyagában, gond nem volt vele, egyébként teljesen ugyanaz, mint a Ghost 7-ben volt.
Elérkeztünk egy kényes ponthoz, a súlyhoz. A gyári adatok alapján minimálisan csökkent a cipő súlya az elődmodellhez képest, így a férfi modell súlya UK8/EU 42,5 méretben 292 gramm. A saját mérésem alapján: nos, khm… 304 gramm. Nem hiszem, hogy a Brooks más méretre adná meg a súlyadatait, hiszen minden gyártó egységesen erre a méretre adja meg. Mondjuk azt, hogy adminisztrációs hiba történhetett. Nem akarom felmenteni a gyártót a felelőssége alól, hiszen a Brooks hivatalos oldalán kellene a legpontosabb adatoknak szerepelniük, de más oldalakon már a helyes érték jelent meg. A női modell esetében már nem is merek pontos adatot írni, az valahol 244-250 gramm között van, EU 37,5 méretben. Talán ez az egyetlen olyan terület, ahol a Brooks Ghost 8 kicsivel a közvetlen versenytársak mögött helyezkedik el, mert a teszt elején felsorolt riválisok mindegyike könnyebb. Talán ezért is volt számomra akkora meglepetés, hogy a gyorsabb tempó mennyire jó volt ebben a cipőben. Szóval még ezért sem tudok haragudni a Brooksra, mert papíron jobbak az ellenfelek, de a gyakorlatban ez nem igazán érződik. Ha marketinges lennék a gyártónál, biztosan addig ütném a mérnököket, amíg le nem faragnák a cipő súlyát 299 grammra, mert az már a lélektani 300 grammos határ alatt lenne, így 5 gramm csökkentéssel átkerülne a cipő a nehéznek mondott kategóriából a könnyűbe. 5 gramm mínusz = 150 000 párral több eladott cipő világszerte. Tessék, meg is alkottam a Ghost-széria jövő évi stratégiáját.
Visszanézve a tesztet, kevés negatívumot lehet mondani a cipőről. Ez így nem lesz jó, mert egy teszt nem múlhat el némi fikázás nélkül. Mégiscsak magyarok vagyunk, muszáj valami negatívumot is belelátni egy termékbe. Gondolkozom… Gondolkozom… Meg is van! A dobozból kivéve a teljesen új cipőt, néhány helyen látszottak a ragasztónyomok a talpon, pont úgy, amikor az ember túladagolja a Technokol Rapidot… Mármint ragasztás közben. És néhány helyen a varrás sem tűnik olyan szépen eldolgozottnak, mint a hasonló árfekvésű versenytársak esetében. Nos, ennyi negatívumot tudtam kiizzadni magamból, és rögtön hozzá is teszem, hogy a ragasztónyomok a 3. futás után lekoptak a talpról, és amíg a varrások megfelelően tartanak, addig a kidolgozottságra vonatkozó kritikámat mindenki tekintse egyéni picsogásnak, amit tudjunk be a tesztírás közben átvonuló kettős frontrendszer hatásának.
Jöhet a Ft/km mutató, amit bárki számológép nélkül ki tud számolni, mert a mindenkori árat tessék 1000-el elosztani. Ennyi km-t lehet anélkül beletolni a cipőbe, hogy jelentősen csökkenne a középtalp ütéscsillapításának mértéke. Rövid fejszámolás után ez az adat most 38 Ft/km-t jelent, a rossz hír, hogy a modell még elég új, tehát jó darabig nem lehet akciós árra számítani. A jó hír, hogy ár-érték arányban így is elég előkelő helyen van ez a cipő, aki megteheti, hogy ennyi pénzt kiad futócipőre, az jól fog járni vele.
Azoknak ajánlható, akik:
- Általános, neutrális futócipőt keresnek.
- Jellemzően aszfalton futnak, de néha földes utakon is edzenek.
- Sérülékeny a vádlijuk vagy az Achillesük.
- Átlagos súlyú és magasságú futók.
- A hosszabb távok mellett gyorsító, résztávos edzéseket is végeznek (bizonyos sebességtartományig, aszfalton).
- Jól csillapító, de nem plüsspuhaságú cipőt keresnek.
Ne válasszák ezt a modellt, akik:
- Stabil cipőt keresnek.
- Extra párnázottságot keresnek a cipőkben.
- 75 kg feletti női futók és 85 kg feletti férfi futók.
- Széles a lábfejük (a széles kivitel nem kapható a hazai boltokban).
- Gyorsító edzéseiket atlétikai pályán végzik.
- Bármilyen kinövés (tyúkszem, bütyök stb.) van valamelyik lábujjukon.
Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.
