A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Asics Gel Cumulus 18 teszt

Szike
2016-12-21 00:55:57

Hosszú évekig egy autóipari hasonlat élt a fejemben a japán gyártókkal kapcsolatban. Miszerint az Asics autóipari megfelelője a Toyota, ami egy hatalmas multi, egyenletesen magas színvonalú termékekkel, hatalmas modellcsaláddal, de egy kicsit kiszámítható tulajdonságokkal, ami a hosszú évek alatt már majdnem az unalmasság kategóriájába csapott át (vért is izzadtam az előző Asics teszttel, ld. Asics Gel GT2000-4 teszt). Míg a másik japán gyártó a Mizuno autóipari alteregója a Mazda, ami a versenytárshoz képest egy vicinális méretű, szinte „családi” vállalkozás, ami sallangmentes, de izgalmas koncepcióval rendelkező modelleket gyárt. Aztán jött az elmúlt 2-3 év és az Asics annyi új dolgot rakott le az asztalra, mint ha az azt megelőző 10 év fejlesztéseit folyamatosan visszatartotta volna, hogy aztán egyszerre zúdítsa a nyakunkba. Quantum, Fuzex, Dynaflyte, Meta Run és még sorolhatnám. A sok újdonság jól hangzik, de mi történt ez alatt a húzónévnek számító modellekkel, köztük a Cumulussal.

A Cumulus az Asics középkategóriás neutrális cipője, ha jobban szeretném jellemezni a helyzetét, akkor mindig is a Nimbus lesajnált kistesója volt. De csak volt. Mielőtt azonban a lényegre térnénk, menjünk kicsit vissza az időben.

Jól emlékszem az évezred első éveire, amikor 1-2 téli alapozásomat kénytelen voltam a téli Margitsziget sötét útjain letudni. Akkor azért még nem futottak annyian, mint manapság – sem általában véve, sem a szigeten -, az akkori korszakot leginkább Imó (a MAC öltözőjének ikonikus arca) szavaival tudnám jellemezni: „mire lehullanak a gesztenyék, annyian maradunk a szigeten, hogy mindenki köszönni fog mindenkinek”. És valóban, telente csak néhány tucat futó volt stabilan a szigeten. Köztük „a Cumulusos” gyerek, akinek közeledtét mindig, messziről érzékeltem. Akkor is, ha zéró látótávolság volt a köd miatt… Ugyanis az akkori Cumulus olyan hanghatással bírt az aszfalton, mint egy csattogós lepke gyerekjáték. Merev is volt, viszonylag kemény is, és a külsőtalp gumija sem támogatta a lopakodó üzemmódot. Én akkoriban – többek közt – egy Nimbust koptattam, markáns volt a különbség a két modell között.

A Cumulus 18 egyik férfi színváltozata

Be is árazta mindenki az Asics neutrális modelljeit magának, aki párnázott cipőt akart az vette a mindenkori Nimbust, aki nem akart annyit költeni vagy kicsit gyorsabb cipőt akart, az vette a Cumulust. Így ment ez legalább tíz éven át, de az uniformizált tulajdonságok nem csak a neutrális modellekre voltak igazak, hanem az egész márkára. Az Asics minden modellje kiszámítható lett, évente kicsit átbütykölték a felsőrészeket, picivel több GEL került a talpakba és nagyjából ennyi. Aztán elérkeztünk 2015-höz (a Cumulus 17 időszaka), amikorra a Nimbus soha nem látott párnázottságig jutott, és a Cumulus is szép lassan eljutott arra a szintre, ahol 10 éve még épp a Nimbus volt. És ennek megfelelően rengeteg korábbi Nimbus fan átváltott Cumulusra, pedig nem lehet elintézni a dolgot annyival, hogy a Cumulus az új Nimbus, mert a 17-18-as szériával igazából egy olyan cipő született, ami korábban nem volt az Asics kínálatában.

... és az egyik női szín.

Hogy megértsük mire is gondolok, kezdjük a külsőtalppal. Szakítva a hagyományokkal, az Asics már a 17-es verzióra egy kifejezetten harapós gumitalpat kreált… Igen, egy aszfaltra gyártott gumitalpról mondom azt, hogy harapós. Úgy tapadt az aszfaltra, mint pióca a frissen epilált férfi lábszárra, a mintázatával és az anyagával egyaránt. Megvan az a csikorgó hang, amikor egy teremcipő betapad a parkettára egy kitámasztásnál? Na, a Cumulus 17 ugyanezt a hangot tudta produkálni aszfalton úgy, hogy a kopás sem volt rá jellemző. A 18-as szériára kicsit átdolgozták a mintázatot, de a jellege megmaradt. Egy aszfaltcipő gumitalpán nem sokat szoktam rugózni, főleg nem az Asics cipői esetében, de a Cumulus abroncsai nagyon rendben vannak.

Nem látszik rajta, de harapós.

Felsőrész: a mai trendnek megfelelően… Vagyis a felsőrészek esetében nincs is olyan, hogy mai trend, mert kb. ugyanannyi varrásmentes, flexfilm erősítésű és plusz rátétes erősítéssel rendelkező felsőrész van, egy adott kategórián belül. A Cumulus 17 esetében még a flexfilm erősítés mellett tették le a voksot, ami teljesen rendben van, mert nem nyakra-főre alkalmazták, hanem tényleg csak ott, ahol merevítés és erősítés kell. A Cumulus 18-asról már ezek is teljesen eltűntek, a lábfejnél lévő hálós anyag teljesen mentes lett a feltétektől. Nekem már a 17-es felsőrésze is bejött, de ha lehet választani, akkor azokra a Mesh anyagokra szavazok, amin semmi plusz anyag nincs, mert a felsőrészeknél igaz csak igazán, hogy a kevesebb a több. Még akkor is ezekre szoktam szavazni, ha ez a tartósság minimális csökkenésével jár, inkább szakadjon el 100 km-el korábban a cipő, de ez idő alatt legyen tökéletes a felsőrész, illeszkedjen úgy, hogy közben nem veszem észre, hogy cipő van a lábamon. Egy jó pont. A másik nagy piros pont, az a Mesh hálós felsőrésznek jár, aminek végre értelmezhető mértékű a szellőzése nyáron is. Plusz gyakorlatilag varrásmentesek azok a részek, ahol a legtöbb a kidörzsölés kockázata (pl. elöl az orr-rész merevítésénél), ez is hatalmas előrelépés a 17-es verzióhoz képest.

Varrásmentes felsőrész.

A legnagyobb változás is a felsőrészhez, pontosabban a cipő orrához köthető. A lábujjak határozottan kevesebb hellyel gazdálkodhatnak a Cumulus 18-ban, mint az elődjében. Ebből a szempontból a 17-es teljesen rendben volt, ott nem a szélességgel volt a gondom, hanem a hosszúsággal. A standard Asics méretemben minimálisan hosszabb volt a cipő a megszokottnál, de éppen csak annyival, hogy a kisebb méret már nem lett volna jó, a saját méretemben meg hatalmas terek nyíltak a lábujjaimnak. Ami a hosszabb távoknál nagyon is jó volt, de a gyorsabb és rövidebb futásoknál optimálisabb lett volna valami passzentosabb kaptafaforma. Korábban is az volt a vesszőparipám, hogy az Asics abból űz sportot, hogy minden modellváltásnál átszabja az orr-részt (néha indokolatlanul), de ez mára már olyan méreteket öltött, hogy lassan itt az ideje összeesküvés elméleteket gyártani (gyíkemberes és hasonszőrű a tippeket az info@futocipoteszt.hu címre várjuk). Az egyik oldalról imponáló, hogy a gyár komolyan veszi az évente történő modellváltásokat és valóban változtatnak a cipőn, de a másik részről nem teljesen felhasználóbarát az, hogy adott modellnél is évről-évre próbálni kell, nehogy kellemetlen meglepetés érjen az új orr-rész kialakítás miatt. Szóval akinek bejött a Cumulus 17 kaptafaformája, és egy 18-as beszerzését fontolgatja, erősen javasolt egy próba és ne lepődjön meg senki, ha eggyel nagyobb méret kell majd…

Aszfaltcipők esetében (ideális kaptafaformájú cipőknél) nem szoktam befűzni a legfelső lyukba a cipőfűzőt, hogy szabadabban mozoghasson a lábam, illetve, hogy ne szorítsa el a lábfejem. Rövid gyors futásoknál már szoktam játszani a fűzőkkel is. A Cumulus 17 fűzőjét kivétel nélkül, minden futásnál fullra befűztem és az átlagosnál szorosabbra is kellett húznom. Ez nem kritika, csak egyszerű tény: az átlagos lábfejszélességű futóknak kicsit szorosabbra kell húzni a 17-es felsőrészét, cserébe a modell a szélesebb lábfejű júzereknek is megfelelő lehet. A 18-as szériánál, a szűkebb orr-rész miatt már nem kellett ennyit gépészkedni a fűzőkkel. A sarok kialakításáról, a bokát körbeölelő gallérról és a cipő nyelvéről nem is írok semmit, csak egy nagyon halk, hálaadás szerű sóhaj formájában gondolok arra, hogy a boka körüli cipőrészek kialakításának továbbra is az Asics a legnagyobb tudósa. Ezt a Cumulus 18-cal 1001-edik alkalommal is bebizonyították. Mondjuk a cipőfűző lehetne egy kicsit rövidebb, de ezt mostanában annyiszor írtam, hogy kezdek gyanakodni, nem a cipőkben van a hiba, hanem bennem.

Most, hogy keretet adtunk a történetnek a gumitalppal és a felsőrésszel, jöhet a cipő lelke, a középtalp. Ha gyorsan le akarom rendezni a mondanivalómat, akkor a lényeg: GEL elöl, hátul. És persze viszonylag nagy talpvastagság, ami már önmagában garantálja, hogy kifejezetten párnázott cipőt kapunk. Ilyen középtalp-vastagsággal (hátul 23 mm, elöl 13 mm), és ennyi zselével értelemszerűen nem lehet elérni a legjobb sarok-lábujj átgördülést, de az biztos, hogy az Asics párnázott neutrális cipői között a Cumulus a jobbak között van ezen a területen. Nézzük csak meg egy-két stabil Asics modell középtalpi műanyag hídját. Aztán tegyük mellé a neutrális modelleken használt műanyag középtalpi merevítőt.

GT2000 4 műanyag merevítése

Cumulus 18 műanyag merevítése

Nem kell hozzá fizikusnak és biomechanikusnak lenni, hogy egyértelmű legyen, a talpközepi árkon (guiadence line) mentén végig futó átgördülési sávnak több mozgásteret hagy a Cumuluson is látható, hosszanti irányban nyitott híd. Ha már itt tartunk, a 17. és 18. széria közötti kis különbségek közül az egyik, hogy az említett műanyag elem rövidebb lett, illetve minimálisan alacsonyabb felépítésű, kisebb boltozatot alkot a talpközép alatt.

További technológiai elnevezés felsorolásba bele sem fognék, mert nem ez a lényeg, hanem, hogy mi lett a végeredménye az éveken át reszelgetett felsőrész, és a folyamatosan hizlalt GEL mennyiségnek. Egy biztos, hogy a párnázottság elsőrendű. A sarok alatt egészen elképesztő a mértéke, a lábfej alatt is határozottan érződnek a GEL töltetek. De a GEL is kétélű fegyver, mivel ha túl sok van belőle, az a súlyra is hatással van. Meg is érkeztünk a Cumulus 18 egyik sarkalatos pontjához: a férfi modell súlya hivatalosan 315 g (eu42,5), ami ugyan 3 grammal kevesebb, mint az előd súlya, de a mai mezőnyben ez még midig sok. Még akkor is nehéznek számít a cipő, ha néhány ultrakönnyű versenytárs már elkezdett visszahízni néhány grammot, de a 315 g egy közepes terepcipőnek lenne jó érték, nem egy neutrális aszfaltcipőnek. Ha az egész cipő könnyebb lenne 20 grammal, akkor, viszont jaj lenne a versenytársaknak…

Vastag is, zselés is...

Ha már a zseléről volt szó: a sarokrész tudását nem kell magyaráznom. Viszont a lábfej alatti kis zselépárna számomra legalább olyan fontos feature, mivel a hosszú futásokra használt cipőim sarkában lévő ütéscsillapítás általában még bírná a kilométereket, de a talpcsontok alatt annyira össze szokott tömörödni az anyag, hogy ezért kell cserélnem őket. A Cumulus és egyéb elöl-hátul zselézett társainak éppen az a nagy erénye, hogy a talppárnáink környékét is megfelelően óvja. Ez valóban a sebesség rovására megy (nem csak a becsapódás, de az elrugaszkodás energiáinak egy részét is elnyeli), de nem lehet mindent egyszerre… Egyébként az elődmodellhez viszonyítva másképp futtatták ki a cipő szélére a GEL látható részeit, de ez nagyjából a mindegy kategóriájába tartozik, mert a lényeg a nem látható, talpon belüli területeken van.

A középtalp feletti talpbetét is teljesen rendben van, az Asics hagyományosan tartós anyagú és jól formázott talpbetéteket alkalmaz. Talán egy lábjegyzetet megérdemel a betét, a talpboltozatot nem igazán támasztja alá. Oké, hogy egy neutrális cipőről beszélünk, ahol ez nem is lehet fő kritérium, de aki az igazán hosszú távok lefutásához már igényel némi támogatást a talpa alá, az gondolkozzon el egy spéci talpbetéten. Ez sem kritika csak tény, igazából bármelyik Mizunoba átraknám ezt az Asics betétet…

 A 10 mm-es drop teljesen átlagos, az Asics-ek döntő többségénél bevált, kár is lett volna változtatni rajta.

Akkor próbáljuk is belőni, hogy mire optimális a Gel Cumulus 18. A márkatárs Nimbus mára inkább már csak hosszútávú cirkálásra alkalmas, annyira párnázott lett. A Cumulus is határozottan párnázott, de még abban a tartományban van, ahol nem hátráltat katasztrofális mértékben a tempófutásban. Persze a zseléhegyek és a súly ad egy felső határt a tempónak, de végre kaptunk egy olyan Asics modellt, amiben nagyon jó volt hosszabb távokat (15 km˂) futni, de nem kellett rögtön lecserélni, ha növelni akartam a tempót. A Cumulus kitűnő választás lehet azoknak, akiknek a Nimbus már a too much kategóriába sorolható, de azok is bevehetik a bakancslistájukra, akiknek a Cumulus korábban túl kopogós volt. Azoknak is ajánlom, akiknek volt már a mostanában divatos fáradásos törés a lábukban. Hálásak lesznek az extra párnázottságért a sarokban és a lábfej alatt egyaránt. A remek tapadása (és a középtalpa miatt) a hosszú téli alapozó futások fekszenek neki a legjobban, ahol még a viszonylag nagy súly sem akkora probléma. A gyorsabb nyári futásokra már érdemes másban is gondolkozni, ahogy azoknak is legyen vészforgatókönyve, akik szeretik, ha kényelmesen elférnek a lábujjaik (titkos tipp: a teszt megjelenésének időpontjában még sok helyen kapni a Cumulus 17-et, érdemes azzal is összepróbálni).

A belső oldal is szép letisztult.

A viszonylag nagy súly ellenére, kaptunk egy olyan cipőt, ami az átlagosnál párnázottabb, de még mindig jó benne tempósabban futni, mindezt úgy, hogy közben teljesen más érzés tapasztalható, mint a papíron hasonló tulajdonságokkal rendelkező Brooks Ghost vagy Adidas Supernova Glide Boost cipőkben. Az sem titok, hogy a Cumulus most az aktuális kedvencem az Asics kínálatából. Egy igazán gyors tempófutásra mást húznék fel, de egy hosszabb futásra, amiben vannak gyorsabb szakaszok (pl. hegyifutás aszfalton) a Cumulus is biztosan a jelöltjeim között van.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók