A futocipoteszt.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. Bezárás
Termékek Menü
0

Adidas Supernova Boost Glide 6 teszt

futocipoteszt.hu

A futocipoteszt.hu első tesztelt modelljének kiválasztása nem került sok időbe. Valami olyat szerettem volna választani, ami számomra is teljesen ismeretlen modell, lehet róla jót és rosszat is olvasni. Ahogy a címből már kiderült, ez az Adidas Supernova Boost Glide 6 lett. Engem mint tesztelőt elsősorban a középtalp Boost anyaga érdekelt, mivel még nem volt dolgom ezzel a matériával. Sőt, ha jobban belegondolok, húsz éve nem volt dolgom egyetlen Adidas cipővel sem. Pedig nem volt ez mindig így. Amikor tinédzserként a ’90-es évek elején elkezdtem versenyszerűen futni, akkor gyakorlatilag csak az Adidas és a Nike volt épkézláb választékban elérhető a hazai boltokban. És mivel akkoriban a szülői büdzséből volt fedezve a futócipő-szükségletem, gyorsan eldőlt, hogy az Adidasnál akkoriban 30-40%-kal drágább Nike nekem nem opció. Négy-öt éven keresztül kizárólag három csík volt a lábamon. És mondanom sem kell, hogy akkor a futócipők 70-90%-a kötelező jelleggel fehér volt. Ugye, ha a sportzokni csak fehér lehet (esetleg két keresztbe tett teniszütő motívum még feltűnhet rajta), akkor a sportcipő is. Valószínűleg ennek az időszaknak a túladagolásából ered a fehér futócipők felé táplált különleges ellenszenvem.

Az, hogy a tesztpéldány uralkodó színe a fehér, nem a régi korok előtti tisztelgésem, egyszerűen a méretemben ez volt éppen elérhető. De egyáltalán nem bántam meg (ezt a cipőt a teszt után is használtam még), valahogy a fehér-fekete-narancs színek aránya nagyon egészséges a cipőn. De a dizájnról ennyit, mert egyrészt még számos más színben kapható, másrészt erről mindenkinek más a véleménye.

Ennyi Adidas nélkül eltöltött év után kezdődött a tényleges tesztfutás. Pontosabban a teszt már az első lábra húzással elkezdődött, mivel meggyűlt a bajom a cipőfűzővel. Nem, nem én voltam béna: egyszerűen amikor meghúztam a cipőfűzőt, a masnit már nem tudtam megfelelően rákötni, mert annyira visszalazult az az átkozott. Több percig küzdöttem, a vége az lett, hogy annyira szorosra sikerült megkötnöm, hogy egy kilométer után meg kellett állnom, és újrakötnöm a fűzőt. Jól indul az első teszt első kilométere. Azt hiszem, eddig még nem találkoztam olyan futócipővel, amivel ilyen jellegű gondom lett volna. Az meg végképp bosszantó, hogy egy 40 000 Ft feletti listaárú cipőre olyan fűző kerül, aminek az anyaga gyakorlatilag csúszik. A fűző mentségére mondható, hogy már a harmadik-negyedik használatra bekopott annyira a felszíne, hogy nem jelentkezett többet a probléma. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az első tesztben a cipőfűző lesz, amit kritizálni fogok. A negatívum után jöhet a felsőrész ódája, mert a cipőnyelv és a komplett felsőrész nagyon rendben van. Kezdeném a kaptafa formájával. Ez már húsz évvel ezelőtt is nagyon ment az Adidasnak, ha lehet, még fejlődtek is azóta. A felsőrész első traktusa remekül illeszkedik, mindenhol idomul a lábfejhez, de sehol nem nyom. A lábujjak bokszrészét külön kiemelném, az egy csillagos ötös, inkább csillagos hatos. Annyira el van találva a formája, hogy más márkák esetében általában 42,5-ös méretet kell választanom, ennél a modellnél jó volt a 42-es. Majdnem teljesen végigért benne a lábam, de még a hosszú futásoknál sem okozott gondot. Az orr-részt borító merevebb anyag is csak annyira kemény, hogy védje a körmöket, de ne irritálja azokat. A gyorsabb futásoknál meg nagyon szeretem, ha passzentosabb a cipő, talán nem kell indokolnom, miért. Viszont a sarkat ölelő kehely nem a legtökéletesebb. Ott minimálisan csúszkált a sarkam, annak ellenére, hogy méretválasztásnál nem a kompromisszumos megoldást választottam, hanem a kockázatosat. Az első futásnál a Moose Marathon zokni kifejezetten csúszkált a sarkamnál, a második futásnál szándékosan egy Adidas zoknit választottam, gondoltam, a testvérek csak nem vesznek össze. Ez be is jött, sokkal jobb volt… De nem tökéletes. Nem árulok zsákbamacskát, a cipő részleteivel kapcsolatban ez volt a legnagyobb fekete pont.

A felsőrész anyagára viszont még vissza kell térni. Az egy nagyon szerethető része a cipőnek, mert pont megfelelő a szellőzése, viszont még téli hidegben is használható. A futocipoteszt.hu tesztjei februárban kezdődtek, tehát van tapasztalat a hidegebb futásokról és a májusi melegről egyaránt. Mindkettőben pont úgy viselkedett a felsőrész, ahogy kell. A mostanában szokásos filmréteg erősítések megtalálhatók ezen a cipőn is, de talán még az egészséges mértékben. Az egyetlen szokatlan dolog, hogy a háromcsíkos Adidas-logó még műanyagból van. Ez a súlyháborút viselő gyártók esetében elég szokatlan megoldás. Bár az igaz, hogy a logó része a cipő fűzési rendszerének, a cipőfűző ezeken keresztül szorítja oda az oldalrészt a lábfejhez. Az viszont pozitív, hogy a logó közötti részeken, sőt még közvetlenül a sarokkehely előtt is hálós szellőző anyag található.

Ha valaki mostanáig jegyzetelt, akkor tegye le a tollat, és inkább figyeljen, mert jön a cipő lényegi része, a középtalp. A Supernova Glide az 5-ös szériáig nem volt más, mint egy egyszerű EVA- középtalppal rendelkező futócipő, nagyjából a ’90-es évek technológiájával – persze most erősen sarkítottam. A Boost technológiát nagy marketing bullshit cunamik garmadájával vezette be az Adidas 2013-ban. Persze az első reklámanyagok elolvasása után már sejteni lehetett, hogy a marketingosztály agya jobban elszállt, mint a fejlesztőcsapaté, de őszintén kíváncsi voltam erre az anyagra. Ami gyakorlatilag egy módosított EVA-anyag, mint régen, csak az benne az innováció, hogy nem szimplán fújják, hanem méhsejtszerű térszerkezetbe rendezik az anyagot, ami sokkal előnyösebb tulajdonságokkal ruházza fel. Jobb lesz az ütéscsillapítása, a gyár szerint tartósabb is, és sokkal kevésbé érzékeny a hőmérséklet változására. Persze tudni kell, hogy hagyományos EVA-hab és egy másik hagyományos EVA-hab között is zongorázni lehet a különbséget attól függően, hogy milyen adalékanyagokat használtak fel hozzá. Ütéscsillapításban és tartósságban is nagyon nagy lehet a különbség ezek között az azonos elnevezésű anyagok között. Egy biztos: ütéscsillapításban, puhaságban valóban olyan deluxe színvonalat hoz ez a talp, amilyet a gyártó ígér. Az anyag súlya is nagyon rendben van; a cipő 300 g (férfi). A hidegben valóban hasonló csillapítást nyújtott, mint melegben. Viszont még maradt egy nagyon súlyos kérdés, a tartósság. Ez minden EVA-talp rákfenéje. Ennek az anyagnak az az egyik fő tulajdonsága, hogy használat során folyamatosan tömörödik, és ezáltal csökken a csillapítása, majd egy pontnál szabályosan összeomlik az anyag, és a csillapítás egy jelentős hányada teljesen elvész. Ezt a pontot néhány gyártó már 500 km-re teszi, mások 600-800 közé, a legoptimistábbak 1000 km-re. Ezek az értékek persze a futó súlyától és még nagyon sok tényezőtől változhatnak. Például nyáron ne szellőztessük napokig a tűző napon a cipőt, mert az UV fény roncsolja az EVA anyagát és csökken az élettartama. Szóval hiába futottam benne többször, mint a többi tesztcipőnél szokásos 3-6 alkalom, a leglényegesebb kérdést nem tudom megválaszolni, hogy mennyire tartós a középtalp anyaga. Persze jutottak el hozzám olyan tapasztalatok, hogy nincs kimutatható különbség a tartósságban az előd anyagokhoz képest, de jó lenne valami hitelt érdemlő információ erről. Valaki?

És hogy milyen futás közben a középtalp? A válaszom az, hogy jó, de nem egészen úgy, mint ahogy vártam. A tesztfutások minden alkalommal egy lassabb iramú, hosszú futással kezdődnek, egyrészt, hogy kicsit összeszokjak a cipővel, másrészt azért, mert az edzőcipők életük során elég sokat dolgoznak alapozó edzésmunkát végző júzer alatt. Úgy gondoltam, hogy a Glide ebben lesz a legerősebb, mivel elég puha a talpa, kényelmes a felsőrésze stb. A gyakorlatban ezeket a futásokat élveztem legkevésbé benne, valahogy a cipő geometriája miatt nem szerettem benne lassan futni. És ez nem változott a cipőbe beletolt 150. km után sem. Viszont ahogy nőtt a sebesség, kezdtek előjönni a cipő erényei, és ezalatt elsősorban a középtalpra gondolok. A Boost hab ugyan elég puha, de ez közel sem olyan mocsaras-ingoványos érzettel társul, mint pl. a Nike Vomero 7 esetében (az újabbak nem tudom, változtak-e). A Glide úgy tompítja elsőrangú módon az ütéseket, hogy az elrugaszkodásnál nem érzem túl puhának a cipőt. Mondjuk ebben megkövetem a marketingeseket, mert a szövegüknek ez a része valóban érződik a cipőn. Ez idáig szép, de igazából ezt sok másik cipő is tudja, ráadásul olcsóbban. Aztán következett a 2. és 3. futás a cipőben, ahol már nem sík terepre vittem, hanem jöhettek a lejtők, persze aszfalton. Na, itt már engem is kilóra megvett a cipő. Állítom, hogy ezt a modellt hegyi aszfaltozott utakra optimalizálták, egyszerűen nincs más magyarázat arra, hogy miért annyival jobb benne szintet le-föl futni, mint síkon csattogni vele. Annyira élveztem a lefelé csapatást benne, hogy többször visszakanyarodtam a környék legmeredekebb utcájába, hogy még egyszer lefuthassak. Itt jött elő a sarok kialakításának előnye. Az nagyon sok neutrális modellnél már megszokott, hogy a sarok külső részét gyakorlatilag lecsapják. Ennek a szögét most valahogy nagyon eltalálta az Adidas. A sarokrész csillapítása szintén lejtőn adta ki magából a legtöbbet, nekem mégis a cipő átgördülése a saroktól a lábujjakig tetszett a legjobban. És teljesen biztos vagyok benne, hogy ebben a főkolompos a Torsion rendszer, amely a sarok és a lábfej közötti különböző mozgásokat támogatja. Ezt a rendszert még valamikor 1990 környékén vezette be az Adidas, de őszintén szólva én a kezdeti modelleken sosem éreztem ennek jelentőségét. Most nagyon meggyőztek, hogy érdemes volt ezt a technológiát 23 évig csiszolgatni. Remélem, az sokaknak megvan még, hogy a ’90-es foci-vb tévéközvetítéseinek szünetében rengeteg Adidas-reklám ment (az Adidas-reklám 3:03-nál kezdődik). Itt már torzion a kiejtés, de valamelyik korábbi reklámban még elhangzott torsün és torzsün-ként is. Hiába, még nagyon új technológia volt, a hazai forgalmazó sem tudhatta, hogyan kell mondani. Visszatérve, a síkon kicsit merevnek tűnő talp a lejtőkön nagyon elemében van.

A külső gumitalpnál egy újabb olyan ponthoz érkeztünk, amit nagyon vártam. A talpon olvasható egy alig látható felirat: Continental. Tehát Európa 2. legnagyobb gumigyártója az Adidas beszállítója néhány modell esetében. Valamikor egy-két évvel ezelőtt olvashattam egy cikket egy Good Year-gyárlátogatásról – talán a Totalcar.hu oldalon – amiből kiderült, hogy a (nyári) gumi tapadását az anyag minősége határozza meg, a mintázat gyakorlatilag másodrendű. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az abroncsok mintázatát nem mérnökök, hanem dizájnerek rajzolják… Nos, a Glide esetében már a képeken is látszik, hogy mennyire kis profilmélységű gumiréteget tettek a talpra. Sejthető volt, hogy a cipő a Continental gumi anyagával éri el a megfelelő tapadást, és nem a mintázatával. És valóban. Szárazon, vizes aszfalton, meredek aszfalton ugyanúgy tapadt a gumi. Csak ér valamit az abroncsgyártói tapasztalat. Ráadásul 150 km alatt nem tapasztaltam rajta a kopás nyomait, tehát a cipő élettartama alatt ez a vékony gumiréteg is biztosan elegendő lesz, és ez nyilván a cipő súlyának is jót tett. A kis profilmélységű talpban nagyon tetszett, hogy ráfuthattam bármilyen sóderágyra, zúzott köves szakaszra, nem szorult a talpmintázatba egyetlen kavics vagy kő sem. Az egyetlen negatívum, amit a gumiréteggel kapcsolatban tapasztaltam, hogy egy kicsit merev és kemény. A talajfogás kissé kopogós benne, nem is érzetre, inkább hangra. Ez egy ilyen puha cipő esetében kicsit tudathasadásos érzetet kelt futás közben, de ez legyen a legnagyobb probléma.

A férfi és a női modell között a különbség a talpak vastagságában van. A férfi modell esetében a sarok 31,7 mm vastag, a lábfej alatt 23 mm. Ezek különbsége 8,7 mm (ramp, drop, ahány gyártó, annyi kifejezés). A női modell talpa hátul 30,4 mm vastag, elöl 22,8 (ramp: 7,8 mm). A férfi modell súlya 300 g, a nőié 249 g.

A végére hagytam egy kényes témát, ez az ár-érték arány. Akármennyire is jó cipőnek tartom a Glide 6-ot, mégiscsak ott motoszkál bennem a középtalpba maximálisan beletolható km-ek száma, amiről nem jutott el hozzám pontos gyári adat, de meglepődnék, ha meghaladná az 1000 km-t. Ehhez társul a borsos, 40 000 Ft feletti listaár. A teszt megjelenésének időpontjában már kijött a Supernova Boost Glide 7 is, viszont még számtalan helyen kapható a tesztelt 6-os széria is. Ha valaki kedvezményesen hozzájut 30 000 Ft környékén, ne habozzon, azon az árszinten már jó vételnek mondható a cipő.

Összességében elmondható, hogy az Adidas ezzel a modellel nálam újból felkerült a futócipők térképére, de azt is rögtön hozzáteszem, hogy néhány hagyományos EVA-talpú modellt is felpróbáltam a gyártótól… És vissza is tettem őket a polcra. Viszont egyre több modell kapja meg a Boost középtalpat. A Glide 6-ot azoknak ajánlom, akik ugyanazt a cipőt használják a hosszabb lassú és a rövidebb gyors futásokhoz. Ha indulnék mostanában hosszabb utcai futóversenyen (pl. maratonon), biztosan elgondolkoznék ezen a cipőn; 30 km feletti távon nem biztos, hogy előnyös egy versenycipő annak, aki nem fut olyanokban rendszeresen. A Glide 6 viszont elég puha, elég gyors, jól szellőzik és nem túl nehéz. Ezek ideális paraméterek egy olyan futónak, aki nem a 2:18-as olimpiai B szintért küzd egy maratonon, hanem mondjuk a háromórás határ áttöréséért. Különösen ajánlom azoknak a cipőt, akik rendszeresen szintes útvonalakon futnak. A Boost középtalp viszonylag jó stabilitást nyújtott (egy neutrális cipőhöz képest), ezért ha valakinek a stílusa a neutrális és a pronáló határán mozog, akkor nyugodtan bevállalhatja ezt a modellt. Akinek határozottan stabilitásra van szüksége, az inkább egy enyhe mértékű alátámasztást nyújtó modellt válasszon (pl. Saucony Phoenix). A puhasága miatt nagyobb súlyú futóknak is ajánlom, de ők számoljanak azzal, hogy a talp élettartama valószínűleg alacsonyabb lesz, mint egy Wave, Gel, PowerGrid csillapítási rendszerrel ellátott cipőé.

 

Ha mindig az elsők között szeretnél értesülni az új tesztek megjelenéséről, kedvelj vagy kövess minket a futocipoteszt.hu facebook oldalán.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: teszt
Gyártók